Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875
1875-07-03
már említett rokonságnak, mely rendszere és a keresztyén vallásé között van, a legcngesztelhetlenebbül gyűlölte a vallás hirdetőket, a papokat. Tőle ered azon jellemző mondás: Die Pfaffen sind Sternen, die um glänzen zu können bedürfen der Finsterniss, Fő 'munkája „Die Welt als Wille und Vorstellung. Gondolatok. Stadler Karolnak önállóan megjelenendő nagyobb művéből. 17. Az egyes ember oly viszonyban áll az emberiséghez, mint a kis szikra a lobogó lánghoz. Magára hagyatva az •ember is, a szikra is elenyészik, kialszik ; de összeségében véve az emberiség is, meg a tüz is nagy hatalom s óriási tényező úgy a jó, — valamint a roszban. 18. Egy hajdani görög tudós a valódi böleseség próbakövének az „ön megismerést," tartá ; mert úgymond, ha az •ember saját gyarlóságaira ügyel, mások iránt elnéző, önmaga irányában pedig szigorú leend. Talán fordítva még inkább megközelítjük az igazságot. Embertársainkban előbb és könnyebben ismerjük fel a hibát, mert előttünk szemünk, láttára téved, ha pedig a más hibáját rútnak találtuk, azon leszünk, hogy mi azt el ne kövessük. TÁP A SZIV TANÁCSA. A szív nem rósz tanácsadó. Iligyjétek el' Petőfi. rök hűséget sokszor esküvének, A délceg ifjú és a szende lány, S hogy lesz idő, hol ók is elszakadnak, Nein is álmodták volna azt talán. Az irigy világ fejét törte rajta, Hogy e boldog viszonyt mint dúlja szét, Addig beszélt a lánynak szennyes ajkkai, Mig eltiltá magától kedvesét. Szeplőtelen volt mindig szive, lelke, Büszkeség a fennkölt homlokon, — S vigaszt keresve azzá lett az ifjú, Minek mondták irigyen egykoron. A nem óhajtott élvek megtörök öt, (A könyelmüség rosz vigasztaló) Láz álmain a lánykát hívogatta. Csak róla hangzott ajkain a szó. Ki egykoron az ifjút eltaszitá, Pirulva nála megjelent tehát; Szorongva hallgatá lázas beszédét, Torié veríték— lepte homlokát. Reszketve leste szive dobbanását Virrasztva a beteg ágya felelt; . Es vége Jón: az ifjúnak halála — — S örökre fájó bús emlékezet . . . Nem a világnak ..bőbeszédű nyelve, Sáppadt irigység; durva rágalom; Nincs fájdalmasabb tudat, mint az, mely szerint barátunkat ugyanazon cselekedetünk által őt magukhoz közelebb vonzani s benső szivrokonságunkról meggyőzni akartuk. 20. Némely modern tudós a régmúlt idők szellemóriásaí köpenyébe burkolja magát, hogy igy lelki meztelenségét befödve, quasi — geniejével kellőképen kápráztathassa a könnyenhivok rövidlátó szemeit. 21. Ha a nyelv arra való, hogy gondolatinkat el palás tolj uk r a haladó nemzedéknek az életpiacon használatba vett diplomaticus modora pedig arra való, miszerint érzelmeink titkát el ne áruljuk, ha szem és fül megcsalatik: hogyan, bízzunk egymásban ? 22. Önzés majd az összes emberi törekvések indoka és? mozgató rugója. Nemesebb irányban ápolva, a halhatatlanság; Heliconjára viszi az embert, ellenkező esetben az — akasztófára. 23. Bölcső és sir képezik egyéni létünk sarkpontjait; de e kettő között ég és pokol terül el, kinek örömöt, kinek jajt és bajt okozva, mig lét és nem lét összefoly. (Folytatjuk). A mely feldúlta életük nyugalmát, Más volt az és nem e nagy hatalom. Önnön kezünkbe tette boldogságunk A sors, e roszhirü jó mostoha, — Ki nem hallgat önszívc szózatára, Nem lesz az boldog, nem lehet soha! P a p K á l m á ti. Mire gondolkodni kezdünk. Beszély. — Irta: Znllay. (15. Folytatás). Ugyanazon nap reggelén, melyen Aladár hazulról távozott, de már a távozás után. Kétlaki megjelent az ifjú lakásán. — Hol van Aladár? kérdé Kétlaki az eléje siető ispántók. — Eltávozott, feleié az ispán. — Hová ? — Nem tudom. — Mikor tér ismét vissza ? — Azt sem tudom ; uram távozott a nélkül, hogy tudtomra adta volna hová megy s mikor jön vissza. — De hát gyanítani sem lehet hová ment? — Hogy hová ment? azt nem; de hogy hosszú időm át távol fog maradni, azt tegnapi szavaiból következtetni. Tegnap tett intézkedéseiből az tűnik ki, hogy néhány évig; nem fogjuk Őt látni, — válaszolt az ispán, ki nem merte az igazat mondani, ne hogy Kétlaki a szerződésről tudomással birjon. — Evekig nem fog visszatérni?! kiáltott fel Kétlaki a I csodálkozás hangján, — mi oka van erre ? miért teszi ezt?