Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-07-19

A pápai jótékony nőegylet, lövész- és ismeretterjesztő egylet A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő lalcásái'a: kápolnatér 1216. sz. a. küldendők. Előfizetési és hirdetési dijak, fcl.v/óllamlások, a kiadói leendőkkel megbízott "VVaj ditS I£.íVl?Ol úr könyvkereskedésébe: megyebázzal szemben, iuLézendők. Pápa, 1874. július 19. 12. sz. Megjelenik e lap helenkint egyszer, vasárnap, egy íven. Tartalma! Korunk társadalmi iránya VII.' — A ,])ápai isinerei terjesztő egylet' alapszabályai. — Megyei közgyűlés. — Kisded óvodánkról. — A tíi/.oKóegylet ügye. — Törvényszéki hirdetések. — Hunyady .Innos. — Nem régen játsztam ... — A boszn. — S/.inbári szende. — Kiilöiilelék. KlöjTizotósí díjaié: Félévre 5 fr. Negyedévre 1 Ir. öO k. A liir.tlotófsi díjait, a háromszori hasáhozott sorért egyszer hirdetésnél l) kr. kétszer hirdetésnél ö kr. háromszori hirdetésnél -í kr. és a többszöri hirdetésnél lehető árleengedéssel száiuitalnak. • .Mindig külön bélyegdíj fizetendő. Korunk társadalmi iránya. vn. ^iddigi fejtegetéseinkből állallálhalla a nyájas és figyelmes olvasó, hogy míg a hajdankor népeinél alig •f akadunk a t á r s a d a 1 rn i élet, a társa d a 1 ra i •együvétartozás némi nyomára: addig az újkorban már határozott jelenségei mutatkoznak a népek társadalmi közszellemének. — A hajdankorban az állani önhatalmúlag akart elvégezni minden!: a politikai hatalom adott irányt a népek mind valláserkölcsi, mind társadalmi éleiének. Az állita színházat, templomokat, iskolákat s mindennemű közinlézeleket. Az ilyetén állami központosítás eredménye más nem Jeheleü, igen természetesen, mint a népek állami és társadalmi teljes kiskorúsága, lelki és testi nyomorúság, egoismus s rút rabszolgaság. Az állam saját érdekében tett mindent s a kormányok következetesen nyomtak el az állani területén minden önálló élelmozzanatot. Az absolut állam saját polgáraira csak k ö t e 1 e s s é g e k e IT o v o t L csak terheket rakott: de a jogot nem osztá meg senkivel. Egyes városok, tartományok bírlak ugyan autonómiával, de az ilyen önkormányzatban nem vala semmi köszönet; mert a tartományi zsarnokok embertelenségben, kegyetlenségben túlszárnyalták még magokat az országok, 3>irodalmak fejeit is. Úr- és szolga-e két szóból állolt az állam és a polgári-társaság.— Szóval, mint Renan mondja: „A világ politikai helyzete a legszomorúbb volt. Minden hatalom Rómában és a római légiókban volt öszponlosulva. Rómában a leggyalázatosabb és legalább való jelenelek voltak napirenden. — A világot meghódítóit római aristocralia. ki a császárok alalt esrvedűl maradt az ügyek élén ^ a légféklelenebb vétkes livornyáknak s- dobzódásnak adta magát, a miket valaha a világ Játolt. — C e s á r és A u gu s z tu s tökéletesen jól felismerték koruk szükségeit, midőn a monarchiái szerkezelet alapították. A világ a politikai életet s viszonyokat illetőleg oly alant állt, hogy semmi egyéb kormány forma sem volt többé lehelő." jlyelén állami és társadalmi viszonyok közt lépett fel a Krislianismus. — Ej borong minden felé a föld halárain, a szolgaság, a lelki sötétség éje. — Auguszt u s, C a 1 i g u 1 a, Néró és I) o m i l i á n, e szörnyelegek ülnek most a világ trónusán; az ostoba inmoralis emberek kezébe öszpontosult a legnagyobb ha htom,' a minőt valaha a világ látott. — A nép el volt nyomva, jogtalan rabszolga és nyomorult volt. — Róma az erkölcstelenség és kegyellenség hazája lett. — Társadalmi élet, szabadság, jog, testvériség, népfenség — ki ismert volna ilyeneket?! Ekkor zendült meg a kiáltó szó a pusztában, ily romladozott világviszonyok közt bontá ki a nagy missióra hivatott keresztyénség népboldogító lobogóit — A keresztyénség alapigazságai: a szabadság, egyenlőség, testvériség elindultak meghódítani az egész világot. — A nagy mű lassan bár, de mégis ment előre. Uj társadalmi elvek, nézetek, eszmék nyomullak előtérbe — A szabadság világéltelÖ szelleme meleg fogadtatásban részesült minden felé, egy magasztos életirány kezdett gyökeret verni a népek társadalmaiban.