Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-05-24

-fcékén áldozhatá-nak, addig ez, amaz oltár védelmében „tékozolta hiven életét!" (Mig ök az egyházi kérdések megoldásán fáradoztak, mig náluk egy Husz, Luther, Zwingli világrázó eszméik kelték bámulatra a kort s szültek messzekiható szellemi forrongást, addig itt a Hunyadyak, Zrínyiek gyilkos csaták mezején arattak véres babérokat s vítták ki a bitvédöi nevet). A magyar elfogadta a végzettől kijelelt szerepét 8 küzdött a ker. műveltség, szabadság érdekében bösiesen. A gondviselés adott számára nagy férfiakat, kik a zultánok legdicsöbjei előtt a diadal útját bevágták, s visszavetették az első vészhulláaiokat, mik nyugotot elbontással fenyegették, (Folytatjuk). Az ápril 29-i fagyról, május 7-i dérről, s még' valami. A. Kanizsa, 1871. május 15. Igaz ugyan, hogy személyesen nincs szerencsém ismerni tanár és szerkesztő urat, — ez időig csak a szőlészet terén történt érintkezés ismerteié velem becses nevét. De azt elégségesnek tartom, hogy magamnak bátorságot vehessek a bizalmas levelezésre *). Tudva azt, bogy tekintetességed szenvedélyes szőlész és borász; tudva azt is, bogy egy provinciális lapot indított meg: kétszeresen érzem magamat feljogosítva a legbizalmasabb nyilatkozatra. Mult leveleiből küvetkeztetem, hogy midőn teIdntetességedet sem kerüli el az elemi csapás, ugy •engemet is sujt az. Kifolyása lehet ez azon rokonszenvnek, mely néha titokban is sajátja némely embernek. Ily viszonyok közepette legyen szabad tekintetességedet a következőkről értesíteni. Szőlészeti és borászati szempontból szólalok föl a fagy után. hogy láthassa, mint sújtott az minket Zala megyében, Veszprém megyéhez — jobban mondva: N.-Kanizsán, Pápához képest. Szólni fogok pedig azért, meit tanulságul szolgál észleletem; s olyan ez, mely mindenki ügyelmét méltán vonhatja magára. Nem kételkedem, hogy miként Zalában, azonkép Veszprém megyében is, erős fagy volt április U8-án és 29-én, május 7-én pedig erös dér, következve a minő kárban részesültünk mi, ép olyanban részesülhetett Veszprém megye, — N.-Kanizsával együtt Pápá is. Megyénkben a 28-iki fagy éppen semmi kárt *em okozott, 29-én a szőlő hajtásait igen lefagyaz*) Köszönettel veszem szives beköszöntését. — És egyúttal fölkérem elméleti és gyakorlati gazdag ismereteinek velünk mi.«él gyakrabban közlésérc. $

5> j(. totta, nem kímélte még a magaslatokat sem. Még sem tett ez annyi kárt, mint a mult évi, mert alig lehet egy 30-acl résznél nagyobbra tenni a veszteséget **) s ha május 7-én deret nem kapunk, ugy még elviselhetőnek tartottuk volna a veszteséget. E napon oly nagy dér födte el a növényeket, bogy a mezőt hóval födottnek lehetett látni. Némely helyeken még a víz is befagyott. Ártott ez a gabonának, tönkre tette a szőlő megmaradt hajtásait, leginkább a hideg fekvésű telkeken, magaslatokon is tett pusztítást, de ez számba nem vehető. A gyümölcs fák és kerti növények részben lefagyva, részben háttérbe szorítva lettek. Ezt követte a folytonosan tartó hideg esőzés. A későn megmetszett és késönérö szölöfajok alig szenvedtek kárt, mert midőn a hidegek dühöngtek, még alva voltak a rügyek. Igaz hogy maiglan is lustán fakadoznak, mi azok átíázását jelezheti ; de elegendő az, hogy egyre másra hozzák a fürtöket. A koránérö csemegefajok, a fiatal ültetvények egészen tönkre vannak téve ugy, hogy azok mind a földből fakadoznak ****). Én sokkal behatóbbnak látom az idei fagy ártalmaságát a mult évinél, mert abban az évben az elfagyott tőkék megadták a közép termést, ma pedig alig hoznak egyebet meddő vesszőknél. Tavai ugy állt a dolog, hogy sok volt az iker (kettős) rügy, — kihajtván az egyik, alva maradt a társa, — elfagyván az első hajtás, utánna fejlődött az alvó rügy. S minthogy ezt isméti fagy nem érte, meghozta a fele vagy harmada termést. Az idén máskép áll a dolog. Kifejlődvén az iker rügy egyike, alva maradt a társa, — elfagyván az április hó 29-én, csak hamar utánna fejlődött a másik. Megjővén a május 7-én volt dér, elfagyott ez is. Igy jutottunk ezen nyomorúságba, hogy alig lesz termésünk. E veszteség leginkább sújtja a hideg hegybirtokosokat. Ezek közül is azokat, kik Szt.-György előtt jóval bevégezték a metszést. A lusta gazda, szóval mind az, a ki elkésett metszésével, fele kárban sem részesül. (Folytatjuk) Tersdnszky József orvos. **) Nálunk az aprili fagy leszedte dió, kajszin, cseresnye termésünket, — megyből, szilvából, francia barackból keveset hagyott, — körte és almaterniésünket megfelezte, — a szőlőnek akkori hajtásaiból a */

l0-et megszüretelte. Ezért itt a dér nem találván úgyszólván semmit, kárt sem tehetett. ***) Nekem homokos —- márgás vegyületü, tehát középmelegü, dűlnyugot felé lejtős szőllőmben van mintegy 90 féle korán és középérésű csemege — 30 féle chasselas — 40 féle szagos - és líiiéle fehér és vörösbornak való szőllőfajom. De ez mind elfagyott. A hideg egjik fajban sem válogatott. Igy a késői fagyok ellen nincs óvszer a különböző fajuságban. 5*. K.