Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874
1874-10-24
az érzékiség és ily — fogaimaink szerint, — megbélyegzett, tönkrejutott leány irányában tudvalevőleg sokkal kevesebb a szánalmunk, mint nagyurias megvető lenézésünk. Az erkölcstelenség, a becsületben bukások száma a modern statisztikában, mint tudjuk, iszonyúan nagy; a prostitúció pedig évről évre terjed a nöcselédek közt, úgy hogy idővel képtelenek leszünk a jót a t rosztól elválasztani, és becsületes cselédek hijján, feslett, ledér személyeket alkalmazni. Gondolnak-e hölgycink arra, hogy ilyen — már mainap sem ritka — balfogás következményeképen, egy kiapadhatlan moraltbontó és contagiózus méregfészket telepitettek be családi körükben, mely őket vagy környezetüket rövid idő alatt, testileg és szellemileg tönkre teheti'? Ösztönözze hölgyeinket ezen ügy mielőbbi alapos felkarolására, — eltekintve zilált, voltától, bánatos következményeitől, és a konkrét szempontoktól, — mindenek előtt saját érdekük. Mert eltekintve urna kellemetlen változtatásoktól, melyekre kényszerítve lenni látszanak, ha csak közvetlen környezetükben elvetemült, undort keltő személyeket tűrni nem akarnak. Azon felül nem szabad egy öntudatos anyának megengedni, hogy gyermekei tétávozó fogékony kedélye oly lényekkel közlekedjék, kik a morális elsatnyulás rohamosan fejlődő csiráit hordják magukban : egyátalán, kell hogy a benyomásokat, melyeket gyermekkorunkban nyerőnk, igen fontosaknak ismerjük el, mivel azok nem csak a jellem irányzatára, hanem az egész életre is kihathatnak. A lábrakapott árnyalatot ott kell elnyomni, a honnan kieredett, a cseléd szerzésnél. Csak a kinek alkalma van a nemtelen sáfárkod ás t egész közelről észlelni, mint e sorok Írójának volt, csak az lesz képes a bajt, mely a cselédek becsületét és a. munkaadók érdekeit egyaránt veszélyezteti kellőképen m élytányo 1 n i. Ezt szem előtt tartva, városunk közviszonyaira nézve egy különösen alkalmas rendszabályt ajánlanám a következőkben. Nem nagy áldozatokba kerülne, és a. mnnkaadó nőkre is mindenképen célszerű volna, egy cseléd szerző ügynökség felállítása és a nő egylet részéről kezelése, Ép ezáltal kikerülhetövé tétethetnék a szánalomraméltók becsületével most divó üzérkedés, és a helybeli,,cseléd rendszabály 5-dik szakasza a) és b) kikezdéseinek, a cselédkönyvet és a felmondási igazitványt magába foglaló, szabályzatának pontos megtartása is feltételeztetnék; továbbá az ügynökség a nagyobb áttekintés folytán képes volna a kilépő cselédeket rögtön uj helyre utasíthatni, miáltal nem egy leány becsülete megmentethetnék, kit csak ily időközök parancsoló szükségei kergettek a prostutícíó karjaiba. No tűnődjünk a hivatottság jogcímén ! Az állam keveset lendített a cselédség ügyein, mert a hol azokba rendczöleg behathatott, merően más tekintetből kényszerült vezéreltetni, semhogy .befolyása a tényleges szükségnek korszellemilcg megfelelt volna. A társadalom pedig természetes lassúságánál fogva, inkább az elmélet felé hajlik, ugy hogy az realizálást egyedül a filantropiától, jótékonyságtól várhatja. Hasonló módon parancsoló szügség a cselédek szellemi kiképeztetéséröl, legalább kezdetlegesen, gondoskodni. Ama csekély, gyorsan elmosódó ismeretek pedig, melyek az iskola kötelezettség éveiben megszerezhetők, nem bírhatnak semmiféle visszahatóan nemesítő hatással, és amily felületesen beszereztettek, ép oly gyorsan helyet engednek az új benyomásoknak, úgy hogy ezen általános ismeretek alig válnak számbavehetövé. A kultúra mai állapota pedig csak borsódzó háttal enged a társadalom oly tagjaira gondolni, kik a velük született ösrégiség burokján át nem hatolhattak. E cél előmozdítására pedig a ismeretterjesztő egylet volna hivatva. Ámbár népszerű felolvasásoktól nem sokat tartok, mégis erősen hiszem, hogy a rendes vasárnapi oktatás a fent említett egylet részéről a legüdvössebbé alakulhatna és a cselédeket legalább a méltatlan szórakozásoktól elvonná, melyek nem ritkán becsületükbe is szoktak kerülni. Mindezeket együttvéve tehát elég induk kínálkozik, hogy az aktiv szerepre ís gondoljunk ; nem egy tapasztalatlan theoretikus futos feljegyzései, hanem maguk az állapotok után, amint azok a tígyelmes és érdeklődő előtt felmerülnek. Hölgyeinkre nézve pedig óhajtható volna, hogy letegyék a szemüveget, melyen ál az állapotok oly rikítóaknak nézettek. BrLv Jani. í) í j I ö v é « z e t. A pápai lövészegyletiiek f. hó 18-áu (ír. Esterházy .Pál úr ff () Nagyméltósága tiszteletére rendezett díjlövészcte igen .szépen sikerült. Az idő igen kellemes volt a szabadban, minek folytán nem csak a lövészek jelentek meg kellő számban,' hanem a női közönség is igen szépen volt képviselve. Esterházy Pál úr () Nagyméltósága d. u. 4 órakor jelent meg a lövölde helyiségében, legidősebb (iával, együtt, s az összes lövészek által üdvözlettel és „éljen-' kiáltással fogadtattak. Először megtekintek az épületet, — azután néhány céllövést (ettek, melyből a legtöbb lövés táblát (alalt, — mégis 0 Nagyméltósága ezzel nem levén megelégedve, mint. tréfásan megjegyzé: „büntetésül, hogy feketét nem talált' hat magyar aranyat fizetett az egylet részére. Mintegy egyóráig időzött ezután körünkben a lövészekkel, társalogva, mialatt kifejezé örömét a lövészek előhaladásán. Igaz, hogy a lövészek meglehetősen is tőitek. A díjlövészeten 14 lövész versenyzett; de a vet( lövéseket, nem lőhettek el, mivel nem került ki az időbői. Ezért a lövés hétfőn is folytattatott. Mindössze 21 fekete lövés történi, és 35 kör lövetett. Az első díjat, két darab aranyat Szelestey Lajos 4-es körlövéssel, a 2-ikat, egy aranyat Brader .Sámuel 2'.i körrel, a harmadikat, két ezüst irtot Robelly Lajos legtöbb fekete lövéssel; a4-eket, egy poharat, »Szelestey Lajosné asszonyság szives ajándékából Füspök József a 2-d legmélyebb lövéssel nyerték el. A többi lövések pedig a körökre eső tőpénzben részesüllek. Vasárnap este társas vacsora is volt, melyben mintegy 45 személy vett részt. A mulatság kedélyes és élénk volt, emelve néhány hölgy által is, kik bennünket jelenlétükkel szerencsélteltek. A pohárköszöntések szokás szerint folytak: Uróf Esterházy Pál úr 0 Nagyméltóságára; a lövész-egylet tagjainak egyetértésérc; az elhunyt Tally György főlovászmester emlékére; Robelly Lajos s vele együtt a 72. Innvéd zászlóalj tiszti karára; 26*
