Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-06-07

Nekünk nem kell az egylet! kiált fel az ügyvédi kar, ha csak azt nem ismerteti meg, mint lehetne egy kétségbe esett pört biztosan megnyerni. Nekünk sem kell az egylet, szónokol az orvosi kar — s csak akkor fogunk abba belépni, ha megismerteti a halál elleni orvosságot. Nekünk pedig éppen nem kell az egylet, mondják a tökepénzesek és üzérek ; mert azt már tudjuk, mint lehet két nap alatt tízezer forintot veszteni,— de hogy 100 írtból 10 nap alatt hogyan lehetne 200 ftot. csinálni ? erre aligha megtanít, valamint azt sem fogja velünk megismertetni, mint lehetne a bödögei hamis 5 ftosokat ezüstre beváltani. Ily nyilatkozatokat hallottam az ismeretterjesztő egyletről, s az ily nézetekben rejlik oka a soványságnak. Legjobb is volna talán az egyletet bepólyázni, s eltenni vagy ŐO esztendőre, mig a nézetek megváltoznak, — vagy pedig — a mostani nézeteket kellene szurok és viaszkkal beönteni s elvinni az egyptomi gúlákhoz, egymás vizsgálása és az örök nyugalom élvezhetése végett. Tessék e kettő közül választani. Traján. Pápai törvényszéki csarnok. Árverések. Június 9-én zsefnél Külső -Varon ingóságokra, József ellen ingóságra Nyaradon; József ellen Csóton ingóságokra , Mihály ellen ingóságra Pápán; 13 dórnál Vaszaron ingóságokra, — Mihály hagyatéka ellen a Csóti 120könyvbeu foglalt ingatlanra Csóton. Kolossváry Jó— 10-én Horváth — 11-én Kádi — 12-én Blum-án Sándor Sán15 én Dömötör ik számú telekjAz ápril £9-i fagyról, május 7-i dérről, s még" valami. (Folytatás és vége) 1870-ben sajátszerű figyelmet—-gerjesztő esetnek voltam szemtanuja. Nem messze telkemtől egy, másfélhold nagyságú szöllö per alatt állt, ennek folytán az még csak május hó 29-én került kapa és kés alá. Tele volt gyommal, — a tökén eláradt vesszők csádét képeztek. Derékig jól kiíeveledzett, — alant fakadoztak a rügyek, sok helyen a fürtöcskék ki is bújtak. Metszés után a tőkék ugy néztek ki az áradó nedvtől, mintha eső érte volna. A tőkék alja víz foltakat mutatott. Mindenki éber figyelemmel kisérte s a tudni vágyás látogatókat gyűjtött a helyszínére. Megérkezvén a szüret, egy birtokosnak sem volt oly gazdag termése, mint annak, a ki részére elitélve lett azon elhagyatott szöllö. Ennek nyomán kerti kísérleteket tettem, oly formán, hogy némely tökén hat szál veszőt kijeleltem, a többit eltávolítottam. Ezek közül 3 szálat megmetszettem rövid csapra, a hármat pedig meghagytam elölétnek a végett, ha netán a zöldhajtások elfagynának, csapra metszem a másik 3 szál vesszőt. Ugy is történt. A fagyos szentek elfagyasztották a 3 rövid csap zöld hajtásait, megcsipkedték a szálvesszök leveleit, de nem bántották az alsó, alig fakadozott rügyeket. — Minthogy pedig 3 rövid csapon elfagyott hajtások tövében alvó rügyek nem voltak, lemetszettem azokat, emezeket pedig rövid csapnak hagytam. Megnőttek a hajtások s mivel azokat elemi viszontagság nem érte, gazdagon is gyümölcsöztek. E sikeres kisérlet arra utalt, hogy jövőben ne csak a kertben, hanem kint a szabad téren is így metszessek ; miután azonban ezt az idén nem követtem, megadtam az árát. A kertemben mégis csak így mentettem meg a termést néhány tökén. Szolgáljon ez ösztönül a további kísérletre. Tersánszky József orvos. ÁBRÁND ÉS VALÓ. (Sone(í) Borús multamról szebb jövőm felé Száll vágyva, sóváran tekintetem, S oszolni kezd a bánat lelkemen, Mely eddig azt gondterhesen fedé. Jövőm varázsló képe tűn elé, Ábrándimat valókul nézhetem, Nem gátol a bú fátyla, mely szemem Derűs látfényét eddig elvévé. — Feledni kezdem már a gondokat, Keblemben uj boldogság — ér fakad, S szivem verése vigabb hangot ád; .... ... De a való nem engedi jogát, S eszembe jutva a nehéz jelenj Szétfoszlik álmom képe hirtelen. — Cserháty,