Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-12-19

Vegyestartalmü társadalmi hetilap. A p á p a i j ó t é k o n y n ő e g; y let, 1 ö v 6 sz- i s in érette rj e s z t ö c s a p á p a i ö ii k é n t e s t ü z o 11 ó e ff v 1 e t JSi A lap szellemi részét illető közlemények a szerlcesztó' 1 alvására : Anna-tér 12-16- sz. a küldendők. Előfizetési és l'.irdelési díjak, (Vlsztíl­lamlások, a kiadói teendőkkel meghízott "Waj clitS I£ál?Ol úr könyvkereske­désébe: megyeházzal szemben, intézendők. Pápa, 1874, dec. 19. 34. sz. Megjelenik a lap hetenkint egyszer, szombaton, egy ivén. Tavtalma : Tiszteli közönséghöz! - Városi gyű­lés a képviselőválasztás ügyében. — Az árak általános emel­kedéséről. — Válasz a „Néhány őszinte szó"-ra. — az iljnság köréből. — Álért nem magyarosodnak a zsidók? pek a hazai történelemből.— .Minden órádnak. ..— Feneketlen -— Levelezés. — Különfélék. Kgv han a Ké­KlőlizctÓHi cl íj filc.: Félévre . o ír. Negyedévre . .'. 1 Ir. SO k. A. Jlil*<l0t.ÓHÍ clt.jalc a három­szori hasadozott petit sorért, egyszer hirde­tésnél 0 kr. kétszer hirdetésnél 5 kr. három­szori hirdetésnél -1 kr. és a többszöri hir­detésnél lehető árleengedéssei szánu'lalnak. .Mindig külön bélyegdíj fizetendő. Á lisztéit közönséghöz! H^L folyó hónappal évnegyedi előfizetősünk ós válla— \ latunk ideje lejár. Ugy hisszük, hogy a lefolyt . 'r nyolc hónapban sikerült bebizonyítanunk egy helyi ' lapnak szükségességét, annak társadalmi életünkre nem jelentéktelen befolyását. Midőn vállalatunk lejárt idejének végén és az új év küszöbén állunk, mely új évben mi e lapot, városunk és vidéke érdekében, to­vább is fenlarlani óhajtjuk: talán nem teszünk haszon­talan munkát, ha olvasóinkat jövőre is lapunk szíves pártolására fölkérjük, és egyúttal szélesebb tájékozást akarunk nyújtani leendő működésünkről, lapunknak tervbe veit iránya és szellemőröl. Az iijabb időben alakult társadalmi élet, különböző irányú törekvéseivel, még annyira tájékozatlan, még­annyira meg nem állapodolt, hogy mindnyájunknak ösz­szelett akarattal s vállvetve kötelessége a kellő tájéko­zást nyújtani, a ferde kinövéseket lenyesni, az öntuda­tos, majd öntudatlan visszaéléseket rendre utasítani. Há­nyan nem ismerik még jól a társadalom biztos alapját tevő eme háromság magasztos becsét és jelentőségét: szabadság, egyenlőség s testvériség. Hol van még az az idő, midőn mindenki müveit s felvilágosult szelle­mével szabadon vizsgálódik a dolgok rendében; midőn mindenkit észszerű szabad akarata vezet egyedül té­nyeiben ? Hol van még az az idő, midőn minden keblet a valódi lelkiesméreti és vallásszabadság fog melegí­teni és lelkesíteni? Ugyan, elég erős gyökeret vert-e már a társada­lomban az egyenlőség és testvériség magasztos elve? A törvény elölt, a jogok élvezetében és a kötelessé­gek pontos teljesítésében uralkodik-e már a társadalom minden rétegében az egyenlőség? avagy el van-e már ugy terjedve az igaz humanismus mindenfelé, hogy az ember a másikban lestvérjét lássa és találja föl? Na­gyon sokszor és, soká kell még társadalmunk tagjai fü­lébe harsoí>tatnunk, hoo:v nem a hamis önérzeten nőtt önhittség és üres széllel bóllell o-ög teszik az embert nagygyá, magasítják ki a tömegből, hanem a felvilágo­sult ész csorhílhallan tekintélye, a mindenfelé boldog­ságot sugárzó szív jósága, a tiszta'erkölcsök és becsü­letes jellem. A társadalmi életnek két nevezetes tényezője a rend és munka, ha nyert is már talán általános el­ismertetést; de bizonyára követői még nincsenek oly fölös számmal, hogy ne kelljen uton és útfélen, jó és halszerencsében hirdetni, hogy csak azon egyén élete, azon család viszonyai, azon társadalom ügyei virágoz­hatnak fel, a melyekben okos rend és munkakedv ural­kodnak. Munka az élet fűszere, a lélek felvidámítója, az. emberi társaság éltetője. Városi és vidéki tanügyünk még nagyon messze van eszményi képétől. Az iskolai képzés még sok helyt és sokszor nem általános és tudományos, közművelő­dési s emberi érdekektől vezettetik, hanem nagyon is felekezeli és személyes tekinteteknek van alávetve. S hogy igy elmaradunk a korigényelte tökéletesedéstől, és nem tarthatunk lépési a szomszéd müveit népek cul­turai fejlődésével, kitagadhatná el. Városi és vidéki közegészségügyi állapotaink a ren­dezésnek még kezdetén is alig állanak. E téren az esz­34

Next

/
Oldalképek
Tartalom