Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875
1875-04-03
most állított ki először nagyobb képet, mely egy erdőszélét ősz táján ábrázolja. Németország legjelesebb csatafestője, az öreg Ádám is adott magáról életjelt, egy kis csataképet állítva ki, mely mind a lírikusok, mind a műértők osztatlan tetszését nyerte meg. Átmenve a másik terembe, Otterstedt carlsruheni festő élénk színezetű csendéletei vonják magukra figyelmünket; állított ő ugyan ki ezeken kivül két genreképet is, de ezek máinem bírnak annyi müértékkel, mint az említett csendéleti képek. A lengyel Brandt két tanítványa Loss és C heim ins ki szinte álllított ki egy-egy, lovas alakokat ábrázoló képet; az előbbié kozákokat a Duieper partján, az utóbbié pedig egy lovagló hölgyet kisérő öreg urat a 18-ik századból ábrázol. Mindkettő a Brandt modorában, igen csinosan van festve. Megemlítésre méltó még, a görög Lytras-nak élénk és csinos modorban festett görög tárg} r ú génre képe. „Nunc vcnio ad fortissimum virum," szóllok Ciceróval, mégpedig annál nagyobb örömmel, mert ezen férfiú, hazánkfia, a Münchenben élő Mészöly Géza. Engedje megtisztelt szerkesztőin-, hogy róla egy kissé hosszabban szólhassak. Mészöly, három éve, hogy Bécset, hol Zimmerman tanítványa volt, elhagyta, Münchenben telepedett le, hol ezen rövid idő alatt kitünö tehetsége és fárad hatlan szorgalma által Mimchen egyik legelső tájfestőjének ismertetik el. Es pedig méltán; mert képeiben feltalálhatók mindazon tulajdonok, melyek a képet műremekké teszik. — Már a bécsi világtárlaton is volt alkalmunk tehetségét és finom modorát csodálni, hol több müve által volt képviselve; de különösen a Balatont ábrázoló nagy képével keltette fel maga iránt a művészek és műértők figyelmét. — Pedig nem igen bir e kép hatásos jelenetekkel, és azért nem is tárK ti 1 ö n — A z i z r a e 1 i t a hitközség s z a b a d e 1 v ü p á r t j a felckezetileg tömörült és rendezkedett közelebb, a mennyiben elöjáróságot választott és gondoskodni akar külön imaházról, iskoláról s egyéb szükségeiről. Az elöljáróság következőleg alakult: elnök ifj. Vleichner Mór, alelnök Dr. Jakoby Sámuel, 1. tanácsos Lövy Mór, 2. tanácsos Moisinger János, pénztárnok Fellner Jakab, ellenőr Schmideg Sámuel, 1. templomatya Schlesinger Lipót, 2. templomatya Kohn Mihály. Képviselők lettek : Dr. Kraus Miksa, Dr. Pscherhoífer Sámuel, Dr. Feitl Mór, Dr. Steiner József, Dr. Lővy László, Dr. Rechnitz Ede, Dr. Koricsóner Lipót Lázár József, Szauer József, Berger Sámuel, Vcisz J. E. Lővenstein Mór, Szauer Sámuel, ifj. Kraus Sámuel, Rechnitzer Vilmos, Goldschmid József, Kőnigsberger Miksa, Kraus Sándor, Veisz Mór L. Berger Ferenc, Hoífncr Albert, Iloíl'mann Sámuel, Stein Simon, Rechnitzer Fülöp, id. f Fleíschner Mór, Nobel Ármin, Vcltncr Miksa, Blum Mór, Reif Áron, Toch Lajos, Klein Salamon, Gottlieb Sámuel, Seh warte Bernát, Stein Mór, Róth Lajos, id. Kraus Sámuel, Schosbcrger Márk, Hirsch Náthán, Bettelheini Rafael és Singer Mihály. — Kútban talált gyermek. Múlt hó 24-én a Flórián utcai 345. számú ház kertjében levő kútból egy kis gyermek húzatott ki. Annya és gyilkosaként Schvvartz Józsefné, született Klein Katalin, 25 éves nő sejtetett. Elfogatásakor ugyan mindent tagadott; de a városi orvos és szülésznő vizsgálatából kitűnt, hogy ezen nő 8—10 nappal előbb szült. Ezen alapon le is tartóztatott. Utóbb még több s crősebb gyanú is merült fel ellene. Mintegy 12 éves kis szolgálója, a mint a göngyöleg, mibe a kis hulla s mellé két kő volt kötve, me^ m itattatott, fölismerte benne asszonyának kötényét és egyik pallózsiiruió ruháját. Vallomása szerint, ezek mintegy 10 nappal előbb vesztek el. — A fiú csecsemőnek kútbadobása. idejére nézve a