Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875
1875-07-10
Vegyestartalmú társadalmi hetilap. A pápai jótéko ny n ő egylei-, a z i smcr ette rje>sztö- 10 vész- és 0 nkény tes l ü z o 1 < ó e g v l e t A la,, «ollemi rísztU illrtö közlemények |||. évfolyam. PÁüS. 1875. tlVärhO 10. 28. SZ. ii .szerkesztő lalcusiii'a . •— - .— - --. Anna-tér 121-6. sz. a küldendők. Megjeleni/; e lap hetenkint egyszer, szombaton, egy ircn. Klöli/.elési és hirdetési díjak, felszól- . nPavlallTia.: Társadalmunk réi^i rákfenén amU'isok, a kiadóig leendőkkel megbizoll j (] > s[ rnoZ n ;) j om iv,p im . Optimismus és pessimisimis. — A cél AVa.j clit.S I£á t'O l in' könyvkeresko- I 9Wrii Liiplálkozds. — Temelűben. — Mire gondolkodni kezdünk, elesébe: megyeházzal szemben, intézendő!;. • i> a dnpesli ,< s pápai levelek. — KüUinféték. Í JOl öl izeié síi díjai*.: ICgy évre ö IV. • Félévre. 5 Ir. j Negyedévre I Ir. 30 k_ i A llii/dolóf-ü díjai* a háromjNi'[iesií- , SX0l .j hasábozoll pelilsorérl egyszer hirdelősnél fi kr. kétszer hirdetésnél 5 kr. háromszori hirdetésnél i kr. és a többszöri hirdetésnél lehelő árloe.ngedéssei számítatnak. Mindig külön bélyegdij fizetendő. Társadalmunk regi rákfenóje. inden ország^láTnasza s~ talpkövea líszTaerkölcs* c mondja Berzsenyi, midőn nemzetünk elkorcsoso; dása feleli a fájdalom hang-jaival kilövi. Ugyan mii : mondhalna e koszorúsunk a mai időben^ ha közlünk megjelenne. — ha lársadalmi 1 erdőségein kel s viszásságainkal látná..--• ha nemcsak az clnemzoücllenedés kórjeleivel találkoznék, hanem a szoros értelemben vell erköcs alásíillyedésél is kellene szomorúan lapaszlalui. A társadalom, mini az emberek közös szövetkezése a különböző erőknek s képességeknek egymás melleit haladó és egymást kiegészilve támogató irányban érvényesilése alapján., csak akkor virágozhalik föl, sőt kevesebbel mondok, csak akkor állhal fen az elpusztulás s megsemmisülés veszélye nélkül, ha a társadalomnak minden egyes tényezője, minden egyes polgára csak azon körben marad, mit reá önlermészele és egyéni hivatása vóll: de azon kört azulán egész evőjével s becsületesen belölli. azonlúi pedig nem erőlködik kapaszkodni. Az erők elfoglalása és hasznos munkásilása nem enged időt a képzelt szükségek és hiányok fel— költésére s azoknak veszélyíyel járó kielégítésére s betöltésére. A társadalom minden egyes tagjának önkiképezésében és ereje kifejtésében,' valamint a közös lársaság céljai előmozdításában munkássága megóvja azt egészben az erkölcsi fenéscdéslől, alapjában romlástól, valaminl részeiben az egyeseket az erkölcsleien cseleked elektől. S hogy ez meglehessen, vagy hogy süllyedő társadalmunk festeti hajója el ne merülhessen. először is magának a társadalomnak kell önléte tudatára emelkednie, aznláu pedig az egyeseknek egészséges önérzettel és hivatásukat felfogó józan öntudattal s szabad akarattal birniok. így lehel megtalálni a közös összehatás | folytán azon eszközöket, mellyek állal sikeresen lehet j kivágni a társadalom beteg testéből azon rá kiénekel;, i megszünletni a kórokat, mellyek a föl és kiépülést ne; hezilik és visszatartják. I Társadalmunknak ily régi, de napjainkban óriásilag ; lerjedö rá klen éj él kívánjuk most jelezni, mellyel iigyei lembe venni és megismerni azért is kell, hogy ngy a J társadalom, mini a törvényhozás is mégjókor gomloskodhassék irlószeréröl. mig inkább csak az alsóbbrésznél uralkodik „ és az egész lársadalmi testre el nem terjedt. Keljük e rákfenénk alatt azon koca házas súgó kai, mikben bizonyos személyek, úgymondva, *ö s zsze állanak és egynehány évi együtt élés nláTí^ midőn egymást kölcsönösen jóformán megeléglellék, szétválnak. Marad azután a nő nyakán a szüntelen rágódó, éhes nyomor és az el nem taszíthatott siró gyermekek. A becstelen férfi kinevetve a törvény hiányait, kigúnyolva a társadalom erkölcsi érzületét, kiölve magában az emberbaráti szerelelnek másokat felölelő gondoskodását: szalad a világba bántatlanul, újabb Örömök után csapongva. A nö pedig' elbelegesedve, elnyomorodva itt marad, többnyire embertársai terhére, a jótékony nőegylet gondoskodását könyörögve. Gyermekeik vagy a társadalmon kívül állók számát szaporítják, vagy újra a nőegyletnek párlfogolljail s gondjait öregbítik, vagy a temetők számos sirdombjail növelik.
