Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875
1875-07-10
helyre adja. Az egylet klónként, a gycimekeket orvos által is vizsgáltatja, ki az eredményről Írásban tesz jelentést. A mely családnál már több gyermek meghalt, az többé nem kap gyermeket. Azon családok pedig, kik a gyermekekre jól vigyáznak és azokat gondosan nevelik, évenként pénzösszeget kopnak jutalmul. Ezen eljárás folytán a törvénytelen gyermekek halálozása sokkal kedvezőbb lett. Elég világos a mondottak után, mily üdvös volna, ha városunkban ís alakulna ily gyermekbarát-társulat, s hogy mennyire van szűk ségiin k 1 c l en cházak ra. Hogy hány csecsemő hal meg évenként, azt a fentebbi táblázat mutatja. De még az első év befejezése után is, igen nagy a halálozás, mint ez a táblázatból látható. Az egy és tiz év között meghaltak legnagyobb része oly gyermekeket illet, kik életkoruk első hat évében haltak el. Igy például az ]8Gő-bcn született üő7 gyermek közül csak fele volt még életben az 1875. új év napján, azaz-tizév múlva, és ez még egyike a legkedvezőbb éveknek. A tizedik és huszadik év között legkevesebb ember hal meg, már valamivel több 20 és 30 között. Innen a halálozás minden évtizedben lassanként no, 50 és 00 év között; — legnagvobbrésze elhal 60 és 70 között, ugy, hogy a következő évtizedek már csak csekély számú halottakat tudnak felmutatni. Városunk lakossága között csak kettő hal meg évenként 90 és 100 év k Özött. (folyta íjuk"). im -Optimismus és pcssimismus. (Drvoosoi'itől). • (2. Folytatás). A pcssimismusnak a költészet terén kiváló képviselője Lord Beyrou. A koltö, kinek feladata azt ; a m i korát mozgatja, kifejezésre hozni érzelemben (lyra) sokszor szenvedélyben (/Irama) — csuda-e mondják némelyek — ha a XIX század e nagy költője pessimista volt. Saját egyéni viszonyai, de meg hazájának, a büszke Albionnak akkora műveltségi állapota, továbbá a kifejlődött sneialis bajok, mind hozzá járultak, hogy Bcyron pessimilává. legyen. Főmunkája ,, Harold" nem egyéb, mint egyéni benyomások rajza, mellvek a mult emlékei s az öokor eseményei szemlélete al kalmával c»'v rerleetaló genieben támadnak. Sajátságos, de találó nézete volt Heyronnak Napoleon felöl. Ea'vrészröl mint zsarnokot tekintő öt, de másrészt mint olyat, ki a vén Európa ereibe uj vért csurogtat. Bayron gyűlölte ép ugy a tyranuokat, valamint a demagógiát s látta hogy a népek legtöbbjei o két szélsőség között hánykolódnak, fejlett ki pessímismusn. Lelke mélyéből gyűlölt minden háborút s csak azt engedte meg, mit egy nép szabadságáért folytat. Szerinte az akkori kor csak ugy cipeli nyomorúságos létét odább, — odább, s gladiátorok módjára pazarolja vérét, legtöbször eszme nélkül, csak egyes zsarnokok szeszélye vagy jutalmáért. Csuda-c egyébiránt, ha a jelen század első tizedének borzalmai öt erre a nézetre vezették. Második nagy müvében „Don Jnan"-ban egy az oroszok és törökök közt folyt háborút rajzol, s az orosz fővezér Suwarovr-ra önti gúnyjának maró lúgját. Bayron a sarcasmusnnk nagy mestere, a sentimentalismusból mit se találunk nála. Egy volt ember csak, kinek jellemével megelégedve volt, Vasiugtoné, — a többi mind kicsi, mind törpe volt szemében. ,1" o u r d a n o Bruno költői phantasiával megáldva vallásköltöi téren optimista volt. Állítólag barát, de ki a kolostorból megszökött. Tevékenységének színhelye különösen G e rí f, de Paris, London, s Németország is. Xagy, széles műveltséggel birt, s Leibnitz parányelmélctének eredeti szerzője. ElsŐ, ki Kopernicus rendszerét védelmezni merte, ép oly határozottsággal, miként Gallilei. ÍJldözve s később máglyán megégetve lett. Midőn a máglya, elölt a kereszt fülállítva lett, ö kezével fejezte ki megvetését s midőn az Ítélet tudtára adatott, megjegyzé, hogy birái nagyobb félelemmel hozták azt, mint minővel ö fogadja. Rendszere egyébiránt a pantlve'rsmus íclé hajlott, a legszebbköltöi decoratióval, Bruno a természetben látta az egyetemes istent. 0 mint monda, óhajtaná a medvét leszakítani az égről és annak helyére az igazságot tenni. Mindig ily allegóriáiban irt, de alatta egészen mást értett. „Kiirtása a Bostínnak" cime fömunkájának. Bruno elitéi minden superstitiot és igy a positiv vallásokat is. Valóban korát túlszárnyaló gondolkodó. A'i ember azt hiszi, hogy azon képzelt lény, mi fölötte van (isten), varázshatalommal bir s az imádság nem egyéb mint meg annyi adress ö hoz/.á s az ember hiszi, hogy ez által valamit kivinni képes, mintha ih-képen a természeti világ változhathui tőrvényei érvényeikből kiforgathatok volnának. A félelem egyrészről, a remény másrészről teremtette meg az emberben isten fogalmát s ha az emberek mit sc rcménylenének, mitől sem félnének, vajmi közönyösek lennének isteneik iránt. (.Folytatjuk). A célszerű táplálkozás. Kiigedve a í. szerkesztőség felhívásának, ígéretemet szívesen váltom be. midőn az igért (hrmákról sorrendben értekezni van szerencsém. Ha a célszerű életmódon kezdem, ugy csak egy logicai rendet tartok szem előtt; mert ki célszerűen él, az nem eshetik a szélsőségekbe, sem nem hizhatik, sem nem maradhat hátra azon mértéktől, melyet az embert szervezet egészséges fenfartására mulhatlantil szükséges alkalmazni. Xe gondolja ám azért a tisztelt olvasó, hogy azért nem betegedhetik meg a legcélszerűbb életmód mellett is; mert a betegség tényezői a legtöbb esetben az emberi szervezeten kívül esnek, igen sokszor oly tényezők azok, melyeket sejthetünk, theoriában ismerhetni gondoljuk ugyan, de gyakorlati demonslratiókra nem alkalmazhatók; részint a természettudományok hátramaradása, részint a segédeszközök hiánya, miatt és sokszor azon egyszerű okból, (nyájas olvasó ne nevesd el magadat) mivel a szerencsés véletlenek ritkák. Jíány nagyszerű, felfedezés és találmány nem köszöni létét cgv szerencsés
