Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-11-07

még nem tudok semmit, — először is a te zászlódhoz esküszöm, — feleié a látogató, — nem szabad a kül játszat után ítélni ; de hiszen ez a célja idejövetelemnek, téged vigasztalni, s igy mindenek előtt mindent meg kell tudnom — •megtudnom azon nap óta, hogy nem láttuk egymást, nem .hallottunk egymásról, — megtudnom minél elébb — most mindjárt. ' •— Most — kérdi meglepetve a háziasszony — vendégeink vannak, egy óra múlva yan az estebéd. — Annál jobb, együtt toiletteirozzuk magunkat — volt a válasz -- holmim alant van, mig komornáink ellátnak' cseveghetünk. — Ah Isten ments, — sóhajtá a fiatal grófnő, — az én koniornám előtt nem, ő a grót kémje. — Vagy úgy — jegyzi meg vontatott hangon a vcn_ elég,— de nem bnj 7 — tevé hozzá rövid gondolkodás után — minek bírunk mi több nyelvet, ha nem azért, hogy cselédek és egyéb kémek előtt eszmecseréinket eltitkolhassuk ; reményiem, férjed kémje sem bírja a spanyol nyelvet — Nem — legalább eddig semmi tapasztalatom nincs ez irányban. — Oh, megtudom én azt azonnal — viszonzá a fiatal urhölgy, -- csak rendeld, hogy holmimét felhozzák és kezdjünk öltözködni, — ah de most veszem csak észre magam — nem is kérdeztelek, szívesen látsz-e , itt maradhatok-e néhány napig. A fiatal háziasszony bensőséggel ölelte meg vendégét. — Az első csepp boldogság boldogtalanságom ürömjpoharába, — monda, és sictet jelt adni csengetyüvel, hogy barátnője holmije elhelyeztessék. Mein került egy negyed órába, és e két urhölgy a legékesebb csipke köpenybe burkolva ült a grófnő boudoija tükrei elö'.t, mig két komorna állt a fiatal hölgyek nagy lmjai k k a 1 fo g 1 a 1 k o z v a. A vendég sietett meggyőződni arról, hogy n barátnője koniornája valahogyan a spanyol nyelv titkába bc van-e avatva Kikezdett spanyolul arról beszélni , mily szép e leány, és mily vonzó, nemes vonásai vannak, és e mellett élénk figyelemmel nyugodtak szemei a cseléden. A szobaleány, a mint az idegen szavakat hallotta, mérges pillantásokat lövclt a jövevényre, mi a bárónőt hangos kacajra késztető. — Már teljesen nyugodtak lehetünk — monda, — régi tapasztalatom tanít reá, hogy nincs nö, ki mérges pillantásokat vessen reám, ha szépségéről beszélek; és így cseveghetünk, a mennyi tetszik. S. most rajta, kedves, szerencsétlen barátnőm, mondd el, hol rejlik a baj, képzelj orvosodnak, ki megakar gyógyítani és igy nem szabad eltitkolnod semmit. A grófnő mélyen sóhajtott, cs kis szünet után , mely alatt gondolatait látszott egy bizonyos irányba terelni , igy kezdé. Ott kezdem, kedves Marym, mikor elváltunk egymást

'»I, az mintegy négy éve vala, nemde? — Csak négy év <s ó.mennyit, mennyit éliem én. azóta. Emlékezni fogsz még, hogy an a genfi pensionatban ,.,

ij.pl mint árvák mindketten gondnokaink által elhelyeztettünk

r:

egy alkalomkor két fiatal emberrel találkoztunk, kik egyik barátnőnknek hoztak üzenetet Magyarországból. — Ah, Hector és Adorján kiáltá íel a hallgató, mialatt arcán egyszerre lángoló pir futott végig. E két szót a komorna is meglátszott érteni, mert igen erősen rántotta meg úrnője haját, ugy -hogy egy „quelle betise"-zel lakola érte. — Azok — adá a grófnő válaszul, — tehát még emlékszel reájuk. — Valóban megfeledkeztem róluk, — feleié őszintén a barátnő, — de e percben teljesen előttem áll alakjuk, mintha látnám őket. — Láthatod is, mert itt vannak •— — Mind a ketten ? — — Mind a keitö — (Folytatjuk). XKVKl). Óriási bércnek ormán, £ Mélyen, vérrel van beírva Kóbor felhők langy ködében, } Szivemben is édes neved! Sugár fenyő vad törzsére. ) Kibeszéli sugár fenyő Drága neved bele véstem. S Búm, keservem, szerelmemet! Álljon itt az édes szócska, \ Majdha hosszú idő múlva Verőfényben, vad viharban,— ) Fámról neved eltúneudett, — Lebbenjenek évtizedek ') Szegény szivem fölött is rég Xyomtalauul rajt, és halkan. j> Moha födi sirversemet. — Bakony éri L. Ijcvclek a túlvilág köréből — Si-e.ntkiráltjUöL V. Kedves húgom ! Békét hagyok immár most családi boldogságtoknak, élvezzétek azt háboiítlanul. Mindenesetre közelebb eleget leszek ígéretemnek, és terjednek is irok életszabályokat, hogy tükörben láthassa a családélet boldogságának azon föltételeit, melyeknek teljesítése reá vár. Most a ti társadalmi női IT»L— lépéstekrül akarok egyel mást följegyezni, — mig majd utóbb láisadalmi hivalástokat is igyekszem felmutatni. Tudod jól kedvesem! hogy ti nők arra vagytok teremtve, és öntudatosan vagy öntudatlanul, de mindenesetre ösztönszerűleg aira is íöreke.-ztek, hogy szépek, kellemesek legyetek a test külsején, öltözetben és társalgásban. K dicsérendő törekvéstek nagyon rendén van , — mig át nem lép a mesterkélt és erölletettbe. Már pedig azt tapasztaljuk, a. mai korban, a legtöbbnyire, főleg városi nőinknél, hogy a szépség alapfeltételét, a természetest mellőzve, ízlés nélkül rendezik külsejüket. A homlok kétségkívül legszebb része az emb e r i t e s t n e k. Az értelem és gondolkodás székhelye. Sima nyíltságával, mint diadém áll az arc lelett, és édes pihenő helyül szolgál a vizsgáló szénnek. A hullámos selyem haj csak arra való, hogy a kiálló homlok nemes nyugottságát még inkább előtüntesse. Ks lásd, mit csinálnak mégis a. mi nőink ? hajók egy részét rövidre nyitva, a. homlokra lefele borítják, apró kis csomagokban. S azt hiszik, hogy ez szép. Pedig a szépség követelésével Ízléstelenebb és rútabb valami nem állott elő. A ki ezen divatot először kezdette, bizonyosan nagyon is fontos okai