Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875
1875-01-02
kérve egyúttal a közgyűlés tagjait, hogy a. jövő hó 1-én történendő végtisztességtételnél minél számosabban megjelenni szíveskedj enek. A közgyűlés mély megilletődéssel vette tudomásul a gyász esetet, de egyúttal tekintve a. boldogultalak városunk érdekében teljesített közhasznú működését, részvétét jegyzőkönyvileg is kifejezni határozta. 3. Olvastatott a városi lovas kaszárnyának a 71 -Ik honvéd század részére leendő átengedés tárgyában, egy részről a. város mint bérbeadó, más részről a magas kormány által fölhatalmazott helybeli honvéd parancsnokság, mint bérbenvevő fél között kötött szerződés. A szerződés minden pontjában helyeseltetvén: a közgyűlés által megerősítetett. 4. Jelenti polgármester úr, miszerint a honvéd tiszti kairészére szükséges lakások és bútorozás jövőre 535 Írttal lesz a város által pótolandó, mig eddig 800 írttal kellett pótolni. Helyeslőleg vétetett tudomásul. 5. Jelenti polgármester úr, miszcrént jóllehet a kormánytól kölcsönzött Ínséges kölcsönnek utolsó részletét időközben befizette, mégis a kormány által a város ellen végrehajtás eszközöltetett, ITataroztatott, hogy ez ügyben újólag egy fölterjesztés mielőbb a. magas kormányhoz küldendő. 6. Szvoboda Vencel, tanácsos s helyettes kapitány kéri a közgyűlést, hogy mivel biztos tudomása szerént a hivatalából felfüggesztett kapitáu}' ur üg) r ében az ítélet még e napokban ki fog hirdettetni, s mivel ezen i tél et őt hivatalából el nem mozdítja, méltóztassék a közgyűlésnek ugy intézkedni, hogy a hivatalából fölfüggesztett kapitány azonnal az Ítélet kihirdetése után elfoglalhassa hivatalát, hogy igy mielőbb távozhassék a kapitányi hivatalból. A közgyűlés ez ügyben határozni magát illetékesnek nem látván, az egész ügyet polgármester úrra bízza. 7. Olvastatott Budapest főváros tanácsáriak városunk tanácsához intézett felhívása, melyben azt kéri, hogy az északi sarkexpeditio tagjai részérc adandó nemzeti tisztelet ajándékösszeghez városunk is tehetségéhez képest járulni szivaskedjék, s a netán megszavazandó összeget a magy. kir. belügyministeriumhoz küldje be. Képviselő testületünk teljes elismerését fejezi kí a bátor férfiak iránt, de sajnálattal kénytelen kijelenteni, miszerént ajándékösszeg kiutalványozását a városi pénztár kedvezőtlen helyezete nem engedi. (Folytatjuk). Visszatekintés a nnilt évre. A sylvester éji utolsó órakondulással a végtelen idő körmozgásának egy része be van fejezve, egy év múlik el. Az eltűntről, eltávozottról azonnal kész ítéletünk, mely legközelebbi viszonyaink benyomása alatt, majd kedvezően, majd pedig kárhoztatólag hangzik el. Nekünk, midőn ámult 1874. év sírján megállunk és felőle társadalmi életünket illetőleg Ítéletet mondani készülünk, nenf^Wbad alanyiságunkat, saját magunk érdekeit tolni előtérbe, hanem lehetőleg tárgylagosan kell mérlegelnünk e mult év adományait avagy mulasztásait. Csak akkor leszünk képesek annak a mi társadalmi életünk történetében előkelő helyett mutatni ki, vagy közmindennapiságában elfeledni, A legújabb idő jelszaya — a p x> 1 g á r o s o d á s által teremtett v i s z á s s á g o k n a k, t á r s a d a 1 m i é s egyéni b a j o k n a k t á r s a d a 1 m i uto n, a z e m b ereknek egyesülése á 1- tfa 1 elhárítása és o rv o s 1 á s a alapíthatja meg az egyén és társadalom életében f ó 1 r e z ö k k e n t e g y e n s u 1 y t, városunkban az 1874. év hatalmasan kivívta polgártársaink ügyeimét és nem megvetendő munkásságát. így e társulási szellem hozta létre idői sorrendben is először, de hatályos működésében is egyik legfontosabb egyletünket, a jótékony nőegyletét. Gondolatban ugyan már az előző 1873-ik év végén született meg, midőn az elemi csapások és pusztító járvány által snlytott szegényeink és árváink segélykiáltása minden érzékeny kebelben viszhangra tnlált; de alakot csakugyan a múlt év telén nyert, midőn februárban szervezkedett. Hány szegénynek torló le azóta könnyeit, könnyebbíté napi gondjait? ós hány árvát öltöztete föl az emberbaráti szeretet szives jótékonyságából? Nőink kiváló szép munkaiért nyertek,-.ahol a családi élet gondjaiból fenmaradó idejűket, a könyörületre mindég hajlandó szívvel használhatják föl a társadalmi sebek enyhítésére. Másik egyletünk, melylyet szinte a mult év hozott elő, a lövész e g y 1 e t, melynek működése ugyan csak távolról tartozik társadalmi életiinkhez, és a legkevésbé érinti társadalmunknak szorosan vett miudennapi létszükségeit, mégis az emberi nem biztos számításának, a karok határozott ügyesítésének, az egész test könyedségének gyakorlása és a férfias összejövetelekben a társas szellem ébresztése által közvetve társadalmi jelentőséggel bir. De már a sorrendben utánna később, pünköst napján alakult, ismeretté rj esztö egylet kiválóan társadalmi horderövel tartozik birni. Az ismeretterjesztő e g y 1 e t a p o 1 g á r o s o d á s f á k 1 y á j a, a szellemi felvilágosodás terjeszt ö j e, az e m béri m üv e 1 t s é g n e k szélesebb körben és nem iskolás modorban tenyésztője, a z e m b e r i t u d ó snak és I e g u j a b b v i v m á n y a i n a k i s m e r t e t ö j e. Magasztos rendeltetése van tehát ez egyletnek, az ember összes értelmiségi, főleg pedig képzelő és gondolkodó munkáinak megfigyelésében s a tudás tén} 7 einek szemléltetésében. Munkásságában emelkedik föl az ember emberiségének legmagasabb küzéike. >3 talán e magasság az oka, hogy a köztudat nem bir fölemelkedni gyönge szárnyaival ennek szükségessége beismeréséhöz, — vagy a képzettség szemvilága oly erötelen, hogy nem tudja a tudomány fényét kiállani, — vagy e szellemi felvilágosodás s műveltség iránti érzék hiánya nem engedi az embert az ismeretnyerés e forrásához közel jutni. Elég az hozzá, hogy ez ideig ezen egyletünknek, van legkevesebb tagja és nyilvános föllépéseinek még kevesebb figyelembevevője. Városunk kereskedelmi osztálya érezve és belátva az emberi tudásnak becsét és fontosságát, alkotott a maga körében, szorosan a maga viszonyfii hoz és .érdekeihez alkalmazott egyletet, a „Mcrcuriereskedel m i önkép
