Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-05-31

— És untatni — veté közbe Daschkow hercegnő. •— — Tán azt is. Mit tegyek tehát? El kell távolítani, — de hogyan ? A szép asszony most oly hidegen és nyugodtan gondolkodók kedvese — mint valami államügy felöl. — Rajongása tán hasznomra lehetne fordítható. — Várj csak. — — Csendesen, — keresztbefont karokkal állt egy pillanatig, majd kegyetlen mosoly ült arcának szigorú vonásaira. — Minő gondolat — kiálta fel —, megvan. Mit szólsz hozzá — hangja susogássá változott — ha én eme Mitrovitschot használnám fel arra, hogy engem Ivántól megszabadítson. Daschkow hercegnő összeborzadt. — Ne félj Katinka, — a haldokló trónkövetelő magával rántandja a sirba a kényelmetlen szeretöt is,— Hogyan ? — Hagyd azt magamnak. Igen. Ennél maradunk. Elvagyok határozva. Két gond esik le szivemről, mellyek elrablák tőlem a nyugalmat és álmot, Ismét fogok aludhatni. —• — Te kegyetlen vagy Katalin ! — Csak okosan kicsinyem. Pár nap múlva Daschkow hercegnő jelent meg a cárnő kabinetjében. — Itt az idö tervede t kivinni — szólt felindulva. Ivánnak halnia kell. Ismered a hatalmat, melylyel a papság rendelkezik népeid felett; reformjaik veszélyeztetik a hatalmat, és az erejének teljével kél fel ellened. Ok téged idegennek, fölvilágosítónak neveznek, ki a régi törvényt, a régi erkölcsöket és a régi hitet megsérteni, felforgatni törekszel és ellenedben törvényes cárul, Ivánt állítják fel — Oroszország törvényes örökösét Anna cárnő végrendelete szerint. r — Átkozott — kiáltott a cárnő és lábával dobbantott. — Fel kell áldoznod Mitrovitschot. A szerelmet nagyságodnak. — Ki mondja neked, hogy én Mitrovitschot szeretem ? monda II. Katalin. — Játékszer — azonban sirni fogok, ha széttörendettem . . . 6. Midőn Mitrovitsch következő este a Gatschina pavillonba lépett, a cárnő a pamlagon feküdt, s egyik karját feje alá téve aludni látszók. Félig átlátszó rózsaszín persa szövetű ruha. fekete cobolylyal bőkezűen prémezett és bélelt, nyitott setétzöld hálóköntös képezték öltözetét. Mitrovitsch csendesen közeiedék, letérdelt, s megcsókolá lábát, melyről a cipő lehullott. II. Katalin felriadt. — Gonosz álmom volt — rebegé — mintha elvesztettelek volna. Válasz helyett térdére hajolt a szerető feje. Katalin kegyetlen örömmel vizsgálgatá öt. -- Eredj —, nem szeretsz — monda oly hangon, mely a férfiú szivét hasogatá. Ijed ve ugrott fel Mitrovitsch és ismét Katalin lábaihoz veté szenvedélyesen magát. — Katalin te őrültté teszesz — kiálta -— kötözz egy oszlophoz és korbácsolj addig, mig vérben nem fürdöm, — és én ujjongani fogok ! Fektess, mint a keresztyén vértanúkat izzó rostélyra — — — Balga! kiált a császárnő. — Mondd; „Te untatsz engem, tied akarok lenn: ujholdig — akkor azonban fejed lehull!" — és én nem fogok zúgolódni. Katalin nevetett. — Nos, mivel is kezdjük csak — monda, — miközben homlokáról elsimítá kuszált hajzatát — az izzó rostélylyal? Mitrovitsch reszketett. — Valami rendkívüli van benned ma— szólt — ma új különös szép vagy. — Igen — kiált vidáman a cárnő — meg akarlak fogni. — Nem vagyok-e fogva? — Még nem egészen. — Huzd tehát össze a hálót. Csak azt óhajtom, hogy a tied legyek, rabszolgád — egy tárgy, — játékszer — egy eszköz. Tégy velem a mit akarsz, s ha használhatlanná lettem, vess el. A cárnő közel volt ahhoz, hogy meginduljon. Majd meghajolt, s megcsókolá homlokát. — — Mitrovitsch — monda gyengéden — ha szeretsz, szabadíts meg egy gondtól, — egy — Neked gondod van — kérdé Mitrovitsch gyengéd—halkan. 0 szólj , parancsolj rabszolgádnak ! — Nem tudok nyugodtan aludni kedvesem — meghajolt, és ajkait az ifjú fülére szoritá — mig Iván herceg él. — Iván herceg! kiált Mitrovitsch — — 0 a törvényszerű cár, Anna császárnő végrendelete szerint. Magam is kénytelen vagyok elismerni. Nem én fosztám meg a tróntol — Erzsébet cárnő tette azt, midőn bölcsőjéből kiragadva börtönbe záratá. Ott nőtt fel, mint állat a kalitkában, távol az emberi társadalomtól. Férfiú,— de gondolkozásmódjával, szívével, -— hogy úgy mondjam — e

gy gyermeknek. — Szítja e hülye herceg minden ellenségemnek, minden elégedetlennek dícsvágyát. Ellenemben helyezek — általa akarnak megbuktatni. . . - . )FolytatjulO.