Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-08-02

gyorsan; öt nap alatt indulni fognak Bajazid ellen. Azok örvendve vették a parancsot. S a roppant tábor zajongva kezdett azonnal rendezkedni. Tehát végre mégis elvetve a kocka; elhatározva a döntő harc a török zultán ellen. Igen, Timur chán beváltja végre igéretét, kivonja karját élet-halál tusára. Megjött a várt kedvező alkalom. Az -a kigyó által odanyújtott levél a Turkmann vezérek üzenetét hozta, melyben felhívják, hogy jöjjön ; a legelső csatában seregestül zászlaihoz pártolnak . . Abdul küldte a levelet. 0, eddig leghívebb bajtársa Bajazidnek hívja fel a vészt most ennek fejére, — s hogy a zultán sok s ügyes kémeit kijátsza, egy bűvészre bizta a Jevél kézbesítését, ki csak ugyan szerencsésen is végezte a megbizatást. Megindult Timur chán hatalmas táborával a török zultán ellen. Utána halotti képet öltött a vidék, mintha sáska raj húzódott volna rajta végig. Pár hét múlva ott volt ellensége közelében, virágzó városok lángjaival jelentve távolról Bajazidnek, hogy jön, s számit a méltó fogadtatásra. Bajazid ez alatt naponként órahosszat epedett ott a üzép göröghölgy mellett. Minden látogatással mcgujitotta kérelmét, hogy tegye félre a gyászt, hadd ölelhesse keblére. De az csak ingerkedett vele, csak fokozta szerelmét, s fel-fel kacagott oly hangon, hogy pillanatra titkos borzadály rezgett át Bajazid idegein, mintha e lényhez nem vonzódnia, hanem rettegnie kellene tőle. De aztán, ha ismét reá tekintett arra a mosolygó arcra, azokra az égő szemekre, meg elfelejtett mindent; szive, lelke elbűvölve volt újra. Epen Pulcheria dalain merengett, midőn egyszerre jelentik neki, hogy megérkezett Timur chán. Nem lepte meg a hir ; rég készült már a találkozásra Együtt voltak győzni tanult seregei, s ezeknek élén méltán számított diadalra. Hősi arca kigyúlt a hir hallatára, nagyratörŐ lelke elfeledte a mámort. Hévvel fogott csapatai rendezéséhöz. Megtett minden készületet, hogy méltó legyen a győzelemre. (Folytatjuk). licvclek a fővárosból. ír. A minap, ha jól emlékezem, egész a kapujáig jöttek kegyetek, kedves olvasóim, a hideg vízgyógyintézetnek. Lépjünk most belebb. Nem tesz semmit, hogy önöknek nincs erre szükségük, — műkedvelésből is meglehet valamit tekinteni. Tehát lépjünk fel e pár lépcsőn a kisded előudvarba, s pihenjünk meg kissé ez áldott keménységű obligát zöld padokon.— Nem mintha gyalog jöttünk volna ide a városból, — mert hisz ez majd lehetetlenség, — kivált ebben a melegben, — hanem mivel az omnibuszon megtett három negyedórái utazás után, joggal tarthatunk számot a nyugalomra. — IVem kívánom önöket a tortúrák szólmjába vezetni, — mire az önöknek? Képzelni mindenesetre tudja magának mindenki, milyen forma lehet a vízgyógymód. Visses lepedőkről, markos dörzsölő szolgákról, óriási izzadásokról, vérfagylaló hidegségü zuhanyokra', s tán még a szegénység iszonyú kenyeréről, a „graham"jól is-van, a ki hallott kegyetek köKUI — s merek magamnak annyi bátorságot venni, hogy még azt is higyjem, hogy tán iiőismerőim közül egyik-egyik szán is engem, e gyilkos gyógymód ez időszerinti élvezőjét. — Élvezőjét? — Köszönöm szépen, mondják tán néhányan. — Igen, — s miért nem. Ebben a nagy melegben. Hát nem valódi jótétemény-e a hideg víz, az ily forró napokban? Azután nem is oly fekete az ördög, a mint festik. Az a vizeslepedő sein oly igen hideg —; azok a dörzsölő cyklopok is tudnak kevésbé markosak is lenni; az izzasztások le-le hűtve a fürdők hideg vize által igen hathatós eljárást képeznek; a zuhanyok pedig nem hogy meg nem fagyasztják a vért, hanem inkább frisebb pezsgésbe hozzák, — és a keserű kenyér végre — a szegény megvetett „graham," az „agárkenyér'-'nek nevezett manna. — Erre nézve csak annyit jegyezünk meg, hogy kérdezze meg bárki az intézet lakosságának többségét! odadja-e az „agárkenyeret, a hozzá igen hasonlító pörkölt mandula-tortáért ? — Hanem hisz önök nem betegek, mit szaporítjuk a szót ilyetén érdektelen dolgokkal. Menjünk inkább fel a „Széchenyi hegy" nevet csak Hevesi L. „Budapestijében viselő Svábheg)Te. A fogaskerekű vasút indóháza pár lépés innét csak, s mi csakugyan odamegyünk. Arról, hogy azon vonatra, melynek indulására mi épen jöttünk, helyet lehessen kapni, szó sincs. Tán a következő vonat is „besetzt." De mégis valahára feljutunk — respektive feltolatunk egy ökölnyi locomotiv által. A vonat sebessége olyan forma, mint egy pár lóé, s 22 perc alatt szállít fel a felső indóházhoz. ütt fent azután mindjárt neki szalad a közönség az indóház előtt elterülő platcaunak, — mely csak most lett kissé elsimítva,— s pár lépest téve, előtte látja elterülni a metropolist, — oly közel, s oly távol mégis. Ha az idő tiszta, az áttekintés valóban elragadó. A város, a vidék, különösen az idegenre nézve úgy látszik itt, mint egy térkép, a mely kitárja előtte a főváros vidékének kepét. A várhegy, kis part lábaink alatt, s a vén Gellért, melyet Pesten s Budán is eddig csak pöffeszkedő imponáló magatartásban látánk uralgni a két város-oldal felett, — itt mint kiterpeszkedett teknőc huimyászkodik tekintetünk előtt. Visszafordulva e tündéri látványtól — a budai hegylánc szép alakulatai lépnek elénk, s a Svábhegy maga szép villáival. A ki ezután bir elég erkölcsi bátorsággal keresztül hatolni a száz millió kintornások, cigány hegedü-virtuozok stb. a fület igen közelről érdeklő orvtátnadásokra kész seregén,— az felmegy az Eötvös-féle villából átalakított vendéglőbe, (alább is talál) s ott a szépet a hasznossal egyesítve étket is élvez. Étkezi a nem épen drága, de jó étkeket, élvezi a valóban classikus levegőt, s az erkétyről a tájképet. — A ki nem akarja ezt, az mást is tehet. A sétakedvelő átsétálhat a zugligetbe, Jánoshegyre stb. vagy pedig ismét le a fogaskerekű vaspálya kemény fa ülésein. Hanem ezzel jó sietni, mert késő este irtózatos tömegekben iramlik a coupéknak a hazaigyekvó' közönség. Az egész főváros ide fut most, — ez újságot bámulni. — Találgatják mi lehet az indóház homlokon díszlő „Per ardua ad astra" felirat jelentősége. Idegesek lesznek a lokomotivnak többféle fülsértő hangjaira — melyeket csakugyan tekintve a mozdony kicsiny termetét, részéről egyébnek, hencegésnél tartanunk nem lehet. A viszontlátásra y. k-