körülmények március 12-e éjjelét hozzák ki. E nap ugyanis elküldötte Schvartzné gyának nagyszerűsége, hanem a kivitel finomsága állal keltett hatást. Mészöly egyáltalában nem keresi a hatásos tárgyakat, hanem egyszerű motívumokat választ, töbhnjwe magyarországi tájakat, kis kunyhóikkal, szerény facsoportozatőkkal, stb. — Ésépen azért, mivel ily nehézségekkel küzd és azokat oly szépei* oldja meg, vívta ki magának a művészvilág általános elismerését és tiszteletét; mert mig a többi művészek a természet nagyszerű tájainak utánzásával készítnek a sokból valamit, ő a valamiből sokat teremt. — Fő erdeme pedig az, hogy ő nem követi semmiféle iskola modorát, hanem maga teremtett magának egy modort, a mely szépségénél fogva idővel bizonyára iskolává növendi ki magát. Irányának mar is több követője akadt, a mennyiben egyrészről a bécsi Hörman is az ő modora szerint fest, másrészrőt pedig saját tanítványai, Mattenheim és F es zty Árpád fiatal festő hazánkfia is az ö modorát iparkodnak elsajátítani. — A Kunstvereinbau egy gyönyörű müve által volt ez alkalommal képviselve, mely a kiállítás legszebb képének ismertetetett el. Egy, a lenyugvó nap utolsó sugaraitól megvilágított nádast ábrázol e kép; az előtérben pedig két korhadt fűzfa szomorkodik. A tárgy itt is, mint minden képében egyszerű; de a kivitel oly hatalmas, és a részletekig finom, hogy minden nézőjét elragadta, lllustrátióját képezi, Lenau „Schilílied^ című költeményének és Tisza Lajos, volt közlekedési miniszterünk, számára festette. Jelenleg egy nagy tájképen, mely a Tisza partját egy kis, kőfallal kerített, házikóval ábrázolja. A parton halászok és halászlányok bárkákból- hordják ki a halakat. E képet a párisi „sálon kiállítás" számára festi és bizton remélhető, hogy vele ott is dicsőséget fog aratni magának és hazájának. Goldschmid Jakab. félék. a szolgálót húsért; de mivel ekkor már ágyban-íékvő volt, megparancsolta, hogy az ajtót zárja reá. A szolgáló akként tett. Mire két óra múlva visszatért, aszszonya vizet hozni parancsolt a tréfi-tálba, — melyet midőn meghozott, állítása szerint, aszszonya abba véres kezeit mosta. Es igy utána következett éjjel dobhatta a kútba a kis hullát. Schvaríz Józsefné már a kir. törvénj-széknek átadatott. Pápa, 1875. tavaszelő 20. IVmk. — 11 a 1 á l o z ás. Nagyalázsonyi B a r c z a J ó z s e f es. k, ny. kapitány, múlt hó 24-én, életének 88-ik évében, végelgyengyengülés következtében hunyt el. Béke hamvaira. — Weiland Ferenc, ama hires bankjegyhamisító, a ki 19 évet az illavai börtönben töltött el már, és 1873-ban kiszabadult, újabban ismét bankjegyhamisításra adta magát. A múlt évben ismét elfogatott, és múlt hó 20-án a íenyítőtörvényszék által ismételt bankóhamisítás bűnténye miatt, 20 évi börtönre Ítéltetett. — Jó l e I ki es mér et. Mondja egy bizonyos hölgy: férfitől emléket nem szabad elfogadnom; — ugy hát egy csókot adok — felel a férfi. Mond rá a nő: ezt ugyan elfogadom; de köszönettel kétszeresen vissza is adom, mert ezt megtartani tiltja lelkiesméretem. — A fogadalomnak majd áldozataivá lettek ámult hét utóján a prágai carmelita nők. Tűz ütött ki a zárda tőszomszédságában. A lángok gyorsan harapództak s itt-ott a zárda ereszét is már nyaldosták. A tűzoltók erélyesen működtek s a zárdába is kiáltoztak, hogy üritessék az ki. A karmelita nők szabályai szigorúan tiltják a férfival való beszédet; ezért a napos kapusnő és főnöknő nem akarták kinyitni a kaput, készebbek inkább megégni, mint a rendszabályait átlépni, Valamennyien a kápolnába menekültek s térdre borulva imádkoztak — a veszély ellen. A láng terjedt, — a veszély nőrtön nőtt, Végre a helytartó erőszakkal bedöntette a vasrácsos kaput és az apácákat kihordatta.