Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874
1874-10-24
Hogy a népek legrégibb történetében, az istenségekközt, oly gyakran találjuk a tüzet, azon épen nem csodálkozhatunk, mert a tüz az ókorukban megfelelt azon kívánalomnak, melylyel egy istennek birnia kell, hogy megfejthetlen, fölfoghatlan legyen. Es valóban a tüzet megmagyarázni nem is birták „Isteneiben festi magát — Schiller szerént — az ember," amily durva istenség volt a tüz, ép oly műveletlen és fejletlen az őt imádó emberiség. — Őseink is tisztelték a tüzet, de a tisztelet rajok nézve épen nem lealázó, söt talán még a mai korban is méltányos a tüz iránti tiszteletünk, bárha tán más szempontból, mint hajdan. Ha ezt látjuk hogy a tízenkilencedik században a népek oltáraikra helyzók a tüzet, hogy Istennek kedves áldozatot hozhassanak ; sőt isteni tiszteletet tartaniok sem szabad oltárra helyzett gyertya nélkül, minden esetre ez oly tisztelet, mely hasonlít ahoz, melyet őseink tanúsítottak a tüz iránt, pedig a kettő között egy ezredév művelődése fekszik. Es tiszteletünket, vagy legalább méltánylatunkat valóban meg is érdemli a tüz most is, vagy még jobban most, mint régebben. Hiszen mostani életviszonyaink között háztartásunkban nélkülözhetlen volna a tüz. és ha az utolsó szikra tűzzel nem aludnék is ki az ember élete, kialudnék az ipar, művészet, az embernek az eszkimónál is alacsonyabb sors jutna; mert annak legalább lámpája van, melylyel hosszú éjeiéit megvilágítsa, — Mily jótékony barátja azonban a tüz a pásztornak, hosszú magános éjelcken egyedüli társa, s ez nem túlzás, mert hiszen a nagyvárjsok minden örömeit élvező tudományosan képzett egyének is, órák hosszáig képesek mélázni az izzó üszkok játékán. A tűznek történelme sok változatost mutat, tanulságául a fejlődő kor találékonyságának, mely iparkodott a tüzet mentől több alakban hasznára fordítani. Legelső megjelenése földünkön, zsarnoki egyeduralkodás volt; mert a földtan bizonyítása szerént, egész földünket clborítá lángjaival De mint minden zsarnoknak, ugy ennek is, buknia kellett. Hogy a tüz ezután földünkön az ember kezei által jelent meg, nagyon valószínű. A mithológia szerént azonban, a jótékony Prometheus által lopott tüz segélyével. Hihető azonban, hogy az ember, ki az istenség szikráját kapta örökül — az észt — képes volt azt önerejével feltalálni, vagy a véletlenül feltaláltat, legalább újból és újból fölgyújtani. A vadnépeknél mondják, most is szokásban van, két fa össze dörzsölése által tüzet éleszteni, s nagyon feltehető, hogy az első tüzélesztés is, ép ezen módon történt. Söt a görög és rómaiaknál ís, ehhez hasonlót találnak. Vesta templomában u. i. ha a tüz eltalált aludni csak ily primitív módon volt újra éleszthető. Erre őnekik egy trepanon-nak nevezett eszközük volt, mely állt egy nyéllel ellátott fúrószerü fadarabból, mely egy deszkában fúrt lyukban gyorsan forgattatott 1 ). Valószínű, hogy Ők már jókora-századaikban ismerték a tüzélesztés más, kevésbé fáradságos módjait ís. — A legrégibb tüzélesztő szerszámok egyike volt a közhasználatból csak jelen században kiszorult acél és kova. Es ezzel kellett az emberiségnek beérni hosszú századokon át. Voltak vi gyárt más eszközök is feltalálva, melyek segélyével tüzet lehetett éleszteni, milyen a Döbreíner gyujtógépe, és a légtiizszer szám ; de melyek nehézkesek s tán emellett drágák is voltak, nem szoríthatták ki a közhasználatból az .acél és kovát Es csak századunkban, hazánkfiának, Irinyinek sikerült az. e téren uralgó setétséget földeríteni, a dörzs gyufa felfedezése által. A felfedezés nagy horderejét mindenki belátta, és a németek siettek is azt értékesíteni, maguk hasznára, maguk neve alatt. Már most nagyon természetesnek találjuk azt, ha kezünkbe veszünk egy szál gyufát, és az dörzsölésre meggyúl, az nem is igen jut senkinek eszébe, hogy ezen egyszerű eszközt felfedezni is kellett, és hogy épen magyar embernek, mert hiszen rólunk a szomszéd németek, nagy hetykén kimonták, hogy nem találtunk fel egyebet, csak a csutorát, és gondoskodtak róla, kogy ezen hit rólunk Európaszerte elterjedjen. A németek fennen dicsekesznek hogy gyufa iparunk az első, nem tartják érdemesnek megemlíteni annak nevét, ki ezen iparágnak életet adott. Magyar könyvekben is Icgfelebb a felfedező neve van emlitve. Az ember eleinte világításra, és melegítésre, egyaránt a fából rakott tüzet használta. A mely előállításának módja, nem sokban változott évszázadokon át: de annál inkább ar világítás. Az ember fölismerve áfából rakott tüz gyarló világosságát, célszerüebb és hordozhatóbb világító anyagról kezetett gondolkodni. Ilyen lehetett a szurkos fenyő fából készült fáklya, később a lámpa, melyben olaj vagy zsír éa'ett. A görög és rómaiaknál már kora századokból látunk lámpákat, p. o. Julius Cesar katonái éjeli őrjáratoknál használták a lámpát. Es e lámpák, melyek ez utókorra maradtak bizonyítják, hogy kiállításuk Ízléses és gazdag volt, de szerkezetük rosz. Az antik lámpára a fagyú gyertya 1290-ben és a viasz valamivel elébb lett feltalálva. Mig lassan a gáz; és kőolaj elhomályosította minden elődeit 2 ). (Folytatjuk). Csolnoky Istcán. ') I'íyi-tl Topographiselie auatúmie. -) Bardórz. Felfőz, és lalálrn. löiténcle. KEDVESEMflÖZ. érdezd meg lányka, saját szivedet, hogy Miért szeret oly égve engemet, Miért köté ábránd s reményit hozzám, Holott szeretned még nem is lehet? Tiltva vannak köztünk a szerelemnek Édes gyönyörre fejlő élvei, És sok kéz munkál lángoló szivednél, Hogy a' szerelmet onnan oltsa ki.' Lásd csak, alighogy egymást megszerettük S hittük, hogy élni olyan üdvadó: Mindjárt elénk állt s fényes álmainkhói Fölkeltett búsan a rideg való! Letörte reményünk legszebbik ágát:
