Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-07-03

mutatás elég érthetően hirdeti, hogy a szerfelettí nagy gyerrnekhálálozás főoka a városunkban mutatkozó nagy halálozásnak. Hogy a szülöttekhez képest, hány gyermek hal el, ezt a következő táblázat mutatja. Csecsemők halálozásáról kimutatás. meghalt tehát a szül. 1865. évben 557 szül., 176 még ez övben meghall, csaknem V

3-a 1866. ,, 600 ,, 246 ,, „ ,, „ több mint y

i0 része 1867. „ 556 „ 208 „ „ „ „ % 1868. 1869. 561 „ 214 „ „ „ 535 ,, 162 ,, ,, ,, 3 II /10 1870. „ .598 „ 205,, „ „ „ több mint. % 1871. „ 612 „ 217 „ „ „ „ több mint % 1872. „ 627 „ 229 „ , „ „ majdnem % 1873. „ 622 „ 268 „ „ „ „ % 602 „ 264 „ „ „ „ több mint % 1874. Összesen 5S70 2189 n a ii „ sokkal több mint V

a Városunkban, az évenként szülötteknek, több mint '/^-ahal meg. Oka ennek a lakosság legnagyobb részének tudatlansága és hanyagsága, dc sok esetben gonoszsága is. Az orvosok Pápán, minden nap tapasztalhatják, hogy egészségügyi tekintetben és a betegekkel bánásmódot illetőleg, mily ferde és gyakran mily oktalan és kártékony nézetek vannak a nép közt elterjedve. Ezen bajokon lehetne segíteni, jobb iskolázás és nevelés által. Miután a törvény parancsolja, hogy minden 5000 lakost meghaladó községben, polgári iskolát kell felállítani, igen természetes, hogy minden ily községben levő gyermeknek, a polgári iskolát kell végeznie. — Célszerű volna, ezen iskolákban a közegészségtan alapeszméit népszerűen tanítani, ha ez más tantárgyak rovására történnék is, mert az ebből eredő haszon, megmérhetlen volna. (Folytatjuk). MI Optimismus és pessimismus. (Devecserilől). Ki ne ismerné e fogalmakat ? E dagályát és apályát a kedély világnak? Ha az embereket osztályozzuk, ugy e két nagy kategóriába sorozhatjuk őket; söt még az egyén élete is igazán csak két nagy korszakkal bir, egyik az optimismusé, a másik a pessiuűsmusé. Midőn még ifjú lélekkel állunk a lefátyolozott jövő előtt, ábrándos, holdas esténként a csillagokban akarván olvasni sorsunkat, midőn képzeletünk napja mindent aranyos szinben ragyogtat — ki ne volna optimista? Utóbb azonban, mikor az ábrándvilág porba omlik s az élet prózájának helyet engedni kenysze.rül, mikor a sors, e lovagiatlan bankár, az ifjú kor ígérvényeit beváltani s a reá kibocsátott váltókat elfogadni vonakodik, reményekben mindig szegényebbek, csalódásokbau meg mindig gazdagabbak leszünk -r ekkor kezdődik a pes6Íniismus korszaka. Wie gross war diese Welt gestaltet, So lange die Knospe sich noch barg ! Wie wenig ach ! hat sich entfaltet, Dies wenig auch wie barg und karg! mondja igazán Schiller. Mellékesen legyen megjegyezve, a rni keresztyén vallásunk is az említteti két világnézel re van besirozva. Mig ugyanis e földi létet csak ,,siralomvölgy"-nek tekinti, akkor egyszersmind a hirdetett jövő életet, a képzelet segítségével decoralva örökké tartó boldogságnak mondja és tanítja. Bármennyire ismeretes legyen is hát e két fogalom, e két ellentétes világnézet, mégis szándékozunk a t. szerkesztő ur engedelmével — néhány tárcacikk keretében egynémelyet elmondani magán jegyzeteinkből, melyeket egy külföldi egyetemen — hol többek között hasonló thema fölött tartott felolvasás alkalmával tettünk, csatolva e jegyzetekhez saját reflexióinkat is, megjegyezvén hogy a gondolat menetes jegyzeteink főforrása Dr. Dühring „der Werth des Lebens" eimü munkájában található. A fönti cini alatt nem akarjuk" a közönséges, minden ember által ismert, az élet aprólékos, bajos viszonyait igy vagy amúgy megítélő optimismust s pessimismust tárgyalni, hanem teljes kikerekített világnézetekről óhajtunk beszélni, a mint azok egyes kiváló szellemekben , mint hü képviselőikben kifejezést nyertek. Három tér van főleg, hol egyik vagy másik világnézet képviselőkkel bir, a bölcsészeti, költészeti és politikai. Kezdjük mi is a bölcsészetin, hol az Optimismus prototyp képviselője Leibnitz, e hires .bölcsész, a ,,parányok" elméletének atyja, ki szerint ez a mi világunk minden lehető s létezhető világok között, a legjobb, a leghelyesebben berendezett. (E tételben cuhninal Leibnitz rendszere, mely rendszernek megértése s illetőleg magyarázatára tán roeglehiítjegyezni, hogy Leibnitz a legkedvezőbb anyagi helyzetnek örvendett teljes életében) E neme az optimismusnak nem s >k méltatást érdemel. Lehetne-e komolyan cáfolni azt, ki magát a teremtés álláspontjára helyezve, mondja ki Ítéletét. Mi a netán.létező világokat nem ismerjük, mi reánk létünk és világunk van befolyással, nem helyezhetjük magunkat ezen kivül, hogy értelmünk összehasonlítást tegyen a különféle rendszerek s világok között. A minő egyoldalú közönséges képviselővel bír a bölcsészeti Optimismus Leibnitzben, ép a másik túlságot képviseli Schoppenhauer Arthur, a hires Hegelnek kortársa. Szerinte az élet csak látszólagos lét volna s tulajdonkép ezen ,,

Schein"-en túl van a maradandó. Schoppenhauer e világot a legrosszabbnak, a legtökóletelenebbnek, a teremtő által elkövetni legnagyobb hibának tartá. Schoppenhauer fölfogása sokban rokon s egyező a keresztyén vallás tanai — s elveivel, csakhogy nála egy mindent megvető, magában zárkózott, különösen szakbelieket mint Hegelt, Fischtet a legnagyobb mérvben lenéző, ember s világgyülölö, de tagadhatlan zsenialis gondolkozóval van dolgunk. Dacára azon