Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874
1874-06-21
jogosult erkölcsi miveltségüket, nem a színpadról, ezeknek teliát szinházra saükségök nincs; azoknak pedig színházat drága pénzen emelni, a | ci k a legújabb, kor anyagiasságát, erkölcstelenségét, feslett életét a színpadon plastice elö állítva látni és .ebből saját életök ürességének és meztelenségének jogosultságát következtetni óhajtják, talán még a legvérmesebb pártolói a szinháznak sem fogják érdemesnek találni. Ennyit a lehető legrövidebben általában a színház mostani irányáról. Térjünk át városunkra. Egy oly városnak égető szüksége van-e egy állandó színházra, melyben az egyes felekezetek csak ugy remélnek üdvözülhetni, hogy ha az a. b. c. olvasás, írás, számolás külön felekezeti oskolában taníttatik ? Mennyi pénz takálltathatnék meg évenként, és mennyi, felekezet közti, gyűlölség nem születnék, hogy ha gyermekeink a miveltség alapját egy közös iskolában, a korszellem színvonalán álló, a lelkészektől emancipált tanítóktól nyerhetnék ? Égető szüksége van-e egy oly városnak állandó s z i n h á z r a, melynek m é g k ó r h á z a sincs, melynek még betegei a mizeriek irgalmára, mely keztünk legyen mondva, csak bizonyos határig terjed, utalvák ; — melynek . női betegjei, kivévén a cselédeket, épen el nem helyezhetők ? Érzem, hogy ezen kérdésekkel szeretett városunk fájdalmas sebjeit érintem ; de tudom azt is, hogy sebeket azzal nem gyógyítunk, hogy szemeinket előttük behunyjuk, sőt azokat érinteni kell, hogy behegedhessenek. Fidonc ! kiált fel egyik vagy másik olvasóm, hogyan lehet kórházat, sebet emlegetni, ha mi színházat akarunk építeni V Erre azt felelem, azon eszmerokonságnál fogva, hogy vannak hosszú uszálylyal büszkélkedő nők , kiknek harisnyájok nem a legjobb állapotban van ! Városunknak is ily hosszú uszállyá volna még most az ollyan állandó szinház. Sorolhatnék fel még több hiányt is. És valóban, sokkal nehezebb azokat elhallgatni, mint előszámlálni, de most az egyszer elég ebből ennyi, és hiszem, hogy e cikk elején félénken kiejtett ,,nein u-et elég hathatós érvekkel támogattam. —- Méltóztassanak igen tisztelt uraim egy közös oskoláról és tisztelt hölgycím egy városi kórházról gondoskodni, mely utóbbinak azonkívül, hogy a kétszeresen szegény betegeink ápolást, gyógyulást és vigaszt találhatnának, még azon célja is volna, hogy a járványok, melyek Pápát oly gyakran, oly hosszú időre látogatják, és a melyek itt oly ijesztően dúlnak, a nyomornak ekképcn enyhítése mellett, nem grassálhatnának annyira, és így az értelmi osztály is sok ijedségtől és veszélytől megmenthetné magát. Azután lássunk egy színház felépítéséhez. En pedig megígérem, hogy akkor én leszek az elsö, aki ezen lapokban állandó szinház felépittése mellett a legbuzgóbbban szóllalok fel, és a legutolsó filléremmel is hozzá járulok. Adományok a jótékony nőegylet alaptökéjéhöz, és köszönetnyilvánítás. Örömmel teljesítjük kötelességünket, miszerint hálás köszönetet mondjunk Lászy Vilmos színigazgató úrnak és társaságának, azon szives készségért,, mellyel a jótékony nőegylet alaptőkéje gyarapítására egy színmű előadását, és annak tiszta jövedelme felerészben átengedését felajánlották. Köszönet a választmányi nők elismerést érdemlő fáradozásáért, mellyel a jegyek darusításával buzgólkodtak ; — ugyszinte az egész tisztelt résztvevő közönség minden tagjainak, kik készséggel vették a kínált színházi jegyeket; — és végül a jótékony felyülfizetöknek — mely azt eredményezte, hogy a jegyekből bejött Összes jövedelem lett k 216 ft. 80 kr. az előadáshoz szükséges költségek levonása után, mely tett 45 ft. 84 krt., marad tisztán lTOft. 9Gkr. Ez összegből két részre osztva, jutott egy részre* 85 ft. 48 kr. Felyül űzettek részint a már kifizetett jegyeiket adták át ismét darusításra, részint nagyobb árt fizetve helyeikért: Tarcy Lajos, grt. Batthyány Lajosné, Szabó Sándorné. egy Valaki, — Takács Ferencné, Fürecly Albin, Gombás Antalné, Grosz Ignácné, Cink János, Kovács Istvánné, Bocsor István, Balassa Lajos, Györfí Mór, Könczöl Józsefnél Összesen 8 ft.' 65 krt., melyet a 85 ft. 48 kreárhoz adva, lett 94 ft. 13 kr. a nőegylet jövedelme. Szerencsések voltunk a napokban méltóságos: Wallis Gyula grófnőt egyletünk tagjává megnyerhetni, — a ki is az évi tagsági dijjon feljül ]() forintot volt kegyes ajándékozni, ebből a 94 ft. 13 kreárt, kiegészítve, lÖOfrtot tettünk alaptőkénkben a takarékpénztárba. Ezen felül, egy buzgótagja egyletünknek a birodalom fővárosában Bécsben figyelmeztette egy otfc települt szülöttét, Fischer József urat, a Pápán alakult jótékony nöegyletre, a derék hazafi azonnal 50 az az. ötven o.e. forintot kűldöU a nőegylet elnökségéhez. Megérdemli mind a bőkezű adakozó, mindatávolban is szülővárosa érdekét elősegélni törekvő nőegyleti tagtársunk, hogy szives köszönetet mondjunk nekik. Ezfaz 50 forintot is az alaptőkéhez csatoltuk. Fogadják ismételt köszönetünket a már elősoroltak, és tartsák megtapasztalt jóindulatukban, ezután is egyletünket.
