Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-06-21

Pápai törvényszéki csarnok. Árverezések: Június 22-én Brém János <ís neje ellen az 1240. számú házra Pápán ; Kálmán Lipót csődtömege ellen ingóságra Pápán, — 23-án ugyan Kálmán Lipót ellen ingóságra Pápán, — 24-n ííagy László és neje ellen a csögleí 262 számú tjköny vben foglalt ingatlanra Csöglén; — Sándor József ellen ingóságra Vaszaron, — 25-n Rapoch Adolfné ellen 444. számú házra Pápán ; Steiner Jakab és Honváth Miklósnál ingóságokra Pápán, — 26-n Vince János ellen ingóságra Takácsin,—27-n Féger Józsefné és Andrásnál ingóságra Döbi'öntén* M HOZ. Maradj távol tőlem ! Ne jöjj közel! Tekinteted ne irányózd reám ! Ha hidegen maradtál ekkorig, Ke légy meleg szivemnek alkonyán . -. . Szeretnélek — de most már flem lehet, A becsület és nem a sziv vezet! idegen ! Ne mosolyogj ! Légy zordon Ne csábítgass! — Mind késő — hasztalan! Előbb ha jösz — boldog leszek talán, De most a sziv szó által kötve van . . , ^Szeretnélek — de most már nem lehet, A becsület és nem a szív vezet. Ne érintsen forró lehelleted ! Oh vidd el arcod arcomtól tova! Ne kínozz engem tovább szüntelen, A sors ugy is eléggé mostoha . . . Szeretnélek — de most már nem lehet

; A becsület és nem a sziv vezet. Ne nyújtsad ajkad csókra én felém! Ne adj vágyat tiltott gyümölcs után ! Ne g}

T

ujtsad lángra Összes érzetem, Mely elragad, s őrültté tesz talán .... Szeretnélek; de most már nem lehet, A becsület és nem a sziv vezet. Repülnék hozzád szellemszárnyakon ; De megbénította szabadság-hiány ! Lábadhoz dobnám égő szivemet, Leborulnék előtted óh leány. Imádnálak ! — de most -már nem szabad, Ellenzi ész, becsület, akarat! Zoltay. Kegyetlen csel. Orosz udvari történet Saiihcr-Mnsoch Lipót lovagtól. Németből; //}'. Marlonfalvay Elek. (Folytatás). Az 1765-íki év September havának 2ö-án kimondatott végre az Ítélet eme históriai nevezetességű, perben. Mitrovitsch^ a Synodus egyetemes végzése, a három első rangosztályzat viselője, és a collegiumok elnöke által, lázzadás és hazaárulás bűnében bűnösnek mondatott ki, és pallos általi halálra ítéltetett. Az ítéletet hidegen fogadá, majd lecsüggeszté fejét, és sajátságos mosoly futott át halvány arcán. Bűntársai — ötvennyolcan — részint vesszőfutásra, részint kényszermunkára lőnek Ítélve. Az ítéletet Neplajew senátor terjeszté megerősítés végett a cárnő elé. II Katalin dolgozószobája óriási holland kandallójánál ült, s ép Daschkow hercegnőnek olvasott fel egy személyes levelet, mely Ferney-böl jött. Neplajew átnyujtá az iratot, Katalin belepillantott, s csak hamar a kandalló párkányára dobá, kegyes föbilintéssel elbocsátván a senatort. — Az ítélet — monda a hercegnő izgatottan. — Igen, — Mitrovitsch pallos általi halálra Ítéltetett —- válaszolt a cárnő hanyagul. — Alá fogod irni ? kérdé gyorsan Daschkow hercegnő. Halld élőbb végig e levelet — szólt a cárnő vidáman. A hercegnő megtette. Midőn elvégezte az olvasást, levevé a cárnő az okmányt a párkány zatról, s térdére hely ezé. Adj tollat Katinka ! — Te alá fogod írni halálos Ítéletét? kiált a hercegnő. — Bizonyára. Add ide a tollat. A hercegnő lassan felemelkedék. — — Gyorsan ! A cárnő megragadta a tollat, melyet a hercegnő átnyujtá, s erélyes vonásokkal jegyzé alá nevét kedvese halálos ítéletének. — De nem fogod engedni végrehajtani — nem teheted — kiált a hercegnő, — S miért nem kedvesem ? — Pánin nálam volt — folytatá a hercegnő —• Mitrovitsch mint bizonyosra, számit a kegyelemre. Katalin vállat vont — — Megkegyelmezhetném — monda mosolyogva — száműzhetném, de hát tudna ö nélkülem élni ? — Még tréfálsz ?