Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874
1874-10-17
Vegyestartalmú társadalmi hetilap. A pápai jótékony nőegylet, lövész- ismeretterjesztő és a pápai önkéntes t ü z o 11 ó e <r v i e t A lap szellemi részét illető közlemények a szerkciszlő lalcásái'a : Anna-tér 12.16. sz. a küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, fclszúllamlások, a kiadói teendőkkel meghizolt "VVaj Clitís TvíVfol úr könyvkereskedésébe: megyeházzal szemben, intézeudők. Pápa, 1874. okt. 17. 25. sz. Ménjeit'nik e lap heienkinl erjíjsz-er, szombaton, eqij iven. ""JHat'lalliia : Közkönyvtári városunknak! — Városi közgyűlés.— Lesz polgári iskolánk Költségvetési tanulmányok 11.— Lotteria VI.— Meghívás díjlövészelre. — Törvényszéki csarnok — Képek a'hazai történetből.— T.-nek. — Feneketlen! — Jogász indult). — Különfélék. Klőíi^otófti clíjalc: Félévre 5 ír. Negyedévre 1 Ir. 50 k. A Ilii'clol c v .*si clíjalc a háromszori hasábozoll petit soréri egyszer hirdetésnél fl kr. kétszer hirdetésnél kr. háromszori hirdetésnél 4- kr. és a löbhszöri hirdetésnél lehelő árleengedésse'l számílntnak. .Mindig külön bélyegdíj fizetendő. Közkönyvtárt városunknak! íorunk humanislikus törekvései naponkint szebb és szebb diadalokat Ilinek. A kor szárnyai rohamos léptekben viszik azokat előbbre. A fegyenceknek í — a társadalom erkölcsi betegeinek —• az anyagi tápon kivül, nem késik a mai kor igazságszolgáltatása szellemi tápot is nyújtani. Könyviárak alapitlallak és alapittatnak mai nap az állam fegyházaiban, és a fegyencek sorsát könnyíteni sok munkával, sok tanul mánynyal törekedik sok okos fö. A raboknak 1 e s z könyviáruk,— csak magunkról nem emlékezünk meg. Nekünk nincs könyvtárunk. És nincs a kinek eszében megfordult volna, hogy tán még sem oly luxus cikk a közkönyvtár, mint a minőnek sokan hiszik. Hogy nem olyan dolog, a mely előtt még sok közelebbi áll. Miután azonban erre pénz kell, tehát a tárgy nem népszerű. Ne is féljen senki, ezúttal pénzt nem kérünk; csak a meglevőre akarunk rámutatni. Szeretnők ugyan, ha olyan könyvtárunk volna, melyből c város minden jóravaló, tanulni s olvasni vágyó polgára könyvekkel, lapokkal magát elláthatná — még pedig díjtalanul élvezve e szellemi jókat. Nem is fogunk késni adandó alkalommal felemelni szerény szavunkat egy ily közkönyvtár felállítása mellett. Ma azonban hagyjuk ezt, és csak, mint mondók, azt a módot akarjuk felmutatni, melylyel pillanatnyilag — rögtön lehetne e hiányon némikép segíteni. Két, meglehetősen jókora könyvtár van Pápán. Mindkettő intézeti: a h. h. pápai főiskoláé az egyik, a másik a Benedekrendiek gymnasiumáé. Két — illetőleg, ha a mindkél intézetben megtalálható ifjúsági könyvtárakat ideszámítjuk, négy könyvtár, a melyekben a könyvek száma körülbelöl 16—20,000 kötet. Bizonyosan nem tudjuk, — csak hozzávetőleg. E könyvtárak a nagy közönségre nézve el vannak veszve. Különösen a két tanári könyvtárt összesen nem használja ián 20— 30 ember. Mondják meg most már, nem vélek-e ez? Nem olvasott még senki önök közül véka alá rejtett világosságról? Pedig mennyi haszna lenne c város közönségének, a tanuló ifjúságnak, abból, ha e könyvtárakat használhatná, — különösen az utóbbinak, a mely önképzését a tudomány és közérdekű müvek állal, melyek pedig drágaságuk miatt egyesek állal, főkép pedig tanulók állal, alig megszerezhetők. Bajla tehát uraim! nyissák meg önök kincstáraikat,— nyissák meg, meggondolva, hogy legszebb jótétemények egyikét követik el a közönséggel. Nem kívánjuk azt, hogy tán kölcsönkönyvtárrá tegyék becses gyűjteményeiket, hogy tán a kihordásra is felszabadítsák olvasó közönségünket; hanem nyissák meg a hét meghatározott napjain könyvtáraikat és részeltessenek az olvashalás áldásában minden tisztességes embert. Ha praecedenst kivannak, ott a debreceni főiskola példája, a mely nem rég határozta el, hogy könyvtárát a nagy közönség használatára bocsátja —, s ezzel a debreceniek hálájára magát teljesen méltóvá teszi. Időkímélés tekintetéből, s a netán felmerülendő költségek némi fedezésére — készíttessenek könyvjegyzékeket, a melyeket kinyomatva — azt hisszük készséges vevökre találnának, minden a könyvtárt látogató egyénben. Óhajtjuk, vajh' ne legyen szavunk kiálló szó a 25
