Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-07-26

a superintei;.dantíától járó tisztelet díját évenként 21 frtot mindaddig, mig e tisztséget visejendi, a társulat részére/ adományozza minek folytán jelen évben ja kör pénztára 63, frttal, mint tek. Fogthüi Dénes urnák az elözö 3 évre járó tiszteletdíjával .gyarapodott. Mutatja :

e körülmény, hogy míg a társulat az ifjúsággal szemben csak részvétlenségről . panaszkodhatik , addig egyesek ismerve az önképzés horderejét különösen az ifjúságra nézve , annak felvirágzását áldozat- készségök által elősegítik. De bizonysága ezen érdekeltségnek jelen zárünsnepélyünköii, nagy számban szíves részvéte is a nagy érdemű közönségnek, miért midőn a társulat nevében köszönetemet nyilvánítanám: mig a társulat munkásságát bemutató müvek felolvasása s a szavalhatok megtörténnek: kéremujolag, ajándékozzanak meg becses figyelmükkel. yfrmeth IsteátoPápai törvényszéki csarnok. Á r verések: júl 27-én Vaszarközség ellen a vaszarr 75 tjkönyvben foglalt ingatlanra Vaszaron,—jul 3U-án Gyiiuótht Sándor ellen a pápai 883. sz. házra. KÉT KOPORSÓ. Lchrinu után, nemeiből. íoegyház sirboltjában Két setét koporsó nyugszik: Egyik királyi tetemet •-Rejt, — egy dalnokét a másik. Trónon ült. a király hajdan, Fénytől pompától körítve, Királyi pálca jobbjában, Koronával fedve feje. . De a kevély király mellett "Nyugszik mégis a hü dalnok, — Kezében tartva még most is Eltének társát a lantot. Az országban széjjel — szerte, i[arckiáltás hangzik, harsog; De az elhunyt király többéKardot ráütni soha nem fog. Lengnek a völgy virányain, Langyos szellő, lágy fuvalmak: A lant hangjai örökre A nép ajkán fenn maradnak. Lepossa Dán i el. (Törlénelí elbeszélés), hia: GIJ. F. (4. folytatás) A követség megérkezett Bajazid táborához, s hódolattal jelentve jöttének célját, szives vendégszeretetre talált.— A zulíár, vitézeitől környezve fogadta ünnepélyesen. A követek elörakták kincseiket, a ritka értékű gyöngyfiifcéreket, drága edényekot, fegyvereket. Oda tették lábaikoz a hatalom elismeréséül egy , ékkövektől ragyogó nehéz arany koronát. Bajazid kedvtelve hordozá szemeit a •hódolat ga-zdag adóján, tekintetéből kiolvashaták a békekeresök .magas megelégedését. Most a követség feje hátrafordulva kézen fogta társai egyikét, — ki bő palástban, arcát lehetőleg itt is takarva .állt a többiek közt, — s előre vezetve így szólt. — Ez itt leányom : nem tartóztathattam vissza. Eljött ö is, hatalmas fejedelem, hogy szemeivel lássa, füleivel hallja, s maga is megtanulja magasztalni dicsőségedet, mely trónodat környezi, mint fénysugár a napot. S levette vállairól a palástot; s ott állt Pulcheria a zultán előtt ékes öltözetben. Fürtjei leomoltak vállaira; ajkánmosoly, lelkes tekintetén fenség. Itt, boldogsága gyilkosával., szemben, szebb s hódítóbb, mint valaha. Feltekintett a zultánra észbontó szemeivel, s e tekintet, mint varázserő gyújtott. Szép szemek sugara előtt hasztalan a vért, a páncél,, nem elég magas a trón; hol meleg szív dobog, e sugár bizton talál. És a zultán még erőteljes férfiú volt, érező kebellel, évei dacára is. Szemei, mintha odatapadtak volna a hódító jelenséghez, a meglepetés hangján kiáltott fél: — A hurik éd'enét raboltad meg gyaur, mikor e leány született. A követ hódolattal meghajolva felelt: — A virág a föld szülötte ; ele Isten ajándéka. 2sekem= legédesb örömöm, ha trónod magas kegyét hazám e szend& virága is megnyeré. — Akartok a legjobb üzenettel hazátokba távozni ?— folytatá Bajazid, — ugy hagyjátok itt e leányt szószólóul. Panaszra, ittmaradása felett, nem lesz oka soha. — Akaratod parancs reám, mint atyára nézve — válaszolt a követség főnöke, tiszteletteljesen. — Itt hagyom leányomat. Gondoskodjál jövendőjéről, nagy lelked tetszése szerint; nekem egyetlen óhajtásom, hgy a reája legméltóbb nyerhesse öt nőül. Bajazid ez utolsó szavakat már alig méltatta figyelemre ; de annál mélyebben véste őket lelkébe egy más titkos vetélytárs. Ott állt jobbfelöl mellette Abdul, a szövef'séges turkmann csapatok vezére. Daliás tekintetű hős, délceg termettel, oroszlán izmokkal. Bajazidnek jobb keze volt, és már több véres harcokon a diadalt elsö.soib n ennek vitézsége fűzte oda a zultán zászlaihoz. Hívei bálványoztáknyájas modoráért, vitézsége s nagylelkeért. A seregben rendesen úgy nevezték: á csaták lia. Abdul úgy érzé, .hogy ennek a szép leánynak els<> pillantása elbűvölte, hogy szive szerelemtől, s szerelemért dobog. Büszke öröm rezgett át keblén a követ azon jelentésére, hogy a legméltóbbnak van oda szánva nőül. Bajazid, dúsan viszonzott ajándékokkal s megnyugtató-