Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-10-10

nagy bátorság- kellelt ahhoz, hogy az akkor annyira népszerűtlenné tett egyezség- iránt, a közönség ellenében, -véleményünket nyíltan é.s bátran kimondottuk. Hogy pedig a nemesi birtokokra nézve később csakugyan létre jött, s az előbbinél kedvezőbb egyezség föltételeit elfogadtuk, az nagyon természetes; mert mi nem az egyezségről, hanem a perről mondtunk le, s nagyon következetlenek lettünk volna , ha mi, kik mindég az egyezséget óhajtottuk, midőn az részben nagy nehezen létre jött, annak előnyeit vissza utasítottuk volna. Nagyon sajnálom, hogy teljes jóakarattól irt cikkem, alkalmul szolgált a tagositó bizottságnak arra, hogy a. mélt. uraságot oly igazságtalanul sértegesse. De ugy látszik nincs kellő fogalma a tractatiókról, melyek szerint ha a. pactálni akaró fél, ma az adott viszonyok között valamit ajánl, de az el nem fogadtatik, és később az alkudozások újra megnyittatnak, a korábbi ajánlatok teljesen ügyeimen kívül szoktak hagyatni, s az ujabbak az ujabbi körülmények szerint történnek. A miért én ma igérek 1000 forintot, de nem adják, meglehet hogy holnap már 500 forintért veszem meg, de azért nem vagyok szószegő. Az ily kifejezésektől tehát jövőre jó lesz tartózkodni , mert az ilyesek sem becsületünkre nem válnak, sem vele hasznot senkinek nem teszünk. A tagositó bizottság azon kifejezését, hogy több méltányosságot várt azon nagy úrtól, kiért a város annyi áldozatot hozott: nem értem. Mert ámbár pápai születésű és pápai lakos vagyok, s életem delét is áthaladtam, nem tudhatom, mik lehetnek azon áldozatok, melyeket a város az uraságnak hozott; ellenben a mélt. uraságnak igen sok áldozatait és jótéteményeit tudnám elősorolni, melyekben tőle ugy a város egyeteme, mint ennek minden hitíelekezetei, sőt egyesek is, mind a múltban, mind a jelenben is még folyvást részesülnek. Azéit tehát sine ira et studio, legyünk tárgyilagosak. Félre minden harag és gyűlölség! ne hánytorgassuk azt, hogy mit tettünk mi, és mit tett az uraság; ne kutassuk, hogy mikor, ki és mit mondott, ne keressük kiírta a múltkori és ki ezt a mostani levelet, hanem tegyük föl egymásról azt, hogy mindenikünk jót akar, tűrjük a nézet-különbséget. Értekezzünk bizalmasan s r vizsgáljuk meg, melyünk utja vezet jobb célhoz. En azt hiszem, hogy ránk nézve a pernek már az lehet a legjobb kimenetele, ha a földetlen házak, zsellér-telkeknek fognak tekintetni. S ezekből is sessiók alakítatnak; de ekkor sem kapunk többet, mint az egyezségben ajánlva vala. Ellenben, ha a felsőbb bíróságok az első ítéletét helyben hagyják, vagy Jegfölebb az egy sessióhoz ítélt 10 holdat egypárral megjavítják is, már ekkor veszteségünk igen nagy és kipótolhatlan lesz. Ekkor aztán Inában fogja mondani a tagositó bizottság: itt állunk uram, másként nem tehettünk; mert a nép ezt fogja fülébe dörgeni: tagositó bizotts á g, add vis s z a 1 e g e 1 ő i m e I! Censorius. E válaszszal befejezettnek nyilatkoztatjuk ki lapunkban a tagositási ügyben hasábjainkon keletkezett vitát ;mert nem akarjuk ezen előttünk álló tárgylagos és szelid hangor* irt közlemény után is a kedélyeket újból fölingerelni és izgatottságban tartani. A vita befejezésénél azonban kötelessének ismeri a szerkesztőség is saját véleményét nyilvánítani ha az tán az érdekeknek ingerültsége lecsillapítására és annak helyes bevégzéséhez közelebb vitelre szolgálhat. A szerkesztőség ugyanis azt látja a vitából, hogy uradalom mindenképen az egyezség mellett volt, a mit legjobban bizonyit azon tény. hogy az első egyezség nem sikerülte után is, midőn a tagositási ügyben, birói Ítélet folytán, hamarabbi megoldásra volt kilátása, csak hogy a dolog perre ne kerül jen, többet igért; nem ugyan, mint a tagositó bizottság gondolja, az ö küzdelmük folytán, hanem a békés egyetértés kedvéért. Azt sem lehet helyesen állítani, hogy nz urodalom vissza ment volna ígéretében ; mert azt mindenki tudja, hogy a takácsi határon, hova az első elhelyezési terv szerint a városiak estek volna, mennyivel kevesebb értékű egy hold föld, mint a város közelében; különösen ha tekintetbe* vesszük, hogy az uraság a birtokosok kívánságára beleegyezett, miszerint a csúzi rét, és az uraságnak a polgárok birtokai között fekvő földei legelő illetőségbe ossztassanak ki. A tagositó bizottság adataira is, nehogy ez által sokan félrevezettessenek tartozunk megtenni azon észre vételünket, hogy az úrbéri törvény szerint az 1820 előtti változások a tagositásnál figyelembe nem vétetnek, hanem azv 1820. ótai állapot mint tényleges, vétetik fel az Ítélet alapjául.. Végre tapasztalatból tudjuk, hogy nem volt még tagosztályi per eddig vidékünkön, hol a bíróság kevesebbet ne itélt volna a perben, mint a mit az uraság igért egyezségben, és azt a tagositó bizottság is szomorúan fogja beismerni annak idejében. De tegyük föl, hogy a tagositó bizottság legvérmesebb reményei teljesülnének, pótolni fogja-e e nyeremény azon szünö hasznot, melyet elvesztettek a birtokosok azon idő óta, mikor az 1400 hold felajánltatott? Mi még azon is kételkedünk, hogy azon „85 férfiú" az elsí> egyezséggel valamit vesztett volna, ha az akkor ajánlott legelő illetőséget ezelőtt 8 évvel, midőn az egyezség történt, megkapta volna. Mi tehát most is azt ajánljuk, hogy az egyezség kisértessék meg még egyszer; de hogy az újra fel ne bontathassék, az összes birtokosok előbb közgyűlésben hatalmazzák meg az illető bizottságot. S csak ha a kifogástalant és határozottan körül irt meghatalmazás megtörtént, kezdje?, meg a bizottság az egyezkedést. Szerk. X1X1VJK VESZTE. (Ballada J. J^^J zenied ragyogó szép csillag, Arcod piros rózsa, ,1 En meg a meli-; csókjaimmal Szedek mézet róla.— Hadd ölellek kedvesein, — Ez a világ mit nekem ? !

kk Szólt a király palotája Itagyogó termében, Es a leány mosolyga rá —