Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-05-31

fogadta az elbízott vezért. S vérengző harc után egész hadát megsemmisítette. A csalatkozott Szeabaddin hösileg küzdve janicsárai közt esett el; gyémántforgós turbánját rohanó magyar lovagok tiporták a porba. A roppant veszteség érthetőn tudata Muráddal, hogy mig Hunyadynak kardja villog őrködve a határon, addig nem terem a törökfegyver számára magyarföldön babér. (Folv tatjuk). Az ápril 29-1 fagyról, május 7-i dérről, s még" valami. (Folytatás) Ugyan azon hegy területén, mellyen van az én szőlőm, legtöbb a későn érő kék kadarka; korán érő, csemege fajokkal kivételesen bíbelődik némely birtokos. Töszomszédaim szinte későn érő fajokkal birnak. Telkem kiváló fajokkal van telepítve. Első voltam a metszésben, utánnam metszett az egyik, azután a másik szomszéd, átellenes birtokostársam Szt.-György után metszett. Az én szőlőm már újnyi magas^ hajtásokat hozott, mig a szomszédoké alig, vagy nem is fakadozott. Nálam tett legnagyobb kárt a fagy ugy, mint a dér. Éppen semmi kára sem esett annak a tőszomszédomnak, a ki Szt.-György után metszett mert annak csak most fakadoznak a tökéi, igy aránylag annak a szőlője az enyimhez képest teljesen zöld, ép, gyümölcsgazdag. Sőt mi több, miután kevés metszőre tehettem szert, a metszés is lassabban haladott, mint más években: azért is ugy lehetett látni, hogy az elsőben megmetszett vágás, mint elsőben fejlődő kétszer fagyott el, az utolján megmetszett vágás pedig, mint későbben fejlődött, csak május 7-én lett tönkre téve. A május 7-én jött dér az alvó rügy eket még alva találta, azért is a mi termésem leend, ennek, illetőleg a késői metszésnek tulajdonithatom. Hogy a késő tavaszi metszés mindig clönyösebb a kora metszésnél, *) az már ezentúl kétségbe vonhatlan, legkivált a hidegebb fekvésű szőlőhegyekben, főleg, ha fajaink még korán érők is. Kora metszés által a rügyek korán sarkaltatnak a fakadásra, midőn a későn metszett tökének nedve a vessző csoportban eloszolván a nedv a fölső rügyeket fakasztja elsőben, ugy szál aláfelé, tehát az egész vessző csak későn fakadoz ki. (.Folytatjuk) Tersánszky József" orvos. *) Tökéletesen igaz. Miután a késői fagyok nálunk most már rendszeressé kezdenek válni, a rendszeres füstölés melleit múlhallanul a lehető késő metszést kell alkalmaznunk. Ugy is már körülbelül bebizonyított igazság, hogy a nedvvesztés semmi ártalmas befolyással sincs a tőke éleiére. 15n magam is tapasztaltam, liogy a véletlenül hoszúan metszett és szabadon hagyott szálvesszőnck felső 4—Í5 hajtása elfagyott, a következő alsók most indullak meg a melegebb napok jöttével. Sz. K. y TETTRE FÖL ! Erőt, mely a veszélylyel szembe nézhet, — Értelmet — hivatását ismerőt, Azért nem osztogathatott a végzet, Hogy tespedésbe hagyjuk fúlni öt, Azért van az anyagban égi szikra, Hogy ég felé törjön minden kebel; Tegyünk előbb, s úgy térjünk álmainkra: A cél felé tehát, a tettre fel! Vájjon mi lenne tetteinknek gátja, Mely a küzdéstől elriasztana? Tán, hogy midőn a fényes multat látja, Arra száll vissza a szív óhaja ? Tépd szét varázsfátylát a képzeletnek, Ha lelked tespedésnek adja át; •— Őseid küzdtek, harc után pihennek, S neked hagyák folytatnod a csatát. A múltra büszke lenned nem elég még, Rád is büszke lehessen a jövő ; Hogy majd ha tested szerte porladott rég, Könyet ejtsen, sírodhoz a ki jő. Ha megtartod, mit őseid hagyának, Neked még akkor nincsen erdemed; Rád nem a múlt, rád újabb tettek várnak, — A cél felé tovább kell küzdened. l?c bántson az, hogy célját el nem érte Egy szív se még, — megtört a harc alatt; Hisz a kebelnek törhetetlen vérté Csapás ellen, az édes öntudat. Eljö a nagy nap, eljö egykoron még, Megleli nyugtát mindegyik kebel ; Meg lesz az, a miért folyt küzdelem rég : A cél felé tehát, a tettre fel! Pap Kálmán. Kefifvétlen csel. Orosz udvari történet Sac.hcr-Masoeh Lipót lovagtól. Németből; Ifj. Marloiifalvaij Ele/:. "t-t > — 0 kényelmetlen lesz rám nézve, szenvedélyes, bátor; valami spectaculomot csinál — com'omítálni fog. — — —