Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-04-03

- a, régi kalapot az ifjus ig szakképzett, és választott egyének által oktatva, a kor igényeit tudományos haladásával kielégítené. Nézzük meg a színházai; is. Innen csábított el a nemzeti színpad oly sok jeles tagot, — a debreceni színpadon termettek a fővárosi közönségnek most legkedveltebb nemzeti színészei. A debreceni közönség valóban megérdemli a dicséretet azon áldozat készségért, melyet e nemzetiügy iránt tanúsított. — Szükségesek a társadalom számára ily művelődési templomok, holott az izlés, jellem, kedély mulatva nemesitetik. — A debreceni színház bármely fővárosban ís méltó helyet foglalhatna, gépezete, garderobeja, ornamentumaí, színpada, nagy mulató terme, külső styl ja által is. Benne pedig teljesen organizállt színházat találunk. Nem hiányoznak a jeles működő tagok sem. Van a városnak igen jó karban levő zenedéje, mely a nemzeti zenedével kiállja a versenyt, — számos társulatok az ipart és kereskedelmet illetőleg, és nagy számú intelligentíája, melynek körében a nemes alföldi barátság minden meglepetéseivel találkozhatunk. Debrecen különben mióta a vasúti hálózatba került, sokat vesztett alföldi központi jelentőségéből. — No, de siessünk már az indóházhoz. A propos! ne hagyjuk érintetlen a Csokonai-emléket sem. Magasan áll felettünk az iskola előtti kertben, a jeles dalnoknak, & Dythirambok hősének szobra. Debrecen volt nevelő városa A szobor csinos izlésti, bronzból öntve, Izsó Miklós remek mintázata után — egész alakjában mutatja fel a költőt. Nagyságára majdnem felér József nádor szobrával, s igy jelentékeny helyet foglal el a hazai monumentumok sorában . . De már most fiakkerba üljünk, bogy jókor, legalább még a 3-ík csengetyü szóra a coupéeba léphessünk, majd aztán kipihenhetjük magunkat 1 ]/

2 óráig tartó újabb utazásunk alatt, a kocsirázástól, mit a Hakker törött féderje és Debrecennek még itt-ott Játható fa-bütykös kövezetének tulajdoníthatunk. A magyar északkeleti vasútvonalon másfél órát unalom közt utazva elérjük Er-Mihály íalvát, a honnan alföldi tüzes ménektől vont fogaton repülünk fél óra alatt utazásim]/ főcélja, Kazinczy szülőhelye felé, Ersemlyénbe. / / Messziről látható már csillámló bádog tetejű to/nya, melyben a napsugarak százszoros színekben megtörve, alig engedik meg szemünknek, az annak tetején büszkén álló kakast szemlélni. — Ide érve, ruhánkat s magunkat a sürün lepett portól kitisztogatjuk,— notabene: könyü ezt igy gondolatban tenni az olvasónak, de ki gyalog teszi meg az utat 3. közeli állomástól a falun át, tüszköl és köhécsel az átláthatlan homokos portól és meglepetésére a mérges házőrzők mardosásaílól sem menekül, legyen bármily nagy gerundium-mai (pápai diákosan) fölfegyverkezve, öltönyét csak darabokban fogja lakásán össze szedhetni s a süron belepte portói óráig tartó mosdás után megszabadulni. Tegyünk egy sétát ez emlékezetes helyen. A nádasfedelü lakházakat mi már nagyon megszoktuk, az egyszerű falusi épületekben stylkülönbséget nem találunk. .Néhol egyegy nemesi uri lak magaslik ki, mely a többitől tán zsindelyes fedele által mutat némi eltérést. — A házak körüléte akácfákkal van beültetve. Ezen annvira kedvelt, országszerte plántált fának, melynek itt némely helyen óriási példányát is láthatni, tulajdoníthatunk ugyan annyi hasznot, hogy megvédi terebélyes ágaival a lakházat az elharapódzó tűztől, és hogy árnyékot tart; de talán erre más nemesebb fajú gyümölcsfa ís alkalmas volna, mely által azon sok mérhetién területet, melyeket e fák itt is elfoglalnak, értekesebbé lehetne tenni. Egyébiránt ezt a gazda közönség egyéni nézeteire bízzuk. Menjünk a falu széles főutcáján egész azon egy házig, melynek háta megett egy kis területű akác erdőt pillantunk meg. Az ős fák lombjai részint a szomszéd alacsony ház fedelekre hajolnak, - más oldalról 3 síremléket fedeznek árnyaikkal, melyek tán egy hajdani temető maradványai. Három nagy fej fa ez, szorosan egymás mellé ásva, tölgyfából, felső részök ékformára faragva, az idő leple által egészen befeketítve. Ha közelebb lépünk, vésett betűket veszünk észre azokon s már csak nehezen olvashatók e következő feliratok. Az elsőn : „Néhai B o s s á n y i Bossány i P e r e n c z ú r n a k h a m v a i itten nyugosznak szül. 1703. m h. 17SG J u n. 12

<k a másodikon ,,N é h a i ö z v. B o s s á n y i Ferencné K o j i Komáromi Juliánná asszony tetemei itten nyugosznak. szül. 1717 Május 13. m. h. Febr. 1. 1798." a harmadikon „Néhai ö z v. Kazinczy Józ sefné Bossány i Zsuzsanna asszony h a m v a i. S z ü 1. 1740. máj. 18 rn h. n o v. 14. 1812." (Folytatjuk). Levelezés. München, 1875, február 6. Múlt kis közleményemben tett Ígéretem dacára, jelenleg nem az Ígértekről, t. i. a műakademia réz és fametszeti, szobrászati osztályáról, hanem a művészek olympjáról, müncheni „Kimstverciri" kiállításáról fogok szállani. A müncheni Kunstverein azon helyiség, hol festészeink és ' szobrászaink legújabb remekeiket szokták közszemlére kitenni. Heg nem láttunk oly érdekes kiállítást, mint a legutóbbi volt, és ez azon ok, mely miatt az igéit cikket későbbre halasztani bátorkodtam. — Figyelmünket legelőször is, f. Lajos bajor király udvari festője, a még most is élö Lange tanár által készített, cs a bajor hegységek egyik kies völgyét ábrázoló nagy hegyi tájkép vonja magára. Van e képen minden, a mit szem — száj kívánhat; várrom, szikla, hegyorom, bércfok, csergedező patak, partján elterülő város, hatalmas tornyokkal stb. egyszóval mindaz, a mi a laikusnak tetszését megnyerheti ugyan, de egy műértő előtt valódi becscsel bírni soha nem fog, mivel Lange még a régi copfiskola tanítványa levén, a kép kivitele már nem korszerű és a kívánalmaknak meg nem felelő. — Sokkal egyszerűbb és mégis becsesebb a közvetlen mellette függő tengeri kép, mely llaupp nürnbergi tanár mesteri ecsetje alól került ki. A kép hullámzó tengejt, vagy inkább tavat ábrázol, hullámain vadul himbálódzó csónakkal. A csónakot, melyen neje és gyermeket ülnek, kérges kezű, izmos tiroli halász hajtja. Mind a hullám, melyen a sűrű felhőkön áttörő nap tükrözi magát vissza, mind pedig az egyes arcok kifejezése mesterileg van kezelve. München egyik jeles tájfestője Wintermayer, ki eddig parányi i kis képeivel aratott tetszést München művészi köreiben,