Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-06-21

Ki ne érezne meleg vonzalmat az ifjúság- legszebb szaka iránt ?•••' Ki ne fogadná-ezer örömmel a megtisztelő •felhívást a jogász majálisra? Bocsánat T. szerkesztő ur ! Ha ez utóbbi kérdés iránt bővebb tudomást óhajtana szerezni, méltóztassék megkérdezni a hivatalosok amaz igen nagy részét, kik az ünnepélytől távol maradtak. Nyiltan szólva, a jogászmajális nem volt oly népes, mint vártuk s mint-érdemelte volna. Csak alkonyattájban kezdtek jelentkezni a •vendégek,.-''s-a barak csinosan berendezett tágas termében végül is alig 18—20 pár lejtette a palotást JS keringőt. Egy pár tag kivételével elmaradt a tanári kar ís, pedig nagyon jól esett volna — ba bárcsak rövid időre is — teljes számban ott láthatni őket. Igenszép jele a bizalmas viszonynak, s csak emelkedik a ragaszkodás az ifjúság kebelében vezéroktatói iránt, ita nemes céllal öszekötött ártatlan mulatságra szentelt ünnepélyén azoknak üdvözlő részvételével is találkozik. Az ügyvédi kart is alig néhányan képviselték a leendő kartársak ünnepélyén, mit a jogászság szinte -csak mély sajnálattal említhet. Hogy a pápai hölgykoszorú tagjai — volt néhány vidéki is — mennyiben vettek részt e majálison, azt mutatja a fent jelzett számarán v. Igaz , vannak kik a részvét fogyatkozásának •egyik oká|; abban is keresik, hogy táncvigalmakon, nagyrészt a jogász urak sem eléggé buzgók már a régi hírnév fentartásában. A tánctérről könnyen vissza vonulnak, igen hamar adják a kimerültét, s nem elég figyelmesek a hölgyvilág iránt. — Mennyi igaz e vádban, nem kutatjuk ; de őszintén óhajtjuk, hogy jövőre ünnepélyeikhez jobban sikerüljön odavarázsolní a közrészvétet. — Az ünnepély lefolyására nézve azonban meg Jcell jegyeznünk, hogy a kik megjelentek, nem bánták meg. A rendezők lovagias házigazdák voltak s nem adtak semmi okot a figyelmetlenség vádjára. A vidámság otthonossá is vált csak hamar. A vendégkör átmelegült kedélyben is: hullámzott a jókedv, <iröm sugárzott minden arcon s szemben, s a józene mindvégig csak fokozott táncbuzgalomra talált. Egy közlelkesedéssel végzett csárdás után, egy kigyúlt arcú ifjú örömittasan fordul barátjához: Bajtárs, hogy is hangzik csak a nóta!. „Bár csak ez az éjszaka, Tizenhárom éjjel tartaua !" — Szerény kívánság, válaszol a megszólított. Kekem egyetlen óhajom, hogy mikor azt a barnafürtü hölgyet karjaimon tartom, s reámtekint azokkal az észbontó parázs szemekkelj vajha abban a pillanatban kezdődnék meg az örökkévalóság. — Nézzétek - jegyzi meg egy másik — alig kezdtük meg az estvét, s már hajnalodik. A telegrafon siető nap bizonyosan megirigyelte az örvendő hódolatot, mellyel itt a ragyogó csillagoknak — a mosolygó szépszemeknek-adózunk,A nap csakugyan elközelgett, s búcsúzásra inté a lankadatlan kedvvel vigadó társaságot. — A résztvevők egy kedélyes vigalom emlékével s azon meggyőződéssel távoztak, hogy még is; „Az ifjúságnak szép az élet" . . . — íz. Színházi hetiszemle. Kedd, j u n. 9-én „R a n g és s z e r e 1 e m," vígjáték 3 felv., irta Legouvé, fordította Feleld. E •mü egyike azon — nem épen nagy számú — francia vígjátékoknak, melyek sem az .erkölcsös érzelmet, sem a jó ízlést nem sértik. Egyes jellemei szilárd következetességgel keresztül .vezetve, ügyes vonásokban .feltüntetve. , Az előadás kezdettől végig jól összevágó, kifogástalan volt. Különösen ki kell emelnünk Lásziné (Bernard asszony) átérzett játékát, m.elylyel az öreg majorosnét alakitá. Sokat beszélhetnénk az egyes jelenetekről, de térhiányán csupán azt jegyezzük meg, hogy e nehéz szerep aligha lehetne más oly avatott kezekben, mint Lásziné-é. Vince Mariska (Julia) kellemes hangja, csinos alakja s könyüded já.tékával igen helyes, kedves kis szerelmes volt, Szirmai (Bernard) némely jelenetnél több bensöséget, melegséget tanúsíthatott volna. Beödi (Silly vicomte) sok tapintattal játszáa könnyelmű hódításokra vágyó vicomte-ot. Hasonlóan nyilatkozunk Veresről (Rouille). Ki a hírvágyé, de származására büszke tő úr helyesen küzdötte le ez utóbbi érzést. Végül Szabó Krisztinát figyelmeztetjük, hogy kissé hangosabban beszéljen, mert első jelenésében szavait érteni nem lehetett. Közönség középszámmal. Szerda j u n. 10-én a „Szerelem a s ar o k h á z b a n." Vígjáték 2 felvonásban. — E vígjáték cselekménye ügyes kézzel van bonyolítva s számtalan váratlan nevetséges fordulatai folyton jó kedélyben tárták a csekély számú nézőket. Az előadás nélkülözte azon gördülékenységet, melyet hasonló színmüvek igényelnek. A gyorsan egymásra következő események nélkülözhetlenné teszik a szerepek jólbetanulását. Mi hiányzott. Másodszor ha színre kerül — talán jobban fog sikerülni. ,,E gy f é r j a z a j t ó e 1 ö tt" Operette 1 felvonásban, írták Delacour és Moraud. Fordította Szerdahelyi Kálmán, zenéjét szerzé: Offenbach. Ez volt a mai est 2-ik darabja A darab, mint rendesen az operette-ek, minden