Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874
1874-05-31
virágzik egyszer; de Iiogy él, hogy virágzik, hogy a nyomás alatt még gazdagabban hajtja lombozatait, ki merné kétségbe vonni. — Crescit sub pond ere pálma. A népek szellem fejlődését, az egyetemes haladást az ó világ absolut államrendszerei tették oly lassúvá, mondhatni, majdnem lehelteimé. A társadalomban meg voltak a haladás, a fejlődés létlényezöi; de egész hatályukban kihalóvá nem lehettek. — Elt a nép szellem, de zászlóit ki. nem bonthalá. — A vallás, a tudomány mind az államot szolgálta: egy örvény forgó tölcsére volt az állam, a mely mindent magába nyelt, sodrolt. — Szóval az államkertbe a nép zöme nem volt felvéve. — Uralkodni, parancsolni, ez volt a jelszó; s a nép, e vak óriás, csak pusztán gépies eszköz volt a hatalmasok kezében. T ár s a d a 1 o m, e magasztos eszme a maga egész boldogító mivoltában teljesen ismeretlen A r olt.— A nép csak sejtelmével sem birt annak, hogy micsoda erröforrást rejt kebele: örült, ha az állam mindenhatósága mellett a családi élet örömeit élvezhette, s isteneit imádhalta. Szellemi ismeretei, vágyai a vallás és házi élet körén túl nem terjedtek; az állam iránti tartozások, polgári kötelmek lerovása volt a fődolog. A milyen volt a népnek társadalmi élele, épen olyanok valának a társadalmi erkölcsök is. A római úrhölgyek méreggel végezték ki megunt férjeiket; úgy hogy F. Maximus és Qa. De eins consulságában, egy szolgáló feljelentésére, 170 római delnő végeztelett ki férjeik megmérgezéseért. — Plolcmcus a legyőzőit zsidókat családostól leölelte, s lábasokban süttette meg mindeneknek reltonlö példájára. — G laueus, görög fejedelem, a lovait emberhússal tartotta, mig a lovak végre öt magái is megették. A nőknek a társadalmi éleiben igen szép és fontos szerep jutott. Ha a férfi esze, a nő szive a társadalomnak. A férfi plántál, a nö önlöz. A. férfi küzd, a nö imádkozik. Ha a férfi keble templom, a nőé oltár. — A szabadság virágai olt tenyésznek, hoznak gyümölcsöt, hol a férfi nevével, a nö könyeivel. öntözi annak gyökereit. — Kit nem indít meg egy szenvedő nö halvány arca, könyzápora ?! Es lássátok szép* hölgycink, kik, reméljük, a „Pápai Lapokat'* is olvassátok, a hajdankor társadalmaiban alig jutott egy kis szerepkör a nőknek. — Piáto, az eszményi szerelem templomának áldozó papja, bölcs és országi ár vala, mégis a házasság eltörlését s a nő közösséget indítványozta.— Aristoteles még durvább volt a szép-nem iránt; arabszolgákkal egy categoriába lette a nőket, s azt mondotta, hogy: „az asszony sokkal alárendeltebb lény, mint a férfi, s hogy a nő és a rabszolga gonosz jószág. — Seneca már határozottan hangsúlyozza, hogy: „az asszony tudatlan és hajthatatlan teremtés, ki nem képes önmagát kormányozni. Animál inpudens, ferum, cupiditatum impatiens; szó sem lehet tehát arról, hogy kiváltságokban részesíttessék, s hogy jogegyenlőséget s igazságot kövelelhessen a maga részérc." Képzelhetik a kedves hölgyek, kiknek a műveltség történelmében, szerintünk, a legmagasztosabb szerep jutott; bog}' ha már a bölcsek is így gondolkodtak, hát a nem bölcsek miként bánhattak a nőkkel; és ha voltak is bátor hölgyek, kik szembeszálltak a férfiakkal s felmagasztalt jogérzellel hangoztatták: „Ubi lu Caius, ibi ego Caia w * — magyarul: ahol te ur, én ott urnö akarok lenni, mégis a nők ez alárendelt állása igen hátráltatókig hatolt a népek egyetemes társadalmi fejlődésére; s a haladást majd lehetetlenné telte. Ma egészen másként áll a dolog. A társadalmi reformeszmék áramlata egészen új s mind mélyebb medret ás magának.— A nép fenség zászlója ki van bontva; az új templom alapköve le van léve. A társadalom fogalma valósításának nagy munkáját megkezdette. A társadalom nem várja, hogy az állam röpítse szájába a sült galambot. Maga tesz, maga fárad, áldozatoktói sem riad vissza, zsebbe nyul mindig, hogy ha kell. — Itt színházat épít; olt iskolát teremt; amott árva—szerelelházat létesít. A börtönök köveiből templomokat alakít. — Egy ezerkaru óriás a társadalom, hat, munkál, alkot, lelkesül minden szép, minden nemesért. — Mioaz állam a sznronyerdök árnyában álmodozik a világbeliéről: addig a társadalom a keblekben emeli fel és gyújtja meg a béke oltárait. Boldog a nép, hol az állam maga is vé-
