Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-01-02

kérve egyúttal a közgyűlés tagjait, hogy a. jövő hó 1-én törté­nendő végtisztességtételnél minél számosabban megjelenni szí­veskedj enek. A közgyűlés mély megilletődéssel vette tudomásul a gyász esetet, de egyúttal tekintve a. boldogultalak városunk érdekében teljesített közhasznú működését, részvétét jegyzőkönyvileg is kifejezni határozta. 3. Olvastatott a városi lovas kaszárnyának a 71 -Ik hon­véd század részére leendő átengedés tárgyában, egy részről a. város mint bérbeadó, más részről a magas kormány által fölha­talmazott helybeli honvéd parancsnokság, mint bérbenvevő fél között kötött szerződés. A szerződés minden pontjában helyeseltetvén: a közgyű­lés által megerősítetett. 4. Jelenti polgármester úr, miszerint a honvéd tiszti kai­részére szükséges lakások és bútorozás jövőre 535 Írttal lesz a város által pótolandó, mig eddig 800 írttal kellett pótolni. Helyeslőleg vétetett tudomásul. 5. Jelenti polgármester úr, miszcrént jóllehet a kormány­tól kölcsönzött Ínséges kölcsönnek utolsó részletét időközben be­fizette, mégis a kormány által a város ellen végrehajtás eszkö­zöltetett, ITataroztatott, hogy ez ügyben újólag egy fölterjesztés mi­előbb a. magas kormányhoz küldendő. 6. Szvoboda Vencel, tanácsos s helyettes kapitány kéri a közgyűlést, hogy mivel biztos tudomása szerént a hivatalából felfüggesztett kapitáu}' ur üg) r ében az ítélet még e napokban ki fog hirdettetni, s mivel ezen i tél et őt hivatalából el nem moz­dítja, méltóztassék a közgyűlésnek ugy intézkedni, hogy a hi­vatalából fölfüggesztett kapitány azonnal az Ítélet kihirdetése után elfoglalhassa hivatalát, hogy igy mielőbb távozhassék a ka­pitányi hivatalból. A közgyűlés ez ügyben határozni magát illetékesnek nem látván, az egész ügyet polgármester úrra bízza. 7. Olvastatott Budapest főváros tanácsáriak városunk ta­nácsához intézett felhívása, melyben azt kéri, hogy az északi sarkexpeditio tagjai részérc adandó nemzeti tisztelet ajándék­összeghez városunk is tehetségéhez képest járulni szivaskedjék, s a netán megszavazandó összeget a magy. kir. belügyministe­riumhoz küldje be. Képviselő testületünk teljes elismerését fejezi kí a bátor férfiak iránt, de sajnálattal kénytelen kijelenteni, miszerént aján­dékösszeg kiutalványozását a városi pénztár kedvezőtlen helye­zete nem engedi. (Folytatjuk). Visszatekintés a nnilt évre. A sylvester éji utolsó órakondulással a végtelen idő körmozgásának egy része be van fejezve, egy év múlik el. Az eltűntről, eltávozottról azonnal kész ítéletünk, mely leg­közelebbi viszonyaink benyomása alatt, majd kedvezően, majd pedig kárhoztatólag hangzik el. Nekünk, midőn ámult 1874. év sírján megállunk és fe­lőle társadalmi életünket illetőleg Ítéletet mondani készülünk, nenf^Wbad alanyiságunkat, saját magunk érdekeit tolni előtérbe, hanem lehetőleg tárgylagosan kell mérlegelnünk e mult év adományait avagy mulasztásait. Csak akkor le­szünk képesek annak a mi társadalmi életünk történetében előkelő helyett mutatni ki, vagy közmindennapiságában el­feledni, A legújabb idő jelszaya — a p x> 1 g á r o s o d á s által teremtett v i s z á s s á g o k n a k, t á r s a d a 1 m i é s egyéni b a j o k n a k t á r s a d a 1 m i uto n, a z e m b e­reknek egyesülése á 1- tfa 1 elhárítása és o r­v o s 1 á s a alapíthatja meg az egyén és társa­dalom életében f ó 1 r e z ö k k e n t e g y e n s u 1 y t, városunkban az 1874. év hatalmasan kivívta polgártársaink ügyeimét és nem megvetendő munkásságát. így e társulási szellem hozta létre idői sorrendben is először, de hatályos működésében is egyik legfontosabb egyletünket, a jóté­kony nőegyletét. Gondolatban ugyan már az előző 1873-ik év végén született meg, midőn az elemi csapások és pusztító járvány által snlytott szegényeink és árváink se­gélykiáltása minden érzékeny kebelben viszhangra tnlált; de alakot csakugyan a múlt év telén nyert, midőn februárban szervezkedett. Hány szegénynek torló le azóta könnyeit, könnyebbíté napi gondjait? ós hány árvát öltöztete föl az emberbaráti szeretet szives jótékonyságából? Nőink kiváló szép munkaiért nyertek,-.ahol a családi élet gondjaiból fen­maradó idejűket, a könyörületre mindég hajlandó szívvel használhatják föl a társadalmi sebek enyhítésére. Másik egyletünk, melylyet szinte a mult év hozott elő, a lövész e g y 1 e t, melynek működése ugyan csak távol­ról tartozik társadalmi életiinkhez, és a legkevésbé érinti társadalmunknak szorosan vett miudennapi létszükségeit, mégis az emberi nem biztos számításának, a karok határo­zott ügyesítésének, az egész test könyedségének gyakorlása és a férfias összejövetelekben a társas szellem ébresztése által közvetve társadalmi jelentőséggel bir. De már a sorrendben utánna később, pünköst napján alakult, ismeretté rj esztö egylet kiválóan társadal­mi horderövel tartozik birni. Az ismeretterjesztő e g y 1 e t a p o 1 g á r o s o d á s f á k 1 y á j a, a szellemi felvilágosodás terjeszt ö j e, az e m béri m ü­v e 1 t s é g n e k szélesebb körben és nem isko­lás modorban tenyésztője, a z e m b e r i t u d ó s­nak és I e g u j a b b v i v m á n y a i n a k i s m e r t e t ö j e. Magasztos rendeltetése van tehát ez egyletnek, az ember összes értelmiségi, főleg pedig képzelő és gondolkodó mun­káinak megfigyelésében s a tudás tén} 7 einek szemléltetésé­ben. Munkásságában emelkedik föl az ember emberiségének legmagasabb küzéike. >3 talán e magasság az oka, hogy a köztudat nem bir fölemelkedni gyönge szárnyaival ennek szükségessége beismeréséhöz, — vagy a képzettség szem­világa oly erötelen, hogy nem tudja a tudomány fényét ki­állani, — vagy e szellemi felvilágosodás s műveltség iránti érzék hiánya nem engedi az embert az ismeretnyerés e forrásához közel jutni. Elég az hozzá, hogy ez ideig ezen egyletünknek, van legkevesebb tagja és nyilvános föllépé­seinek még kevesebb figyelembevevője. Városunk kereskedelmi osztálya érezve és belátva az emberi tudásnak becsét és fontosságát, alkotott a maga kö­rében, szorosan a maga viszonyfii hoz és .érdekeihez alkal­mazott egyletet, a „Mcrcuriereskedel m i önkép

Next

/
Oldalképek
Tartalom