Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-07-10

Mivel e koeaházasságok száma Pápán; ugy minta vidéken, .igen nagy, és a rosz példa ragadós: halljuk több törvényes házasságban élőkről is, hogy megunván" társukat, elhagyják azt, s bízzák az emberbarátok gon­doskodásába. A társadalomnak ezen ily személyeknek er­kölcsi megbélyegzésével: a törvényhozásnak a házasság Vigyenek szabályozásával; a halóságnak pedig saját érdekében erélyes föllépésével kellene elejét venni, hogy ily összeállóit házasságok vagy egyoldalii házassági el­válások oly könnyen ne származzanak. Az igy alakult s majd felbontóit viszonyok lesznek fészkei leglöbbnyire az erkölesronló munkátlanságnak, a használható jó mun­kaerők hiában elvesztésének. E társadalmi baj komolyan megfontolandó, hogy az öntudatra ébredt társas szellem, egyéb kivetni való betegségeinkkel együtt, ezt is elűzhesse ébredő mun­kásságával. A családélet, erkölcsi oldalának e feldúlója és meg­semmitöje ellen hathatós szer lenne a kötelező ]) o 1­-g-árHrázrrrs^rrg^^m'szagös behozatala is, mely azután lehellenilené az ily házassági rendbontó visszaélésekel Következő számaink ugyan a polgári házasságról hoznak öszefüggö fejtegetésekéi, bogy e részben is gon­dolatinkat tisztázzuk. Károlyi* Népesedési mozgalom Pápán az utolsó tiz évben 1865—1874. Slalislilcai laniilmúny. (De. Lú'vy L;í pz I ó 16 1;. (r'nhhl;i>}. Városunk szülötteinek igen jelentékeny — Vi» '~ rc­szét a törvénytelen gyermekek képezik. Ezen szerencsétlen gyermekek közül, alig marad egy —kettő életben; csaknem valamennyi még csecsemőkorban hal meg, vagy igazabban mondva, csaknem valamennyi törvénytelen gyermek, szán dékosan öletik meg, az ezeket dajkaságba vevÖ asszonyok által, igen egyszerű, de biztos módon t. i. etetés által. Ezen asszonyok megetetnek ily csecsemővel minden váloga­tás nélkül, mindent. A kisdedek emésztú-szervei ily táplá­lékra nem alkalmasak, az ételeket nem emészthetik meg ; ennek szükséges következménye hasfájás és hasmenés, de miután az asszony a kisdedet még is eteti, uagyobbmérvíi hasmenés, hasfájás és hányás következik. A csecsemők kín­jukban sokat sírnak, aludni nem tudnak, az egész család nyugalma meg van háborítva. Ilyen esetben legtöbb asszony a gyermeknek mákfözeíet ád, a gyermekek ettől alusznak, inert az agy működése-a mákfözet által mcghábáborgalta­tik; de ez nem történhetik, az egészség megrontása nélkül. Az etetés folytattatik, az emésztő szervek mindig jobban romlanak, és nem sok idő múlva a, gyermek sorvadás­ban , végelgyengülésben meghal. Ez a sorsa csaknem va­lamennyi törvénytelen és igen sok törvényes gyermeknek ís. Az anya örül, ha, gyermeke meghal, mert ennek habi­Iával, az ö véleménye szerint, elmúlik a szégyene, és nem kell a gyermekért többé fizetni. Az ápoló (?) aszszony­nak nem áll érdekében a gyermekre vigyázni , mert ha­vonként csak í>— 4, legfeljebb 5 forintot kap a gyermek ápolásáért. Az alsóbb rendű és középosztályból igen sok gyermek, szinte az említett módon hal meg ; ha több gyer­mek van a családban, nem igen törődnek a szülök a gyer­mek halálával, mert ez csak „nyűg" volt rajtuk. Mily rop­pant immoralitás! Mellesleg megmondjuk azt is, hogy ezen gyilkos asszonyok a legjámborabb és legájtatosb hivek szok­tak lenni. Az illető lelkész uraknak azt mondjuk: „liic lihodus, hic salta ;" igen tág tér van itt előttünk, hol okta­tás és szónoklat által, áldásosán működhetnek : ha sikerül nekik ezen bajon segíteni, nagy érdemet szereznek maguk­nak, ugy az egyház, mint az állam és az emberiség irányában. De szükséges, hogy az állam is gondoskodjék e tár­sadalmi hiba elhárításáról; szükséges, hogy az állam e tö­meges, lassú, de igen sokszor szándékos gyermekülést meg­gátolja. Praeventiv tehetné ezt, jobb iskolák segélyével és repressiv, ha ily asszonyok ellen, a bűnvádi eljárás foga­natosítását parancsolná. • A leghatalmasabb segély volna, elegendő lelencházak felállítása. Magyarországra nézve is elmúlt már az idö, mi­dőn lelencházak létesítését azért ellenezte egy igen befolyá­sos párt, mivel ezek által a moralitás apad. Kívánatos volna, hogy minden megyében lenne legalább egy lelencház, de ez még igen soká pium desiderium fog lenni Magyarorszá­gon. Tény az, hogy hazánkban egyetlen egy lelencház sem létezik, pedig ez sokkal szükségesebb volna, mint bármely ! más intézmény, melyért az utolsó években millió.kat áldoztunk, j A törvénytelen gyermekek halálozása, mindenütt je­lentékenyen nagyobb, mint a törvényeseké. Ezen bajon se­gítendő, néhány esztendővel ezelőtt Mécsben — más városok mintájára egy „Gyermekbarátok egylete" alakult, melynek tagjai többnyire szabadkömivesek. Az egylet szép virágzás­• nak örvend. Főfeladata a törvénytelen gyermekek nagy ha­í lálozásának meu^átlása és ezek célszerű nevelése. Működé­j sének tartama alatt már igen szép eredményt tud felmutatni, \ és o szegény gyermekek halálozása jelentékenyen csökkent. Eljárása röviden a következő. Ha valamely család törvény­telen gyermeket akar ápolásba venni, akkor az illető lel­késztől, erkölcsi bizonyítványt kell előmutatnia. IIa c csa­ládnál már halt meg törvénytelen gyermek és gyanítható, hogy ennek hanyagsága közreműködőit a gyermek halálá­nál, akkor nem kap többé gyermeket. Az egylet iizeti az illető lelkészeket, kik ellenbcu kötelesek, hetenként egy­szer valamennyi helységekben levő törvénytelen, vagy ár­vaságra jutott gyermeket meglátogatni; ezek megbetegedése esetén orvost küld el hozzájuk. A lelkészek minden o hó­napban tartoznak az egyletnek referálni valamennyi felvi­gyázatuk alatt levő gyermekek tartásáról, növeléséről és ál­lapotáról. Ha azt tapasztalják, hogy az ápoló szülök, nem viselik eléggé gondját a gyermekeknek, ezt bejelentik, és az egylet ezen tényt azonnal közli a lelencház igazgató­ságával, mely a gyermeket ilyen családtól elveszi és jobb

Next

/
Oldalképek
Tartalom