Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-11-14

possa Carolina, J,cpossa Dániel, Lazányi Béláné, Sárkány Ferencné Komáromból, Smidt Cornelia, Lázár Lajosáé, Kucséber Mátyás, Krancsák Hermin, Szabadi Gizella, Zimmermau ^Krisztina, Pol­gár Péterné, Bráder Sámuelné, Barcza Mária, Szelestey Lajosné (8 féle"), Hein, Ignácné, Makara. György né, Köri Erzsike, Dr. Steiner Józsefné, Jády Józsefné, Szeibold Károlné. Riegler Jó­zsefné, Pósa Antónia, Szenté Vilma, Körmendy Vilma, Czibulya Józsefné, Ajkay Imréné, Szusz Bernát, Schmoll Juliska, Jlana­aicr Jenó'ué, Voyta József, Hanauer Béláné, Geböck Gyuláné, Payer Józsefné, Payer Anna. Doktorics llonor, ifj. Martoufalvay Elek, Bischiczky Sándorné, Bogyai Vince, Rechnic Róza, Dis­Kay Kálmánné, Szép Gáborné, lloífstter Mária, Reicher Ignácné, J/iszkay Ilona (6 ezüst kés). Salzer Mina, Opéezi Jánosné, Csaeskó Imréné, Pakróc Ferencné, Lipsie Regina, Gross Edéné, Matko­vics Máténé Lovász-Patonáról és Lövinger Vilma, Kraus Ilka — összesen 517 féle tárgy és 175 adományozótól. A pápai jótékony nőegylet teljes elismerését fejezi ki és a legőszintébb köszönetét nyilvánítja az elősorolt bőkezű adako­zóknak, valamint a. bálestélyeu fölülfizetőknek. Szegényei nevé­ben óhajtja: vajha- ezen és hasonló jótékonyságukat a jó Isten egyszer gazdagon visszafizetné. De különösen igazi és forró köszönetét jelenti ki nyilvá­riosau is, a maga és a közönség részéről, gróf Esterházy Pál úr 0 Nagyméltóságának, azon nagylelkűségéért, melyet ama dísze.** helyiségnek átengedésével tanúsított, hol a. nőegylet az adomá­nyokat elfogadhatta, és illően elrendezve kiállíthatta. Pápai törvényszéki csarnok. (sód. A pápai kir. törvényszék által (»raff Márton és neje Gúger Klára l. pafonai lakosok ellen csőd rendeltetett el.— Per­ügyelő és ideiglenes tömeggondnok Csoknyay János ügyvéd­Határidő a követelések bejelentésére 1875. január 25. 20. és 27'­; napjai, a hitelezők összejövetelére pedig ugyan e hó 28. napja. i I f í Árverések: november 17-én Szluka Antahié ellen a. pá­\ pai 552. számú telekjkönyvben foglalt 485. népsorszániú házra. Pápán; — 18-án Kecskés Márton ellen terményekre és a, gyi­móti 97. számú íelekjkönyvben foglalt ingatlanra; és F. Vu'it János ellen a gyhnóti 39. számú telekjkönyvben foglalt ingatla­nokra. N. Gyimóton, — 19. és 20-án GraíT Marten és neje Gó­ger Klára ellen ingóságra I/. Pafonán, — 20-án Rosenfeltl ellen ingóságra Pápán. Képek a hazai történelemből. (4. folytatás). (gátőrök kézre jutott már nemcsak az ország kulcsa Nándor­ul? fejérvár; de a magyar nemesség virágának, az ifjú ki­f rálynak, a büszke kalocsai-érsek Tomorynak, s a hazája iránti szeretetét vére s élte feláldozásával is tanúsító dicső emlékű magyar papság nesztorának, a tisztes agg Szalkaynak sírján keresztül az ország fővárosa, az ős Buda is. Török kény oszt parancsokat az egymással viszálkodó, egymást török és német pártínak csúfolt hazafiaknak. . . . Elesik a lelkes Petry Anna hős férjének, Losoncy Istvánnak rendíthetien védelme dacára Temesvár. Megnyitja még újsága miatt a rozsdától sem csikorogható kapuit az erős Szolnok. A magyar felvidék egyetlen bástyája, az ere­jét védői szivében és karjában találó Eger alá száll Achmed basa 100 ezernyi rémítő seregéve!. — lvábeszélést fenye­getés, — édesgetést félmázsás golyót szóró ágyuk romboló börnbölése, csábítást ismételt erős rohanások váltanak föl. Mind hasztalan! Ott lengeti a szél a vár falán két póznára feltűzve a fekete koporsót. Furcsa zászló! De a kik azt feltűzték, készebbek e jel alatt mind el temetkezni, mintsem magukat gyáván megadni, mint Győr — vagy gyalázattal megszökni, mint Szolnok hitehagyott őrei . . . Igen, mert a hol oly férfiak állanak a küzdök élén, mint Dobó, Mecskey és Bornemisza, bölcs intézkedéseik, lelkesítő beszédeik hő­sies példájokkal: ott gazdag aratása van a halálnak; de az elle nség győzelmet nem vehet . .. . Azonban a török nem akat* szégyennel távozni el az általa csak „akolinak, ,,gyermokszobá u-nak gyúnyolt vár alól. Négyüldalról fogja azt egyszerre ostrom alá. Az ember ­gyürü mindegyre szűkülve, megfojtassál fenyegeti a ma­roknyi népet. — De a hol lankad a férfi kar; ott helyt ál­lanak a gyöngéd, de nem gyönge nők. . . Forró viz, olaj, ólom, szurok ömlik alá a feltolakodókra, . . Ottlátornv a csupán szerelemre, egy hü szív boldogitására teremtett virágszálat . . . Mint ragadja föl az ellenséges golyótól ha­lálra talált édes anyja párolgó vérétől pirosló követ, s oly erővel sújtja a feltörekvő ozmánokra, hogy szörnyet halva 5 bukik le a mélységbe .... Amott harcol a sírig hűn, férje mellett egy másik. Az erős férj elhull; de ereje hát­ramarad, sőt megkétszereződik élte egyedüli boldogságában, hitvesében, — s az kiragadván a bádgyadt kézből a súlyos fegyvert halálos csapásai alatt három török hull le boszszuló áldozatul az elhunyt kedveséi'!'.. A tar csak az egyetlen napon mintegy 15-ezert vesztvén, szégyennel vonul el a vár alul, melynek falain belől annyi hősiességet, oly önfeláldozó ha­zaszeretetet tapasztalt a két hónapi ostrom alatt. Iliába a fővezér — Achmed — dühe; hasztalan lövet tulajdon serege közé; hasztalan osztogattatnak a buzogány csapások .... Isten ellen, ki a magyarokkal harcol, ők nem harcolhatnak! kiáltással tulajdon ágyúik gyilkos tüzébe rohannak. Ugy van! valóban Isten harcolt a magyarokkal, ki a minden ma­gyarnak hálás emlékében élő egri dicső nők személyé­ben angyalait küldé választott népe megmentésére. (hjallay Lajoy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom