Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-08-07

Mindezekben ugyan nincs több mondva, mint amaz ismert meghatározásban, hogy ,,a házasság két különnemű egyén teljes életközössége;'' de nem tartom fölöslegesnek végül a házasság fogalmát kissé szorosabban meghatározni, A házasság fogalma tehát a fentebbiek nyomán következőleg állitható össze : A házasság azon e r k ö 1 c i s j o g i* t e r m és z e t íi i n t é z ra é n y, a m e 1 y b e n két különnemű, közeli vérrokonság által egymáshoz nem csatolt egyén, benső természeti szükség által indíttatva holtig tartó telj cs életközösségre lép, — egymás irányában személyiségét illetőleg kötelezettséget vállal, másoktól egyesülésének elismerését és tiszteletét követeli. A házasságok elismerését, vagyis azoknak mintegy hitelesítését vagy az egyház, vagy a polgári hatóság adja meg; az első esetben a házasság egyházi —, az utóbbiban polgári házasságnak neveztetik. Különbözik a polgári házasság az egyházitól abban, hogy amaz oly okok miatt, melyek a Irá z a s á g lényegével ellenkeznek felbontható; mig a kath. egyház a házasságot szentségnek jelentve ki, azt felbont katlannak állítja minden esetben. Es különbözik még abban is, hogy az nincs tekintettel arra, miféle vallást követnek a házasulandók, csak életüket egyesíteni akarják, megadja házasságukra a hitelesítést; ez pedig a különféle hitfelekezetek egyéneinek házassága elé akadályokat gördít ; söt a keresztyén és nem keresztyén közötti házasságot teljesen eltiltja. Ezek után áttérek soraim tulajdonképeni tárgyára, fejtegetvén a polgári házasságnak az egyén s családi élethez, az állam s az egyházhoz viszonyát. (Folytatjuk). Az „Eötvös alapról." Valóban örvendetes jelenségnek jelezhető, hogy korunkban napról napra nemesnél nemesebb és magasztosnál magasztosabb eszmék merülnek fel. A szakemberek egytől egyik „Segits magadon, megsegít az Isten is" jeliigét tűzték zászlójukra. Mindenki, ha nem saját, legalább gyermekeinek, a jövő nemzedéknek boldogságát akarja szilárd alapra fektetni. Legtöbb hajótörést szenved e tekintetben aszegényebb sorsú ember, kinek anyagi hiányok következtében nem áll tehetségében gyermekeit oly szellemi kiképeztetésben részesíteni, mint azt a jobb módú honpolgár teheti. Ezen szegény sorsú emberek közé tartozik a néptanító is, aki fizetéséből családja számára még a legszükségesebb mindennapi kenyeret sem szerezheti meg. Művelődésünk eme napszámosa dolgozik, izzad és élete hajnalán azt látja, hogy koldusbot az osztályrésze, — saját gyermekei pedig, a hevelés és műveltség fölkent papjának gyermekei, anyagi segély hiányában tanulmányaikat nem folytathatták, életük legszebb éveiben el kellett hagyniok azon pályát, melyet inás körülmények közt sokra vihettek volna. Pétcrfy Sándor fővárosi derék tanító eme bajon segíteni akart, és az eddigi eredmények szerint ítélve, mondhatjuk, már segített is, midőn azt indítványozta, hogy a Magyarország területén Jétezö népiskolai , polgári iskolai képezdei tanintézetek és kisdedovodák tanárai, nevelői és tanítónői saját részükről befizetendő évi járulékokból, ügy pártolók kegyes adományaiból, jótékony célú előadások jövedelmeiből, végrendeletek s több effélék utján befolyó összegekből, egy országos pénzalapot létesítsenek. Az ezen alapra befolyó pénzösszeg „Eötvös alap" cimet viselend, mely évenként két egyenlő részre osztatván, az egyegy évben begyülő összegnek egyik féle évenkint tökésittetik, s oly alapítványok alkotására fordittatik, melyeknek kamatjai Magyar ország területén levő nevezett intézetek tanítóinak egyetemeinken tanuló, szorgalmukat és előmenetelüket igazolni képes, gyermekeik között ö s z t ö n d i j j a k u 1 fogn a k kiosztatni. A derék férfi a II. egyetemes tanítógyülés naplójának szerkesztéseért részére megszavazott 200 frtnyi tiszteletdijt is a létesítendő „Eötvös alap" javára adományozta nagylelkűen. A magyarországi néptanítók II. egyetemes gyűlésének kebeléből kiküldött 50 es bizottság eme szép eszmét magáévá tette és elhatározta, hogy az alap másik felének háromnegyedrésze akadémiáinkat, középtanodáinkat vagy a képezdéket látogató tanulók közt osztatik ki ösztöndijjakul. Az alap ugyanazon második felének egy negyedrésze említett intézeti tanerők özvegyei, de leginkább ezeknek kenyérkeresetre képtelen, nyomorék, árvagyermekeinek gyámoiítására fordittatik. Kívánatos volna, hogy valamennyi magyarországi tanító és tanügybarát, tehát mi pápaiak is csatlakoznánk. Hisz nem sokat kívánnak tőlünk. Hetenkénti két krnyi összeget még a legziláltabb anyagi viszonyok közit élő tanító is nélkülözhet. Nélkülöznie pedig kell, ha saját és ügytársai gyermekeinek jövő boldogsága szivén fekszik. Nem kell egyéb, mint egy kis jóakarat. Lelkesedni kell az ügyért. Alakitsak meg az e lapokban is megpendített Pápa városi és vidéki népnevelési egyesületet, melynek létesítését a legkitűnőbb paedagogiai szaklapok egyike a „Népnevelök lapja" is égető szükségnek tartván, minden napról-napra késést a pápai ügy társaknak bűnül r ó v j a fel. Küldjünk.ki az alakulandó egylet kebeléből egy Eötvös-alap gyűjtő bizottságot. Uraim ! tisztelt kartársak ! és tanügybarátok! Sok, igen sok megoldandó kérdés vár ránk. Lássunk minél elébb a munkához ! A városi iskolaszéki elnökséget és a korosabb uéptanítókat illeti a kezdeményezés. Magyarország többi tanítói és tanügybarátai már évek óta szép sikerrel működnek, csak mi vagyunk a hátramaradottak közt. Magyarország tanítóinak legnagyobb része már megalakította az Eötvös alap-gyüjtő bizottságot, csak mi akarjuk, hogy földünk eső és verőfényes nap nélkül meghozza gyümölcsét, íme állásunk tarthatatlanná lett. Jusson csak népnevelésünk saját — és gyermekeink ügye eszünkbe, lehetetlen némi megfontolás után csak egy percig is ingadoznunk; mert „Ha