Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874
1874-11-07
alapján a törvény igy hangzik: IIa egy tömecs rendszerben feszerö valamely erö befolyása alatt átalakul eleven erővé, s ha ezen eleven [erö a hő és fény alakjában nyilvánul égésnek nevezzük. E szerént tüzelő anyagainknál, folyton feszerö változtatik eleven erővé, honnét származik tehát e nagy rnenynyiségü feszerö? Mint egy angol tudós magát kifejezte • „Azon hő, melylyel szobánkat fűtjük, a nap melege, azon fény, melylyel az éjjelt nappallá változtatjuk, a naptól kölcsönzött fény." Es ezen állítás valóban igaz is. A növények ugyan is, oly szervezetek , melyek a testükbe bekebelezett szoiosahb összeköttetésű vegyeket, lazább összeköttetésückké változtatják. Ezzel azonban feszerönek kell a növényekben felhalmozódni. A növények testében, a tápiálkozási vegy-folyamat, csak a nap eleven erejének befolyása alatt mehet végbe. Igy tehát azon fesz erő, mel)et a növények magukban felhalmoznak, nem egyéb, mint a nap melege , és fényének eleven ereje. Hogy a növények táplálkozásánál eleven erö valóban tűnik el, bizonyítja az, hogy erdők közelében a lég legforróbb nyáron is hűvösebb, mint attól távolabb. Fentebb csak egy törvény szűk keretében határoztuk meg az égést, és az égés feltételeit. Tekintsük ezt most közelebbről is meg. Arra, hogy tüzet gyújthassunk, mindenek előtt egy éghető test kívántatik. Ez a közéletben legtöbb esetben a szén. Másodszor kívántatik egy oly test, melyben az illető test — p. o. szén — égni képes — és ez a legközönségesebb, és leggyakoribb esetben az éleny. Vagy más szóval a levegő, melynek J / + része éleny. A szén ugyan is , az élenynyel egy vegyületté, a szénsavvá egyesül. — Harmadik feltétele az égésnek, hogy a gyúlási hömérsék jelen legyen. A gyúlási hömérsék, a különféle testeknél, nagyon különböző': igy a phosphoré 00°, mig a széné ÖÚW\ Ha ezen föltételek egyike is hiányoznék, az égés-folyamat nem mehetne végbe. Igy ha az éleny hiányzik — av közönséges esetet véve — vagy mint mondani szoktuk, ha a tűznek nincs léghuzama, — elalszik. Epen igy ha a gyulladási hömérsék nincs jelen , égés nem jöhet létre. Ezt bizonyítja azon kísérlet is, hogy ha parazsat vaslemezre teszünk, igenh'amnr megszün izzani, mert avas jó melegvezetö levén , annyi meleget vezet el, hogy a szén a gyulás hömérsékén alól hüttetik. Ugyan oz történik, ha egy sürü sodrony-szövetet tartunk a gyertya lángjába, a szövet felett az égés megszűnik. Ezen alapul bármely bányász lámpa, mely szintén sürü sodronyszövettel levén körülvéve, ha ÍV lámpában meggyúl is a durrgáz, a sodrony-szövet annyira hütti a hömérséket, hogy mire az a lámpán kívül lcvÖ dörléget eléri, már a gyúlási hömérsék alá hüttetik. — A tűzoltásnál épen azon törekszünk, hogy az égés föltételei közül mentől többet együttesen megszüntessünk, és valóban a vízzel oltásnál azok kettőjét szüntethetjük meg u. i. a viz; gyors elpárolgása által meleget köt meg, és igy a gyúl ás hömérsék alá hütheti az égő testet: de másodszor, a viz. beburkolólag is hat}, és a légnek az égő anyaghozi szabad áramlását akadályozza. Szükséges azonban, hogy a viz kellő mennyiségben legyen jelen, mert ellenkező esetben még inkább csak szíthatná a tüzet. Ugyanis, ha nagy tűzhöz, melynek égés melege igen nagy, kevés vizet használunk, ugy a vizet, melynek egyik alkatrésze az éleny, ép úgy felbontja, mint felbontja a villamszikra; ezen esetekben a vegyület teszereje legyőzetik, a villám és illetőleg a magas hömérsék által, és az éleny a könenytöl elválván.', az utóbbi elillan, mig első az égést fokozza. (Folytatjuk). Csolnoky Jslrdiu UUY IIKKZKHK . . . gy beszélik, ékeid lopottak. 2? Av. arcod pirja; arcod kelleme — ; c (£ Lopott a báj, lopottak fürteid, °j Hogy semmid nincs, s te nem szólsz ellene. Ne szólj, — igaz: lopottak ékeid: Kost lopád meg pírért arcodon, S a báj, a kellem szintén nem tiéd : A gratiák veszik vesztét zokon. Hajad Frey« s Berenyce adá Azért királyi márvány homlokod; 8 jóságodat mennyből orozva el, Irigyeiddé lőnek angyalok. Ks ennyi mellé még mást is vével Nem éket bár, de tisztát és igazat, — Szivem lopád el; tőled várom én Kamattal sziv — szívért, add vissza azt. S o in I a-y, Feneketlen! — Elbeszélés. — Irta He, lányi Ferenc. (5. folytatás). — Borzasztó! monda tehát a fiatal hölgy; de ha szívből látszott is jönni e megjegyzés, nem hiányzott a hangban, melylyel ejtetett, bizonyos könyedség, mely a baj kicsinylését árulta el. Meg is lepte e hanglejtés a háziaszonyt, mert a megütközés bizonyos nemével nézett barátnéjára; de az azt nem látszott észre venni, és kis gondolkodás után igy folytatá: — En magam legjobban tudom azt, mit tesz egy ily házas élet, hiszen magam is rabja voltam két évig, csakhogy nálam más volt. az én férjem hetven éves, félszemére vak volt és— és egyszóval nem volt a te férjedhez hasonlítható, ki — mint láttam először — épen nem látszik oly szörnyetegnek, mint én sejtettem azon hirek után , mik boldogtalanságodról szárnyalnak , — ö fiatal, érdekes, sápadt arcú, deli termetű. A háziasszony zokogva hajtá fejét barátnője vállára — Oh, Mary, — niondá— te nem tudod; ha te tudnád. — Igen, igen Laurám., nem fogom az ö pártját, báor
