Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-07-19

pH ülhessenek; valamint' keltjükben 'is kell néhány alacsony pnd. Ha ily felszereléssel lesz kiállítva ez újonnan épült szent hely, — ha bírni fog mindazon kellékekkel, melyek egy müveit nevelő-intézethez okvetlen szükségeltetnek, — s ha végül mind felállításában, mind pedig bclszervezetében oly nemű leend, hogy többé semmi lényeges és olodázhatlanul kívánni valót nem hagy maga után : akkor bizonyára meg fog felelni nagy teladatának, s példányképül szolgálni az egész ország tanintézeteinek. Nem csak egy derék testület, hanem az egész város dicsőségét fogja az hirdetni ; mert bárki s bárminő előítélettel lép is szent, küszöbére, hisszük, hogy azon édes tudattal fogja elhagyni, mikép az minden tekintetben megfelel kitűzött céljának, s mint elsőrendű intézmény, bárminő hasonló alapítványoknak mintaképül szolgálhat, és áldani fogja azon nemes férfiak emlékét, kik oly nagylelkűen, oly buzgón harcoltak e közérdekű ügy életbeléptetése mellett. Egy ily intézet veze!ését örömmel fogja felkarolni a nevelő is, kiről — remény szerint — a nemes város atyailag gondoskodni fog. A mi pedig a személyzetet illeti, a nevelő és nevelőnő segítségére mirden 50 gyermek mellé egy-egy dajka kívántatik, ki azokról gondoskodjék, napközben tisztogassa , ápolja és főleg nyári időben gyakortább meg is mosdassa. Ha ily módon és ily mértékben gondoskodik a bölcs városi bizottmány, mint erősen hisszük is, ez intézetről; ha nem kimé] .sem költséget, sem fáradságot mind abban, mi az intézetre nézve hasznos és üdvösnek bizonyul; akkor az elvetelt mag bizonnyára szép és jó gyümölcsöket fog teremni s a város dicsőségét hosszú időkre megalapítani. Magvassy Pál. A pápai önkénytes tűzoltó-egylet ügye. - Egy idö óta sokat hallottunk beszélni az önkénylcs tüzoltógylet hanyatlásáról, mely pedig- ezelőtt alig pár évvel oly általános részvét, figyelem és érdekeltség mellett indult meg, és oly élénk tevékenységet mutatott föl. Korunk határozott iránya és jelszava, a társadalmi élet minden terén, a t á r s u 1 á s. *;Társulás és egyesülés által a különben szétszórt egyes gyönge erők fokozott mérvben képesek hatni. Társulás által több erőt lehetvén kifej tenf, a kitűzött cél rendszeresebben és biztosabban érhető el. Társulás által marsok lcgyőzhetlennek hit akadály megtöretett, s terveink könnyebben valósulhattak. Ha a tűz lángszikrái a légbe fölröppennek, és azokat a .szél ijesztő üvöltésével, szárnyain gyorsan széthordja, és az égő tető ropogásainál csak a kárt szenvedők jajkiáltásai nagyobbak; vájjon egyes emberi erő tudja-e a veszélyt elhárítani ? vájjon a, különböző akarat, egyesitcílenül egymás mellett, olykor egymás ellen működve, képes-e a tüz pusztítását akadályozni? A veszély pillanatában rendesen mindenki elveszti lélekjelenlétét. A hány fej annyi tanácscsal lép föl az ember; de valóággal senki sem tesz semmit. Ezért van nagy hordereje cs fontossága a tűzoltó egyletk. A veszély perceiben az együvé tartozás gondolata mindenkit ébren fart, — a megosztott teendők mindegyike öntudatos biztos kezekben levén, a d o 1 o g h o z értő e g y ész és c g y akarat által vezényelve, mint egy óriás ember száz kezével és hatalmával egyszerre és