Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-06-26

Vegyestartalmú társadalmi hetilap. A pápai jótékony n ö e g y l e t-, a z ismeretterjesztő- I ö v é s z- és ö n k é n y t e s tüzolióegylet A lap szellemi részét illető közlemények a s35©r*Iv.es35to 1 álcás áx*a : Anna-tér 124-6. sz. a küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, felszólamlások, a kiadói teendőkkel meghízott *Wáj ditS K.áx»Olúr könyvkereskedésébe: megyeházzal szemben, intézendőkII. évfolyam. Pápa 1875. nyárelő 26.26. sz. Megjelenik e lap heíenkint egyszer, szombaton, egy íven. Tartalma! Figyelmet kérünk. — Az iskolai takarékpénztárak — Népesedési mozgalom Pápán. — Óvodai társalgási órarend. — Törvényszéki csarnok. — Gondolatok. — Eljegyzéskor. Mire gondolkodni kezdünk. Színházi szemle.— Különfélék. IDlőXLzetesi díjaid Egy évre 6 fr. Félévre 5 fr. Negyedévre -J fr. SO k A. Ixirdetésí dí jalc a háromszori hasáhozoll pofit sorért egyszer hirdetésnél 6 kr. kétszer hirdetésnél 5 kr. háromszori hirdetésnél i kr. és a többszöri hirdetésnél lehető árleengedéssei számítatnak. Mindig külön bólyegdij fizetendő. H| Figyelmet kérünk. párosunk az ujabb időben hozott oly intézkedéseket, $ melylyek a polgárok egészségügyére és állapotára, ( jótékony befolyást gyakorolnak. Az utcák tisztogatásáról gondoskodik, kis sétaterét rendben tartja, egy jólrendezett uszodát állított fel. De hogy ezen intézkedéseink hatása biztosabb s maradandóbb legyen, egészségügyünk rendezése egy ujabb lökést és támpontot nyerjen: hatóságunk gondoskodó figyelmét még néhány sürgetős teendő elintézésére, illetőleg valósítására kívánjuk fölhívni. Minden életnek, legyen az növényi, állal vagy emberi, egyik legnagyobb pusztító ellensége a száraz meleg levegő és a por, — valamint az ember életének különösebben még a rosz ital. Nyár folyamában a meleg mindenütt, de különösen városokban alig elviselhető. Itt a betegség, különböző .vérbajokban, azonnal feltűnik. Ha a nyári s főleg a most uralgó száraz meleg mellé még oly por is szegődik, a millyent városunk sajátszerű utcai talaja, egy kis kocsi rázásra is már, emel, vagy épen a kedvező szél tikkadt s izzadt arcunkba vág barátságtalanul, bizony az ember egészsége, tüdejének épsége a legnagyobb mértékben megpróbáltatik. Nézzük meg csak városunkat délutánként, eslve felé, a városon kívül álló valami magasabb pontról; midőn, különösen a molnárok társzekerei vagy a hazatérő állatok, átláthallan porfelleget emelnek, a várost mily kísérteties szürke lepelbe borítják. S ha ekkor elgondoljuk, hogy ezen harapható sűrűségben, ezen uszó s fölzavart homoktengerben több ezer embernek kell a halálos ellenséggel birkózva szcmbeszállani: mély sajnálattal gondolunk ezek kínzó sorsára. Holott csak magunktól függ eme borzasztó habarcnak könnyű szerrel megkötése s legyőzése. Öntöztessük a sétateret és környékét s különösen a foés ho s szu tcá t, már csak az igen látogatott uszodánk miatt is. A fölfrissult s portalan levegőt beszívott, életet nyert tüdő hálásan fogja áldani hatóságunk gondoskodását. De különben is magunknak és mindnyjunknak j avara cse1ek szünk, ha öntözéssel az élelölö poros meleget elűzzük. Ez valóban erkölcsi kötelességünk. Az emberi élet másik halálos ellensége a rosz ital, mely mérget visz a vérbe. Nálunk pedig mesterségesen rontjuk meg a nagy közönség ivó vizét, a Tapolcát, a széles vizén felül belé ömlő kenderáztató-csatorna, az úgynevezett „Mocsolya" rothadt posványával. Nézzük csak meg egyszer, midőn e csatorna, 9—10 telepen is, rakva van kenderázlatókkal, mellyeknek kiázott rothadásba ment nedve, városunk dicsőségére és polgártársaink vérében a kóranyagok meghonosítására, a széles vizén felül a Tapolcába folyik. Csodáljuk, hogy városi képviselőink és hatóságunk e mérges kórfészket eddig még nem törölték el nyom-talanul, vagy nem adtak ama csatornának más irányú lefolyást, mint épen ivó italunkba. Ugyan hát csodáikozzunk-e a fölölt, ha városunk népességének halálo-' zási aránya oly ijesztő, hogy a szüleiteknek körülbelőF %-de vész el? Hiszen magunk tápláljuk a vészt a Yá-* rosha vezetett méreggel. Tegyünk tehát közakarattal egy nevezetes lépést? 26