Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-05-24

raünk a legnagyobbikon, Hunyady Jánoson, kit maga a ker. miveltség is halhatatlan emlékű bajnokai közé sorol. Nagy idők nagy férfiakat szülnek, mondja egy .írónk. S ezen állítást igazolja a történet. Midőn a perzsa királyok, kelet özönhadát vitték döntő ostromra Hellas ellen, akkor léptek fel itt a Miltiadesek, Themistoklesek, Mikor Karthágó és Róma vítták az élethalálharcot, akkor éltek a Hasdrubálok egy s a Scipiók másrészről ; akkor villogott Afrika leg. nagyobb hősének,. Hannibálnak rettenetes kardja Itália vérázott mezein. Honunk felett is, midőn a legsötétebb vészfelhők tornyosultak egy felöl, akkor tűnt fel másrészről ott a legragyogóbb csillag is, melynek fénye a magyarnak büszkesége, az ellennek rettenete Ion. E csillag a Hunyady név, Mielőtt Hunyady szerepléséről szólnánk vessünk egy pillanatot a vészes áradatra, mely ekkor keletfelöl fenyegette hazánkat A 14-ik század utófelében a hatalmas török nép Ázsiából, áttört Európába s elnyomva maga előtt az elkorcsosult görögöt, hódító menetben terjeszkedetttovább nyugot felé. Közelgése vészjelenség volt a nyugoti népekre, magára a kereszryénségre nézve is. 1 Az ozmán nép ugyan is még az ifjúság lelkei sedésével hordozta szét harci zászlóit. Fiai fegyverforgatásba:! növekedtek. E mellett hadjáratain Öszszerabolta a gyenge gyermekeket s egy e czélra állított intézetben különös gonddal képezteté katonákká őket. Az így nevelt vitézek képezték a török sereg magvát. Ezek voltak a janicsárok, gyözniszokott edzett bajnokok. S mivel először egy Bektás nevű dervis vette gondjai alá az ily rablott gyermekeket, ,,Bektás kertje virágai"-nak ís neveztettek. Ezek nevéhez s zászlaihoz fűződött ezentúl a félhold minden diadala. Hazát, szülőföldet, a janicsár nem ismert: elfelejtve mind azt régen. Sőt nem egyszer megtörtént, hogy mint ellenség pusztított azon földön a mely őt szülte,'—hogy saját kezével dúlta fel a hajlékot, a melyben bölcsője ringott s forgatta meg < fegyverét, öt régsirató apjának s anyjának szivébon. A lovasságnál a spahik képezték a fő erőt, s a janicsársággal együtt oly hatalmas rendes hadsereget alkotának, a milyennel Europa egyetlen más állama sem bírt sokáig. Kiemelendő továbbá, hogy a török ekkor még hiteért rajongva, keresztyénben vallásának ellenét gyűlölte, s feladatának tekintette a kereszt elleni harcot, s e fanatizmussal hódítási vágyat egyesítő nép élén diktátori hatalommal 'parancsolt zultánja, ki midőn Muhamed kardját felövedzte, esküt tett le, hogy folytonos harcot vív a keresztyénség'ellen. Az ozmán hatalom a roskadt görög császárság elfoglalt részein biztos tanyát ütve, tovább indult nyugot ellen. A vész, mint rohanó áradat hullámzott mind közelb Magyarhon felé ; — s 1301-ben csapott le először hazánkba. Ezentúl folytonos volt a török háború, csak fegyverszünettel szakítva meg néha. Európa népei először beismerték a török elönyomulásában a veszély közösségét

's J 39(3. Itália, Francia, Angol, s Német ország szép segéd sereget állítottak ki s küldöttek Zsigmond magyar királyhoz, e

g7 nagyszerű török hadjáratra. — A büszke szövetséges sereget Bajazid zultán a'nikápolyi öldöklő csatában tönkre tette, alig hagyva hírmondót belőle. Az elfogott burgundi hercegnek, Rettenthetlen Jánosnak azt monda a győztes Zultán : „menj haza, elbocsátlak; ha teheted hozz, minél többször ellenem sereget; örömest látlak benneteket a harcmezőn, mert csak díadalmaim számát szaporítjátok/' Azonban a büszke Frankok, Angolok, Olaszok megelégelték az első találkozást az acélkaru janicsárokkal, s egyedül hagyták ezentúl a harctéren a magyart. A török uralom a harc után csak még inkább mci?szilárdult Európában, s hogy mit tervez a nyugoti keresztyénség ellen tovább, azt tudata Bajazid e kevély nyilatkozata: ,,Az ozmánnak addig nyugodnia nem szabad, mig zultánját Romába cl nem kiséri s lovát szt. Péter templomában nem abrakoltatja meg. Ha (íSehlosscr 7. k. 201. 1.) allah élteti, ugy ö még maga tart diadalmenetet Romába, s ott a capitoliumon fogja közszemlére kirakatni a levert ker. fejedelmek koronáit." Hogy Bajazid nem indult megígérete beváltására, annak oka a hős tragikus sorsa. Ázsiában ]402 Timur tatár chán ellen csatát vesztett s elfogatván vas kalitkában ölte meg a szégyen s fájdalom. Ezután egy ideig a fiai közt duló viszály foglalta el az ozmánt, saját földén; de majd kiépült sebeiből az erőteljes nép, s nyert IL Murád s ennek utóda II. Mahomedben , újra lángeszű hadvezéreket, kik Bajazid hős lelkét öröklék, s célul tűzék ki, Magyarországon áttörve meg nem állni Európa kellő közepéig. Most jöttek újra válságos nehéz napok. Az ozmán óriás hatalmának egész súlyával közelgett, s a magyar, nyugotról komolyabb segélyre nem számithatva, egyedül Istenére s ön fegyverére támaszkodhatok. A magyar nemzetnek keile az első gátot képeznie, mely visszatartsa az ostromló vészt s lehűtse az ozmán hódító hevét, mig a nyugoti szomszédok erejüket szervezve, készen* fogadhatják a hatalmas ellent. (A magyarnak kellett először a hódító törökkel elfogadni az élethalálharcot). S a nyugoti népeknek nem szabad felejteniük, hogy az igaztalanság vádja nélkül nem vethetik nemzetünknek szemére, ha ez a haladás utján velük lépést nem tarthatott. Mert mig ők a rnivelödés oltára körül IMIMMÉ HM