Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-06-07

Kegyetlen csel. Orosz udvari történet Sncher-Masoch Lipót lovngtól. Németből; Ifj. Martonfalvay Elek. (Folytatás). — Soha — kiált Mitrovitsch. Kiegyenesült. Vak rajongás látszék halvány arcának kifejezéséből e pillanatban. — — A következő nap összezúzhatja trónomat; kedvesem, akarnál engem börtönben látni, vagy — kezét arcára szoritá. . . — Megöljem ? kérdé Mitrovitsch. — Parancsolj ! Hangja rekedt volt az izgatottságtól. — Mitrovitsch — kiált Katalin. Ijedtnek látszék. — Félre kell löknöd iitadból — folytatá az ifjú tiszt tovább — mondd ki a halálos ítéletet, s én végrehajtandom azt. Feszítess azután kerékre, mentsd meg nevedet, én szívesen halok érted, Katalin ! Megcsókolá a nö kezeit, lábait és sírt. — Nyugtasd meg magad barátom, — nem fogom vérrel szennyezni hü kezeid. Van egy tervem, te kivihetnéd azt. Akarsz-e tehát e dologban egészen az én eszközöm lenni ? — Akarok ; — én a tied vagyok — válaszolt Mitrovitsch, — tied vagyok a halálig. — — Ne beszélj halálról — rebegé a császárnő borzaszt engem. — Szép arcza egy pillanatra iszonyt árult el. — Ma az élet int felénk Mitrovitsch ! — kiált csakhamar egy bachansnö mosolyával. — 7. „A cárnő Livlandba utazik" repült szájrólszájra, ,— s a legcllentmondóbb vélemények szárnyaltak ez utazás körülményei felől. Leginkább abban egyeztek meg, hogy a cárnő ez útját arra akarja alkalmul használni, hogy Poniatowski-val találkozhassak. Mielőtt fel lépne az utazókocsira — Daschkow hercegnőt hivatá a császári kabinetbe. II Katalin nyugtalanul járt fél — s alá a szobában. Rendkívüljókedélyünek látszék; frivol olasz dallamot dudorászott, s időről-időre bizonyos büszkeséggel szemlélgeté magát a tükörben. — Szép vagyok — szólt élénken, — Mitrovitschot boldoggá tevém, most már meghalhat értem. Én azonban nem akarom többé látni. A búcsú felizgatna. Itt vannak az utasítások számára, — itt a pénz, melyre szüksége van. — Mindkettőt átadá a hercegnőnek, azután Íróasztalához lépett, kivett egy okmányt, raégegyszer figyelmesen átolvasá, és gyorsan aláirta. — Olvasd! Daschkow hercegnő olvasott.. Rendelet volt az, mindkét, e császárnő iránt, hü tiszthez — Wiassiew százados és Tschukín hadnagyhoz — kik Iván herceget őrizvén Schlüsselburgban, vele egy szobábaa háltak —.és azon parancsot tartalmazá — hogy a mint kísérlet történik a fogoly megszabadítására, azonnal öljék meg. Indokolva az izgatottság által volt, mely a herceg előnyére naprúl napra erősbödött. — Pétervár számára is megtaláltam intézkedéseimet — monda II Katalin inposans nyugalommal. — Orlowot magammal viszem; Pánin marad; öt rádbizom, te ellenőrizni fogod, kezeskedni fogsz, érte nekem. Fiam, a trónörökös kezei közt marad . .. Daschkow hercegnő egy mozdulatot tön. — Ismerem Panint — folytatá fenséggel a cárnő :

— kitellenék tőle, hogy felhasználva távollétemet, Pál nagyherceget császárrá kiáltsa ki — hogy a gyermek helyett ö uralkodjék. Pánin azonban előrelátó és határozatlan. A lázadás legelső jeleinét hatalmadba keríted fiamat, és hozzám hozod. A testőrség legjobb tisztei kisérnek utamban, a mi itt marad, harcban járatlan ifjú mind. A döntő pillanatban éles töltények fognak kíosztatni a sorhadnál —- s ha megkísérlik mégis fényes fegyverekkel a felkelést a testőrök, — velem van a sereg Livlandban — s jaj nekik, ha mint győző vonulok be székvárosomba. Élj boldogul! Ugyanazon napon melyen a cárnő Pétervárt elhagyá, tért vissza Mitrovitsch ezredéhez, mely épen Schlüsselburg városában állomásozott. —

: Ezen ezred századai — száz ember — válták fel hétről-hétre egymást a várerőd helyőrségi szolgálatában. — Nyolc ember őrizte, a casematta folyosójának — melyben a jogszerű cár Iván, fogva tartatott — bejáratát. Mitrovitsch mihelyst megérkezett Schlüsselburgba — gondosan elégette kandallójában az irotc utasításokat, és ép oly ravaszsággal, mint fanatismussal látott azok foganatosításához. (Folytatjuk). NÉPDAL. Piros bimbó fakadt fel a rózsafán, Szép galambom szeretnél-e igazán? Erted adnám a szivem, a lelkemet, Le is hoznám szerelmemmel az eget. Kis bokorról a vadgalamb messze száll; Szerettelek, s te hütelen elhagyál. Te miattad dúlja bánat életein, Sírba visz a reménytelen szerelem. Ha eljösz a temetőbe, síromon Elmondja majd a bánatos liliom — Elhullatva búsan harmatkönyeit ; — Szerelemtől megszakadt sziv porlad itt. . Gy. F.