mindenüvé csap le, borit el vizzel mindent és bontja szét az égő anyagot. Az együvé és egyesűit hatás meg is látszik eredményében. Ugyanezen okból, tűzoltó egyletünk ügyének fölébresztése és az iránta illő érdekeltség felköltésérc, jónak láttuk egyik iparos polgártársunk tollából eredt következő cikket közölni. .1/ ••sajnosán kell tapasztalnunk, hogy mikor más kisebb városokban tűzoltó egyletek alakulnak, és fejlődnek: addig a mi városunkban a már meglevő is hanyatlásnak indult, annyira, hogy már a. lét és nemlét kérdése is felmerült egyik közelebbi gyűlésében. A szomszéd Gyó'r városában mennyire tudják méltányolni ezen ügyet, kitűnik a következőkből. A város elöljárósága a tűzoltó szerek teljes beszerzésével segíti ez ügyet, másfelől minden intézkedéseket meg tesz, hogy ez ügy elé gördülő akadályokat elhárítsa, és az egylet működését a nép javára előmozdítsa s ez állal a polgárokba is ujabb ösztönt önt ezen ügynek felkarolására. Továbbá a Győri lapokból olvassuk, hogy Győrváros nemeskeblü hölgyei alaptőkét is szereztek a munkaképtelenné lett tűzoltók segélyezésére. Hol vagyunk mi mindezektől?! habár nincs is oly kedvező anyagi helyzetben A'árosunk, mint Győr, még is többet tehetnénk egyletünk ügyében. Hogy a fötdniivcs osztály, kinek különben legtöbb szüksége volna ezen egyletre, nem pártolja, nem lehet annyira csudálkoznunk, mert nem tudják felfogni azt, hogy egy rendezett tűzoltóegylet sokkal többet tehet, a veszély perceiben, mint egy rendetlen néptömeg. De hogy az értelmiség, a ki annak horderejét és szükségeit betudja látni, és még sem pártolja azt, nem lehet érteni. Nézzünk csak szét, a rendes működők között hányan vannak? De ha tettleg nem vesznek részt az egylet működésében, legalább szellemi s vagyonerejökkel támogatnák azt. Vagy talán azon urak, kik biztosítva érzik magukat a tűzveszélyei ellen (?), nem gondolnak szegényebb sorsú embersorsaikra, kiket egy óra megfoszt minden vagyonuktól, s lesz családjuk koldussá. Xem éreznek-e szánalmat azon családapák iránt, kik nem tudnak családjuknak az idők viszontagságai ellen menhelyet nyújtani ? JVem tudnak siró gyermekeiknek' éhségük enyhítésére egy falat kenyeret adni, inert életük minden fáradságos keresménye a lángok martaléka lón? Xem indítáná-c meg ezen urak kebelét egy kétségbe ( esett anyának jajjá,' aki gyermekét egy égő sírba eltemetve látná és nem segíthetne..rajta, dacára az ő kétségbe esett segélykiáltásának? s végig kellene hallgatni egy kínos halállal tusakodó gyermek kínjait, mig az utolsó jajj és nyögés is elhangzik. Ha mindezeket megmenthetnek az által, hogy mindnyájan sietnénk csak egy veder vizzel is megmentésökre, nem tennénk meg? Ily fásult kebellel ember nem bírhat. És még is ugy van! Egy tizenöt ezer lélekkel biró városban csak ötven ember vállalkozik, hogy embertársának segítségére legyen. Hol van a régi tüzesvérü ifjúság, amely oly hősileg viselte magát ezelőít a tüzeseteknél ? ezek is követik azon emberekei, kiknél hiába keresünk könyörülő kebelt; mert nem ismerik a nyomort, ügy látszik, hogy a könyek letörlésére azok sietnek legelőbb, a kik ismerik is azokat. Vagy talán szégyenlik magokra venni a 'vörös galléros kabátot; pedig az nem szégyen. Arra önzetlen emberbaráti szeretet