Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-10-03

vétlen sereg küzdelmének mindig, vagy legalább legtöbb esetben bukás a vége. — Mit tegyünk tehát ? — Ki kell békülnünk az egyik féllel, és a másikat azután erőszakkal is kényszeríthetjük a békére. — Istenem, hiszen én örömmel nyújtanék mindegyiknek békejobbot, de tudhatod, hogy közöttünk béke csak akkor lehetne, ha én lemondanék a koronáról. Vagy talán épen oda akartok célozni mostani kérelmetekkel? Jól van, én készséggel leteszem a királyi pálcát, ha kivánjátok ; méltóságom, ugy sem terem számomra rózsákat, — Hova gondol fenséged, az- istenért 9! Midőn mi a koronának elfogadására unszoltuk, épen azért tevők, mert nem akartuk, hogy szép hazánk idegen kezekre kerüljön. S most önként lemondjunk-e önállóságunkról? iSoh' sem jutott eszünkbe kérelmünkkel arra célozni, mit épen most említek De van a kibékülésnek más módja is, melyet igénybe vehetünk. — Es mi lenne az ? — Ha uralkodóink családjai összeköttelésbe lépnek egymással. Azért óhajtanánk, hogy Albert császár leányát e 1 j egy e zd tu a gad n a k. Endre sebzett párducként szökkent fel ülőhelyéből. — Nem, ezt nem tehetem ! Minden mást kivánhattok tőlem, csak ezt ne kivánjátok,— mert erre képes nem vagyok ! — Uram király — — Megmondtam, a mit akartam; most hagyj magamra, hadd szedjem rendbe gondolataimat. Ez váratlan volt. Ezzel többet kívántok tőlem, mint talán gondoljátok. Hagyj magamra, hadd gondoljam át kissé higgadtabban helyzetemet. Magára maradva Endre, iparkodott lehető nyugodtan vizsgálat alá venni a tanácsnok által mondottakat. Minél tovább gondolkodott felettük, annál inkább belátta — bár fájdalmasan, — hogy az országnagyok kivánata indokolt, s lehet, célra is vezető. Elgondolta, hogy midőn a királyi trónra lépett, egyéni érdekeit teljesen alárendelte ama nagy célnak, melyre méltósága rendeltetve van. A királyt a nép választja, de csak mintegy eszközül, — hogy saját célját, boldogságát elérhesse. Köteles a király még legszentebb jogairól is lemondani, köteles kizárni magát — ha kell —- a családi élet boldogságából is, csakhogy népének javát munkálhassa. A királyok házassága nem házasság, az csak egy diplomaKülön Tisztelettel fölhívjuk lapunk eddigi előfizetőit vállalatunk szíves pártolására. Egyúttal szabadjon új előfizetőket is reménylenünk. Igy azu- | tán kedves kötelességünknek fogjuk ismerni, lapunk célértékének emelésére főgondunkat fordítani; minthogy új, vidéki munkatársakat is szerencsések voltunk mellénk nyerhetni. Az előfizetési .díj oct, — dec. évnegyedre 1 ft. 50 kr. — A in u 11 számunkban, ,képek a hazai történetből

1 közlemény alol véletlen maradt el a Gy L. aláírás. tiai művelet, melynél nem jöhet számításba a szív. Es ez így is van helyesen, mert a nemzetek sorsát nem lehet egy gyorsan fel- és ellobbanó érzelemtől függővé tenni; az államügyeit kell, hogy eszélyesség vezesse. Keserűen nevetett fel e gondolatoknál. Kevés idő multával egy egész küldöttség jelent meg előtte. — Uram király — szólt a küldöttség szónoka — nem akarunk ezután többé háborgatni, csak meg ez egyszer hallgass ki bennünket. Megújítani jöttünk kérésünket, mit egyik társunk kevéssel előbb nyilvánított. Látod, mily gyászos jelenségeket idéz elő hazánkban a folytonos háborúskodás. Meg kell ragadnunk minden eszközt, hogy annak végét szakíthassuk. Igy mi célhozvezetö eszköznek látnók azt, ha Albert császár leányát eljegyeznéd. Még egyszer kérünk tehát arra tégedet, — de ha egyáltalában idegenkedel e házassági viszonytól, akkor ám ne teljesítsd ebbeli kérésünket, de ne hagyd el a trónt idegeneknek martalékául. •— Elhatároztam magamat, — szólt Endre tompa hangon — hárman közületek menjenek, mint küldöttek a császárhoz, leánya kezét számomra megkérendök. — Fogadd a haza nevében nyilvánított köszönetünket — szólt a küldöttség vezetője, míg tetszés moraja hangzott a küldöttek ajakáról. A király kezével intett, hogy a kihallgatás véget ért. \*, Meglepett mindenkit a hir, hogy a király házosodik. Sokan kételkedtek is ennek valóságában, s mendemondának állították az egészet. De jöttek s mentek a küldöttek, és a dolognak komolyságán többé senki sem kételkedhetett. Folytak nagyban az előkészületek; mindenfelé kíváncsian várták a nagy ünnepélyt. Es egyszerre, mintha menykö csapott volna le, szétterjedt a hir, hogy az utolsó Árpád egy éjjelen hirtelen meghalt. , Jobb is volt neki itt hagyni az életet; hiszen annyit szenvedett már. és még jövője is szenvedésekkel várta volna öt. Rejtélyes halálának okát nem tudta senki; --nem még az a gyászruhás fiatal hölgy sem, ki estenden sírboltja fölé zokogni sokáig eljárt. Csak az a sötét alak tudta, azt, ki a gyászoló hölgyet ttíokban minden este követte, és az önvád sulylyával kebelén, testvéri aggálylyal őrködött annak léptei felett. Pap Kálmán. félék. — Szétosztatott már az 1875. évi költségvetési előirányzat a városi képviselők között, melynek felmutatott bevételi és kiadási részletei között hasztalanul kerestük ugy az alsó városi ótemető sírhelyei után beszedett összegeket, mint a kövezetvám bevételeit és az ínséges kölcsön évi törlesztéseit. Azt hisszük, hogy az ujraszervezkedés és alkotmányos életünkből folyói ag, a város mindennemű bevételei és kiadásainak föl kell mutattatni a nyilvánosság előtt, és nem lehet némelyeket elhallgatni. — 31 o n védőink et, a 72. zászlóaljat, midőn most scpL