Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-06-07

Nekünk nem kell az egylet! kiált fel az ügy­védi kar, ha csak azt nem ismerteti meg, mint le­hetne egy kétségbe esett pört biztosan megnyerni. Nekünk sem kell az egylet, szónokol az orvosi kar — s csak akkor fogunk abba belépni, ha meg­ismerteti a halál elleni orvosságot. Nekünk pedig éppen nem kell az egylet, mond­ják a tökepénzesek és üzérek ; mert azt már tudjuk, mint lehet két nap alatt tízezer forintot veszteni,— de hogy 100 írtból 10 nap alatt hogyan lehetne 200 ftot. csinálni ? erre aligha megtanít, valamint azt sem fogja velünk megismertetni, mint lehetne a bödögei hamis 5 ftosokat ezüstre beváltani. Ily nyilatkozatokat hallottam az ismeretter­jesztő egyletről, s az ily nézetekben rejlik oka a soványságnak. Legjobb is volna talán az egyletet bepólyázni, s eltenni vagy ŐO esztendőre, mig a nézetek meg­változnak, — vagy pedig — a mostani nézeteket kel­lene szurok és viaszkkal beönteni s elvinni az egyp­tomi gúlákhoz, egymás vizsgálása és az örök nyu­galom élvezhetése végett. Tessék e kettő közül választani. Traján. Pápai törvényszéki csarnok. Árverések. Június 9-én zsefnél Külső -Varon ingóságokra, ­József ellen ingóságra Nyaradon; József ellen Csóton ingóságokra , Mihály ellen ingóságra Pápán; 13 dórnál Vaszaron ingóságokra, — Mihály hagyatéka ellen a Csóti 120­könyvbeu foglalt ingatlanra Csóton. Kolossváry Jó­— 10-én Horváth — 11-én Kádi — 12-én Blum­-án Sándor Sán­15 én Dömötör ik számú telekj­Az ápril £9-i fagyról, május 7-i dérről, s még" valami. (Folytatás és vége) 1870-ben sajátszerű figyelmet—-gerjesztő eset­nek voltam szemtanuja. Nem messze telkemtől egy, másfélhold nagyságú szöllö per alatt állt, en­nek folytán az még csak május hó 29-én került kapa és kés alá. Tele volt gyommal, — a tökén eláradt vesszők csádét képeztek. Derékig jól kiíe­veledzett, — alant fakadoztak a rügyek, sok helyen a fürtöcskék ki is bújtak. Metszés után a tőkék ugy néztek ki az áradó nedvtől, mintha eső érte volna. A tőkék alja víz foltakat mutatott. Mindenki éber figyelemmel kisérte s a tudni vágyás látoga­tókat gyűjtött a helyszínére. Megérkezvén a szüret, egy birtokosnak sem volt oly gazdag termése, mint annak, a ki részére elitélve lett azon elhagya­tott szöllö. Ennek nyomán kerti kísérleteket tettem, oly formán, hogy némely tökén hat szál veszőt kije­leltem, a többit eltávolítottam. Ezek közül 3 szálat megmetszettem rövid csapra, a hármat pedig meg­hagytam elölétnek a végett, ha netán a zöldhaj­tások elfagynának, csapra metszem a másik 3 szál vesszőt. Ugy is történt. A fagyos szentek elfagyasz­tották a 3 rövid csap zöld hajtásait, megcsipkedték a szálvesszök leveleit, de nem bántották az alsó, alig fakadozott rügyeket. — Minthogy pedig 3 rö­vid csapon elfagyott hajtások tövében alvó rügyek nem voltak, lemetszettem azokat, emezeket pedig rövid csapnak hagytam. Megnőttek a hajtások s mivel azokat elemi viszontagság nem érte, gazda­gon is gyümölcsöztek. E sikeres kisérlet arra utalt, hogy jövőben ne csak a kertben, hanem kint a szabad téren is így metszessek ; miután azonban ezt az idén nem követtem, megadtam az árát. A kertemben mégis csak így mentettem meg a termést néhány tökén. Szolgáljon ez ösztönül a további kísérletre. Tersánszky József orvos. ÁBRÁND ÉS VALÓ. (Sone(í) Borús multamról szebb jövőm felé Száll vágyva, sóváran tekintetem, S oszolni kezd a bánat lelkemen, Mely eddig azt gondterhesen fedé. Jövőm varázsló képe tűn elé, Ábrándimat valókul nézhetem, Nem gátol a bú fátyla, mely szemem Derűs látfényét eddig elvévé. — Feledni kezdem már a gondokat, Keblemben uj boldogság — ér fakad, S szivem verése vigabb hangot ád; .... ... De a való nem engedi jogát, S eszembe jutva a nehéz jelenj Szétfoszlik álmom képe hirtelen. — Cserháty,

Next

/
Oldalképek
Tartalom