Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-05-17

ülésében május 20-án esetleg a következő napokon eloadatik : 1) Vincze Károly és Jánosnak Özv. Vincze Lászlóné s társai elleni tulajdoni pere, 2) Preisach Gábornak BarCza Kálmán elleni szerződés betöltése iránti pere : 3) Ozv. Kappel Autalnénak Viczai Péter elleni tulajdoni pere. 4) Váczy Eszternek Tóth István elleni hitbér iránti pere. Ssc. JVT. Árverések: Máj 18-án Paraie Mária ellen a tornai 114. tjkönyvben foglalt ingatlanból illetményre Tornán, — 20-án Rapoch Ármin ellen activ követelésekre, — 21-én Danisi Ignác ellen ingóságra, — 22én Bréhm János és neje ellen a pápai 1240. sz. házra, —23-án özv. Köszeghi Gáborné ellen a pápai 729. sz. házra — Pápán. A sirás és nevetésről. (Folytatás és vége). A sirás ellentéte, mégis ikertestvére, vele együtt születik a nevetés. De a csecsemő még nem nevet, — alvásában arcizmainak derült rángása nem jelent semmit, még azt sem, melyről mondani szokás, hogy angyalokkal társalog. Az első mosoly keletkezik, midőn a gondtelt apa és szerető gondos édes anya vonásai megmaradván lelkében, azok szerető képével találkozik. Ez a szeretet éltető mosolya; mely bármennyire varázsló is a szülék előtt, mégis még nem az igaz mosoly. A szeretet éltető mosolya található az egymást igazán szerető jegyesek arcán, és még inkább az ifjú férj és ifjú gyöngéd anya boldogságtól sugárzó szemeiben, kedves ajkain. A hol a legemelöbb érzelmek támadnak; a férj szerelmes nejében napjai védangyalát, a nő gondos férjében gyöngesége biztos támaszát látja és tudja. Hogy a gyermek valamit igazán megnevessen, az később következik be; akkor, midőn már bizonyos képzettársítások tüunek fel lelkében, midőn már egy tárgy képének bizonyos részvonásai átkötik képzeletét egy más tárgy képében meglevő ugyanazon, vagy rokon, vagy ellentett részvonásokra. Ezen kellemes s élvező nevetés előáll a tréfás furcsa események megítélésénél; a nevetséges képzetének, az éle és elmésség játékos fordulatainak élvezésében. Például a gyermek előtt nevetésre méltó, midőn mintha megütni akarnók és azután hirtelen megcsókoljuk ; — mintha öt megfogni sietnénk, és hirtelen leülünk a földre; — midőn mozdulataink elől sikerül menekülnie. Általában a gyermekkorban meg olcsó az elmésség, könnyű a nevetés. Később, az értelmiség koroolyodásával, csak a cselekvény felfordultsága, a cél és eszközei visszássága fölött nevetünk. Nevetséges, ha komoly ember, a ki kimért léptekkel halad, egyszerre jeges úton, vagy tolongásban, vagy sárban, gyorsított tánclépésekben kénytelen fentartani egyensúllyát. A nevetés mérlege is műveltségűn km e k, és jelölője nemi különbségünknek. Az érett, komoly ember sok felett nevethetne* de kevés az, mely előtte a furcsa képzetével tűnik fel. Mégis férfira a nevetséges köre tágabb, mint a nőre. Mert sok beszédtárgy sokkal szentebb a nőre, mintsem , hogy azt másokkal közölné , vagy sokkal alantiabb, mintsem reá gondolna is. A nő hajlandóbb könyre, a férfi pedig nevetésre. Akkor nevetünk, midőn semmi se nyomja szivünket; a ki sokat nevet, annak szive nincs terhelve. Van önző s szívtelen nevetés is, melyet a mások céljai meghiúsulása, kisebb bajokban tanácstalansága s vergődése, és a cselekvény valósításában ügyetlensége idéz elő. Mások együgyüsége nevettető, rokonainké kevésbé, a magunké épen semmit. Magát senki se neveti ki. IIa saját szándékaink és terveink dőlnek meg, nem nevetünk ; de mihelyt biztosságban érezzük magunkat, a mások kicsinyes bajlódása megnevettet. Ezért is helyesebb, hogy a férfi, nevet többet, mint a no, így nem vádoltathatik szivtelenséggel. A nevetés olykor a nemtetszö és kellemetlenre is vonatkozik. Néha a szomorú is nevetséges. A ki magát leissza, mosolyg; — a könnyelmű játékos elvesztvén mindenét, nevet; — Huss János mosolyog, midőn az együgyű pór erősen éleszti alatta a máglyát. Ez már a fájdalom keserű nevetése, a vérző sebek ellentétes rezgéséből. De ha a kedély már többé nem ingadoz a szánalom és gúny között, mint a sírni és nevetni késztetés között: akkor állandóan, indulatosan s majd szenvedélyesen hullámzik, szeretetből gyűlöl, nevetve sír. E kettő, épen ellentéténél fogva, jár közel egymáshoz, Epen, mint a piros szin a zöldhöz. Mihelyt erősen nézünk a piros pontra, körületén feltűnik a zöld karéj. A szenvedélyes szeretetből kelhet ki könnyen a gyűlölet. A szereleraféltő épen szeretete miatt üldöz és gyűlöl. Otthelló szeretetből gyilkolt. De a gyűlöletben már meghalt a szeretet. És mint a haldokló emberek vonásai hasonlítanak egymáshoz, és a születtekéhöz: úgy a gyűlöletben haldokló szeretet is a szeretet mosolyát, de nem az éltetőt, hanem az öldöklőt veszi föl, — sír és nevet,