Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-07-19

van felírva. Arra még egy uralko'dó is büxzke, ha azt mondják róla, hogy nagy emberbarát, s pedig jól tudja, hogy e téren vele ezy osztálvban koldusok is vannak. Ott van egyike legnagyobb nevű mágnásainknak, ki ha­zánkban a rendszeres tűzoltást meghonosította. Ó nem szégyenli, hogy tűzoltó, — nem szégyen egy egyszerű iparossal egy egy­letbe tartozni, — nem szégyen vele egy sorba állani. De nem is válik szégyenére , sót e téren tisztelettel említi nevét az egész művelt világ. (Folytatjuk}. i. Törvényszéki hirdetések a hivatalos lapokban. A polgári peres és nem peres törvénykezés számos esetei­ben előfordul annak elodázhatlan szüksége, hogy bizonyos tények határozatok, idézések stb. országszerte hirdettessenek, — habár az e célra az alig olvasott lap legalkalmatlanabb. Miután mégis szükséges, hogy efféle hirdetések csak is egy meghatározott lap­ban jelenjenek meg, hogy ott azokat a közönség biztosan felta­lálhassa, az efféle hirdetésekre bevett igtatási dijjak nem tekint­hetők tisztán haszontalan költségnek. Azonban tisztán haszontalan költségnek és a jogszolgáltatás drágításának kell tekinte­nünk a z o n k ö 11 s é g e k c t, melyek k i s e b b é r t é k ü ingó és ingatlan tárgyak feletti bírói árveré­seknek a hív at a1o s lap b a n kén y szerű beikta­tása által o k o z t a t n a k. A hivatalos lapot csak a hivatalközegek tekinthetik meg, a nagy közönség s c m n e m j á r a t j a, s e in n e m olvass a, ez úton tehát a hirdetés célja, a k ö z t u d o m á s r a juttatás", épen el nem érhető; azért sem, mert oly tömeg hir­detés jő össze a hivatalos lapban, melynek figyelmes átolvasása egy embernek egész napi idejét fölemésztené, és ezen tömeg hirdetés közel 2 és fél nagy, sürün nyomott íven naponként je­lenik meg, megtörténik ennélfogva majd naponként, hogy az országosan a hivatalos lapban hirdetett bí­rói és hatos á g i á r verések vagy árlejtések közvetlen a& árverés vagy árlejtés színhelyén a venni kívánók előtt m a r a d n a k ismeretlenek és a súlyos hirdetési költség füstbe megy. Igaz ugyan, hogy a felek s z a b a d s á g á r a v a it h a g y v a az efféle hirdet m c n y e k e t a vidéki la­pokban is k ö z z é t é t e t n i; de ezzel kettős költség okoz­tatik, mely az amúgy is felemelt bélyeg, kézbesítési s végrehaj­tási költségek mellett clviselhetlenné válik. Meg kellene tehát fordítani a törvény rendelkezését és a hirdetést a vidék i többnyi r e néhány megyei területen elterjedt 1 a p okban kötelezővé t e n n i, — ellenben az országosai* kiterjedt lapokban való hirdetést a felek belátására bízni. Ily ren­delkezés mellett a hirdetés célja teljesen eléretik, az árverésr vagy árlejtés az érdeklettekuck is köztudomására jő. A haszon­talan költség mellőztetik s fenmarad 20—30 ezer forinton felüli értékű tárgyak árverésének az országosan kiterjedt lapokban^ való hirdetése. A „Pozsonyvidéki Lapok" után a „Győri Közlöny u-bó'l át­vett e sorokat teljesen magunkévá tesszük, habár a cikk „Cicero» pro domo sua u lássék is hangzani. Az érdeklett közönség érdeke e figyelmet nagyon megkívánná. A társadalom minden osztálya nyerne a hirdetéseknek vidéki lapokban közlése által. Ezért bá­torkodunk mi is ezen körülményre az országos képviselet és azv illető törvényszékek s ügyvédek figvelniét fölhívni. Sz. Pápai törvényszéki csarnok. Árverezések: július 20-án Gyönge Péter ellen az acsádi 40. számú tjkönyvben foglalt házból jutalékra Acsádon, — 25-éit Szőllösy Pál ellen a p. teszéri 130. sz. tjkönyvben foglalt ingat­lanra P. Teszéren, tjkönyvben foglalt ingatlanra Vaszaron. 27-én Vaszar község ellen a vaszari 75, Hunyady János szereplése és jelleme. Tor elmése az ozmán hatalom letérésére. (G. Folytatás). A vitézséggel JIun)ady önmagában a nemes szerény­séget párositá. Nem szerette a kitüntetést. Nem volt benne a nagyravágyás soha a tettek rugója. Legszebb jutalomnak tartotta a kötelesség hü teljesítésének tudatát. A pápa, 1448. hercegi címet, arany-láncot, mellkereszttel egyben küldött neki, érdemei elismeréséül. — A hiúságtól ment hős, azon­ban udvarias köszönet mellé azon üzenetet csatolá : nem sze­mélyes kitüntetés az, mit ö az európai népektől vár. Fel­hagyva háborgatásaik-, ármányaikkal a nyugoti szomszédok, engedjenek neki szabad kőzet kelet felé. Szíveskedjék a szt. atya odahatni, miszerint a ker. népek, tekintettel saját ér­dekükre, nyújtsanak segélyt az európai ügyekért a harctéren egyedül álló magyarnak küldjenek segédhadakat zászlai alá, hogy így a művelődés, s a keresztyénség közös ellen­ségét, végrQ Ázsiába visszaverhesse ... Ez egyedül a mit kér. — Nem hin külfény, cím, rangvágy volt lelkének tettre ösztönzője, hanem az óhaj, hona szabadságát, s a keresz­tyénség ügyét a tenyegctő vésztől biztosíthatni. — A her­cegi címet nem használta soha, a kitüntető arany-láncot sc gyulafehérvári káptalannak ajándékozta. — A befolyás, ha­talom magas polcára csak a munka, türelem tővísrakott út­ján jutott fei, s csak hosszas küzdelem — egész ifjúsága foly­tonos áldozatkészségének árán szerezte meg neki az erény, az elismerés, az érdem drága koszorúját. A várnai csata* után, főkép az alsóbb nemesség közt, egyre élénkebben kez­dett nyilvánulni az óhaj mint legméltóbb. — Hunyady fog­lalja el a királyi trónt. — Sokan mondák, hogy Isten után benne látják az ország őrangyalát. A nagy férfiú oly lep­lezetlen szerénységgel nyilatkozotté vágyak ellen; határozott felléptével oly szilárdan oda csatolta a nemzet reményét, figyelmét s kötelességérzetét, a már pólyában megkoroná­zott — még csak 4 éves V-dik Lászlóhoz , hogy az új ki­rályválasztás! törekvésük — azonnal zajtalan elnémultak. „Ezzel elejét vette a hős a királykerescsekbol önkényt kö­vetkező polgárháborúnak. Jellemének e nemes nyilatkozati*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom