Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874
1874-05-31
Vegyestartalmú társadalmi hetilap. A pápai jótékony nőegylet, lövész- és ismeretterjesztő egylet KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerlcesztő lakására : kápoluatér 124-6. sz. o. küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, félsz (51lamlások, a kiadói teendőkkel megbízott Vaj clitS K.ár*Ol úr könyvkereskedésébe: megyeházzal szemben, intézendők. Pápa, 1874. május 3!. 5. sz. Megjelenik e lap helenkint egyszer, vatárnap, egy íren. Tartalma: Korunk társadalmi iránya. II — A pápai ismeretterjesztő egylet. — A jótékony nőegylet és a szegény ügy. I. — Yeszprémmogyei bizoltsági gyűlés. — Hogyan építhetünk Pápán sziliházat?— Köszönetnyilvánítás. — Fölhívás városunk iparosaihoz! — Törvényszéki csarnok. — Hunyadi János — Az ápril 29-i fagyról. — Tettre föl! — Kegyetlen csel (beszély). — Heti szemle. IDIö fi zctó.s 1 díj alv.: Doc. végéig 8 hóra .... 4 fr. Félévre 5 IV. Negyedévre I Ir. 30 k. Május jnniiis két hóra ... I IV. A. liii'doló^i díj alv a háromszori hasábozolt sorért egyszer hirdetésnél 6 kr. kétszer hirdetésnél ;i kr. háromszori hirdetésnél -í kr. és a többszöri hirdetésnél lehető árleengedéssel számílafiiak. Mindig külön bélyegdij fizetendő. Korunk társadalmi iránya. ír. Legközelebbi cikkünkben igyekeztünk kimutatni, hogy a népek társadalmi élele, í? a krisüanismus elveinek uralomra jutásával vette kezdetét; a keresztyénség előtti időben az állammindenhatóság Molochja nyelvén el, — a tyrannismus vas rendszere erőszakkal nyomván el minden szabadelvű társadalmi életmozzanatot. Jeleztük röviden azt is, hogy az ó világjjkényrendszere nem egy könnyen adta meg magát-, sok idö kellett arra, mig a világot átalakító nagy eszmék gyökeret verhettek, s az államok kormányrendszerére is döntő, vagy legalább irányadó befolyást gyakorolhattak. Mindig ugy volt az, hogy a megszokott kerékvágásból nem egy könnyen biccen ki a világkerék ; régi halványaitól nem egy könnyen fordul el a nép. Jó magasan ragyogott már a szellemvilág égboltozatán a keresztyénségnek, az új világosságnak napja, midőn az éltető sugarak melegétől a társadalmi élet kopár téréin is az új eszmék, elvek virágzásnak indullak; pedig még a virágszóró tavasz korszakától, milyen messze esik a nyár, a gyümólesózés áldott időszaka. Különösen azok, kik a régi rendszer s állami mindenhatóság lombos fájának árnyékában oly jól érezték magokat; mit törődtek volna azok a % ív mell közjóval-, a társadalmi élet okszerű fejlődésével; mit törődtek azok a népek nyomorával: a társadalmi világ zömének szellemi s politikai kiskorúságával. Nekik jól volt dolguk; az uralkodás pamlagán végig nyújtózva észre sem vették a társas élet sebeit; arra meg épcnséggcl nem is gondoltak, hogy a társadalom alsóbb rétegének is vannak vágyai, vannak igényei, vannak olyatén szellemf szükségletei, melyek kielégítésre várnak, s melyeknek kielégítése nélkül maga a társadalmi élet válik teljesen itlusoriussá. — A n é p f e n s é g, a valódi d e m o c r a t i a eszméje ott élt már a folyvást térifoglaló keresztyénség kebelében. A - történelem világító tornyán már kigyuladt a nagy szent lüz; de az új eszmék hajóját még a régi államrendszer hullámai hányták-vetellék; a békepart, az egyetemes népszabadság kikötője még messze-messze kéklett a távol ködében. Hiában, lassan mehetnek diadalra a nagy eszmék; de hogy az észvilág Títanai elölt előbb-utóbb meghajlik az idő, az bizonyos. — íme már Bayle, Voltaire előtt kénytelen volt megjegyezni: „Vallásunk alázatra tanít, s még sincs harciasb nép a keresztyéneknél, kik— t ! 5l még a törökök is új gyilkolási eszközöket tanulnak el." — Neri telietünk róla; az eszeméit végzetszerű lassú fejlődési menetében meg kell nyugodnunk.— A széllem fája századokban é k 1 e 11 e 1. 5
