Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-06-21

letHcjtegetéseket. Színházat óhajtunk mindnyájan. És ezt csak vagy adakozás," va'gy összetáncolás vagy részvények utján lehetne megépiteni.'-Mind a három lehetőség a messze jövőbe-tolja színházunkat. A mult-* kori közleményünk alapján kelt télszóllalása Karcsai úrnak, a mi viszonyaink közt, legközelebb hozza a szinház megvalósulásának eszméjét s- idejét. "Fölkérjük ezennel a színházi állandó bizottságot, életének jelét adni, és teendő lépéseiről e lapok utján a ügyelő s érdeklődő közönséget értesíteni. Minden szem e bizottságra van függesztve , tőle várjuk szinházügyünknek, habár ideiglenes", de gyakorlati s alkalomszerű megoldását. A II. sz. alatti közlemény nem emeli föl ugyan magát egészen ellentétbe a szinházügyi mozgalommal ; de előbbre sem viszi azt más irányban. 8 hogy még is közöljük, oka az, mert egypár égető szükségét városunknak pendíti meg, melylyek a gondolkodást megérdemlik s melylyekröl majd alkalomszerükig lapunk is hozand bővebb elmélkedéseket.— Ezzel akartuk-igazolni közlését. I. E lapok legutolsó számában olvastam ,.Pár szó a színházépítő bizottsághoz" címzett cikket, melyben az javaltatik az építő bizottságnak, hogy a sok költségbe kerülő s sok időt igénylő színházépítési tervvel felhagyva, addig is, mig a bizottság vagy a városi hatóság a nagyméltóságú Gróffal a Griff fogadó bérbevétele iránt, mint a melyben a szinház felállítására legalkalmasabb helyiség létezik, minél sem jobbat, sem szebbet, sem célszerűbbet keresni nem kell, intézkednék: jó lenne a jelenlegi bérlővel b á r m i áldozattal alkuba lépni, s öt oda bírni, a Griff fogadó nagytermét a színi előadásokra engedné át. — A tisztelt cikkíró ur, mielőtt a tényállásról körülményesebben tudakozott volna, irta e cikket. — Fölvilágosításul annyit vagyok bátor tudatni a n. é. közönséggel s a tisztelt cikkíróval, hogy én ugyan ezen ügyben még a legközelebb mult télben, tobb

? a szinház ügye iránt érdeklődő urakkal, köztük Vélsz Mihál úrral is, ki ép a szinházépittetö bizottság egyik tagja, értekeztem, s odá nyilatkoztam hogy én teljes készséggel átengedem a Griff termét az előadásokra ; sőt kész vagyok azt a szinházépittetö bízotság véleménye szerint átalakítani is, azon megjegyzéssel," hogy az átalakítási költségek a már öszvegyült #000 írtból fedeztessenek előlegesen. De hogy ezen ö s z v e g ismét megtérülj ö n, a kiadási költségek, a szini előadások minden egyes estéinél, a bizottság által meghatározandó napi dijjak által, helyrepótoltassanak. A díjakat természetesen a színigazgató' fizetné. — Szabadjon hinnem , hogy ez, részemről, elég ajánlat volt, — nem rajtam mult, hogy a szinház oly rosz -helyre került, a hol most van. Sőt ugyan ezen- ügyben írtam friég a téli hónapokban magának Lászy Vilmos színigazgató urnák is, de ö levelemre nem válaszolt. Rajtam tehát nem múlt, hogy a szinielőadásokra a Griff fogadó nagyterme át adassék, sőt bizt os i t o m amelyen tisztel t.közönsé g-e t, hogy sem jelenben, sem jövőbe n nem fog in u 1 n i, még pedig nem csak nem bármi nagyáldozattal, de n a g y o n i s méltányos föltételek m e 1 1 e tt k é s z v a gy o k a z t á 11 a 1 adni, sőt beleegyezem abba is, hogy a szinházépittetö bizottság ízlése s belátása szerint alakittassék át.. Enynyit, ugy a magam, mint a mélyen tisztelt közönség érdekében szükségesnek láttam közölni. Karcsay Rezső. iL Audiatur el alléra pars. Hallgassuk meg a másik félt is. En ezt nem azon értelemben kívánom vétetni, mintha én valamely új tervét akarnám az állandó szinház minél előbbi létrehozatalának adni, hanem azon kérdést akaiom magamnak feltenni, vájjon Pápa városának égető szükségei közé tartozik-e egy állandó szinház felállítása, még akkor is, ha az annyi fejtöréssel, és annyi nem épen tele erszény túlságos kiüritése folytán volna létesíthető? Felette jól tudom, hogy a meggyőződés legmagasabb foka kívántatik, hogy ezen, nagy horderejű kérdésre egy ,,nem

u-mel bátorkodjék az ember felelni; valamint jól tudom, hogy igen nehéz a folyam ellen úszni. Most pedig Pápán az Hiedelemhez, a divathoz, a jó Ízléshez tartozik, állandó szinház mellett lelkesülni, és arról ábrándozni. Az ábrándvilág nem volt soha erÖs oldalom. Ezen vallomásom szolgáljon mentségül, ha ezen ügyben is higgadtabban gondolkodom, mint engem megelőzött tisztelt irók. Először is legyen szabad, azon kérdésre felelnem, megfelel-e a jelenkori szinház azon magasztos fogalomnak, melyet a görögök, rómaiak az ó korban, az angolok ós németek az új korban azzal egybekötöttek ? Számíthat-e egy színtársulat jó bevételekre, vagy csak remélheti-e, hogy megélhet, ha oly drámákat vesz fel rcpertoirjába, a melyek egy nemzet hőseit és ezek hős tetteit, egyeseknek az erény melletti iclkesülését és a melletti küzdését, a szép és jó folytonos megtámadtását a rút és gonosztól, és az elsőknek az utóbbiakon kivívott győzelmét festik? Távolról sem ; most a francia demímonde drámák az uralkodók, és aki a német és magyar drámaírók közül hamar akar hírnévre és jövedelemhez jutni, annak nolens volens ezen irányt kell követnie, — ezen irányt, melytől a jobb érzésű és igazi miveltségü ember undorral fordul el. Ezek pedig másutt szerzik és szerezték ezen egyedül