Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-10-03

vétlen sereg küzdelmének mindig, vagy legalább legtöbb esetben bukás a vége. — Mit tegyünk tehát ? — Ki kell békülnünk az egyik féllel, és a másikat azután erőszakkal is kényszeríthetjük a békére. — Istenem, hiszen én örömmel nyújtanék mindegyik­nek békejobbot, de tudhatod, hogy közöttünk béke csak akkor lehetne, ha én lemondanék a koronáról. Vagy talán épen oda akartok célozni mostani kérelmetekkel? Jól van, én készséggel leteszem a királyi pálcát, ha kivánjátok ; méltóságom, ugy sem terem számomra rózsákat, — Hova gondol fenséged, az- istenért 9! Midőn mi a koronának elfogadására unszoltuk, épen azért tevők, mert nem akartuk, hogy szép hazánk idegen kezekre kerüljön. S most önként lemondjunk-e önállóságunkról? iSoh' sem ju­tott eszünkbe kérelmünkkel arra célozni, mit épen most említek De van a kibékülésnek más módja is, melyet igénybe vehetünk. — Es mi lenne az ? — Ha uralkodóink családjai összeköttelésbe lépnek egymással. Azért óhajtanánk, hogy Albert császár leányát e 1 j egy e zd tu a gad n a k. Endre sebzett párducként szökkent fel ülőhelyéből. — Nem, ezt nem tehetem ! Minden mást kivánhattok tőlem, csak ezt ne kivánjátok,— mert erre képes nem vagyok ! — Uram király — — Megmondtam, a mit akartam; most hagyj ma­gamra, hadd szedjem rendbe gondolataimat. Ez váratlan volt. Ezzel többet kívántok tőlem, mint talán gondoljátok. Hagyj magamra, hadd gondoljam át kissé higgadtabban hely­zetemet. Magára maradva Endre, iparkodott lehető nyugodtan vizsgálat alá venni a tanácsnok által mondottakat. Minél to­vább gondolkodott felettük, annál inkább belátta — bár fáj­dalmasan, — hogy az országnagyok kivánata indokolt, s lehet, célra is vezető. Elgondolta, hogy midőn a királyi trónra lépett, egyéni érdekeit teljesen alárendelte ama nagy célnak, melyre méltósága rendeltetve van. A királyt a nép választja, de csak mintegy eszközül, — hogy saját célját, boldogsá­gát elérhesse. Köteles a király még legszentebb jogairól is lemondani, köteles kizárni magát — ha kell —- a családi élet boldogságából is, csakhogy népének javát munkálhassa. A királyok házassága nem házasság, az csak egy diploma­Külön Tisztelettel fölhívjuk lapunk eddigi előfize­tőit vállalatunk szíves pártolására. Egyúttal sza­badjon új előfizetőket is reménylenünk. Igy azu- | tán kedves kötelességünknek fogjuk ismerni, lapunk célértékének emelésére főgondunkat for­dítani; minthogy új, vidéki munkatársakat is szerencsések voltunk mellénk nyerhetni. Az előfizetési .díj oct, — dec. évnegyedre 1 ft. 50 kr. — A in u 11 számunkban, ,képek a hazai történetből 1 közlemény alol véletlen maradt el a Gy L. aláírás. tiai művelet, melynél nem jöhet számításba a szív. Es ez így is van helyesen, mert a nemzetek sorsát nem lehet egy gyorsan fel- és ellobbanó érzelemtől függővé tenni; az ál­lamügyeit kell, hogy eszélyesség vezesse. Keserűen nevetett fel e gondolatoknál. Kevés idő multával egy egész küldöttség jelent meg előtte. — Uram király — szólt a küldöttség szónoka — nem akarunk ezután többé háborgatni, csak meg ez egyszer hall­gass ki bennünket. Megújítani jöttünk kérésünket, mit egyik társunk kevéssel előbb nyilvánított. Látod, mily gyászos je­lenségeket idéz elő hazánkban a folytonos háborúskodás. Meg kell ragadnunk minden eszközt, hogy annak végét sza­kíthassuk. Igy mi célhozvezetö eszköznek látnók azt, ha Albert császár leányát eljegyeznéd. Még egyszer kérünk te­hát arra tégedet, — de ha egyáltalában idegenkedel e há­zassági viszonytól, akkor ám ne teljesítsd ebbeli kérésünket, de ne hagyd el a trónt idegeneknek martalékául. •— Elhatároztam magamat, — szólt Endre tompa han­gon — hárman közületek menjenek, mint küldöttek a csá­szárhoz, leánya kezét számomra megkérendök. — Fogadd a haza nevében nyilvánított köszönetün­ket — szólt a küldöttség vezetője, míg tetszés moraja hang­zott a küldöttek ajakáról. A király kezével intett, hogy a kihallgatás véget ért. \*, Meglepett mindenkit a hir, hogy a király házosodik. Sokan kételkedtek is ennek valóságában, s mendemondának állították az egészet. De jöttek s mentek a küldöttek, és a dolognak komolyságán többé senki sem kételkedhetett. Folytak nagyban az előkészületek; mindenfelé kíván­csian várták a nagy ünnepélyt. Es egyszerre, mintha menykö csapott volna le, szétterjedt a hir, hogy az utolsó Árpád egy éjjelen hirtelen meghalt. , Jobb is volt neki itt hagyni az életet; hiszen annyit szen­vedett már. és még jövője is szenvedésekkel várta volna öt. Rejtélyes halálának okát nem tudta senki; --nem még az a gyászruhás fiatal hölgy sem, ki estenden sírboltja fölé zokogni sokáig eljárt. Csak az a sötét alak tudta, azt, ki a gyá­szoló hölgyet ttíokban minden este követte, és az önvád suly­lyával kebelén, testvéri aggálylyal őrködött annak léptei felett. Pap Kálmán. félék. — Szétosztatott már az 1875. évi költségvetési előirányzat a városi képviselők között, melynek felmutatott bevételi és kiadási részletei között hasztalanul kerestük ugy az alsó városi ótemető sírhelyei után beszedett összegeket, mint a kövezetvám bevételeit és az ínséges kölcsön évi törlesztéseit. Azt hisszük, hogy az ujraszervezkedés és alkotmányos életünk­ből folyói ag, a város mindennemű bevételei és kiadásainak föl kell mutattatni a nyilvánosság előtt, és nem lehet némelyeket elhallgatni. — 31 o n védőink et, a 72. zászlóaljat, midőn most scpL

Next

/
Oldalképek
Tartalom