Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-12-19 / 51. szám

leltári müvelet, a nemzet erőpróbája egy ilyen népszámlálás és így fontos esemény a nemzet életében. Nem kell tehát külön hangsúlyozni, hogy milyen nagy jelentősége van most, mikor az ország megcsonkítása után vérző szívvel kell számbavenni értékeinkből a legbecsesebbet, az embert. Meg kell állapítanunk, hogy milyen korú és nemíl, milyen összetételű emberanyagunk maradt meg, mennyi a háború áldozatainak, az elesetteknek, a most is fogságban levőknek, a rokkantaknak, a hadiözvegyeknek és hadiárváknak a száma, hogy teljes mértékben előttünk álljon a borzasztó csapás, amely a háborúval és az ország igazságtalan megcsonkításával a nemzet legbecsesebb alkatelemét, az embert érte és hogy odatarthassuk a müveit világ s közöttük hatalmas legyőzőink elé a rettentő képet, talán megmozdul a lelkiismeretük. Hazafias kötelessége ezért mindenkinek, hogy annakidején pontos és az igazságnak Megfelelő adatok bevallásával a népszámlálás sikerét előmozdítsa. Rab-magyarokhoz. Szeretném most, ha lelkem, mint a zúgó Villámot szóró tüzes zivatar, Végigvágtatná a határok alját, Hol néma könnyet sir a rabmagyar... Szeretném most, ha mint a poklok lángja Söpörne végig a titán-harag, S az éhes csordák rút gyalázatától Megtisztitná a magyar falvakat.. . Szeretném, hogyha, mint a legszebb alkony — Mikor virágot ráznak már a fák — Suhanva szállna lelkem a határon S megsimogatná a sok rabtanyát, S az omló könnyek néma permetegjét Füzérbe szedné, mint a gyöngyszemet... Szeretnék, mint az áldás ott lebegni A sok álmatlan rab-magyar felett . . . Hogy megtudhatnák, hogy megérzenék ott, Hogy semmi, semmi sincs feledve még, — Biztatni őket, mint örök reménység Átmennydörögni milliók hitét. .. Szeretnék ott a rablott föld rögére, Mint a kék égalj reáhajlani, Hogy megleshetném, kőnek és virágnak Milyenné lettek édes álmai ? . .. Seretném most, ha körül Orsováig Átrepülhetném a magyar határt, S fölszivhatnám, mint harmatát a hajnal. Szegénymagyarok könnyét, bánatát... Oh, úgy szeretném beléjük lehelni, Hogy miről susog most a Tiszapart, Lobogó vágynak, égő szenvedélynek Átsikoltani ezt az árva dalt... Hogy megtudhatnák, hogy megérzenék ott, Hogy itt a vágyak üszke még lobog, Hogy róluk szőnek szomorú meséket Biboros, párás magyar alkonyok . ., Hogy megtudhatnák, hogy itt már úgy feszül Minden idegszál ... Zúgnak a hegyek . . . — Oh, ha átszállhatna, rabmagyar-családok, Hozzátok ez a forró üzenet 1 ! ... .Magyar Irredenta/ László Sándor. KARCOLAT a múlt hétről. Régi nóta, új kiadásban! A háború alatt panaszkodtunk, a kommunizmus alatt nemcsak panaszkodtunk, hanem szenvedtünk is, most pedig, amikor jobb sorsot emlegetnek, most is panaszkodunk és bár mindenki reménnyel van eltelve, hogy az emlegetett jobb sors nemsokára bekövetkezik, bárhová megyünk, bárkivel találkozunk, aktuális panaszokról szól a régi nóta, de amint már jeleztem, „új kiadásban*. Az aktuális panaszok, nem mondom, hogy nem jogosultak, de. ezek a panaszok nagyon is pesszimisztikus felfogásra vannak alapítva. Sok vád érte már optimista felfogásunkat, de mi ezzel szemben mindig álláspontunkat védtük és védjük most is, amikor tényleg legnagyobb szükségünk van reá. Sokszor csalódtünk ugyan ebben a felfogásunkban, de végeredményben, amint szokás mondani, „nem fizettünk reá". Ebben a felfogásban és helyzetben vagyunk most is * karácsony küszöbén". Pesszimisztikus a hangulat a közelgő karácsonyi ünnepekre és jóllehet van is némi létjogosultsága ezen hangulatnak, de jómagam is ezzel szemben most is azt hangoztatom, hogy „sohasem volt úgy, hogy valahogy nem lett volna!* A gyengébbek kedvéért meg kell jegyeznem, hogy ezzel azt akarom kifejezni, hogy „nem jó az ördögöt a falra festeni*. Volt nekünk elég szomorú karácsonyunk a háború folyama alatt, el is voltunk keseredve és mit kellett tapasztalnunk ? A tények azt igazolják, hogy az ördögöt a falra festettük és az ördögöt mégis kifüstöltük körünkből és bár a háborús karácsonyi ünnepeknek voltak számos utóhangjai, mindazonáltal végeredményében minden család a boldogság reményében ünnepelte meg a karácsonyi ünnepeket. Hasonló esettel állunk szemben most is, amikor küszöbén állunk a bekövetkezendő karácsonyi ünnepeknek. A panaszok, hogy drága már magában véve a karácsonyfa, nem bírjuk illő módon feldíszíteni és illő módon jelképezni a karácsonyfa kultuszát, ezek mind csak elhangzott frázisok. Mindenki úgy fogja feldíszíteni a karácsonyfáját, amint tudja, minden család anyagi körülményeihez képest fogja a krisztkindiit családja részére beszerezni, az egyik pazarabbul, mint a másik, de azért az ünnep megmarad a régi ünnepnek és a világ folyását a hangos panaszok nem fogják befolyásolni. Kijelentem jóeleve, hogy az elmondottak nem akartak erkölcsprédikációk lenni, csupán visszhangot akartunk adni a mostani elhangzott panaszokra. A karácsonyi ünnep bármilyen mostoha viszonyok között talál is bennünket, megmarad nekünk anuak a jelentőségteljes ünnepnek, amely egy új és boldogabb korszakot helyez kilátásba. Akár gazdagon, akár szegényen fog beköszönteni hozzánk a kriszt

T kindli, az ne befolyásolja az érzelmeinket. Hiába lamentálunk, hiába panaszkodunk, ezek a jeremiádók nem teszik sem jobbá, sem roszszabbá a helyzetünket. Hanem igenis jobbá teheti a helyzetet az a tudat, hogy közeledik a karácsonyi ünnep, mely hivatva van az átélt nyomorúságos helyzetünket megváltoztatni. Ebben a reményben várjuk mi is ezt az ünnepet és vigasztalódunk azzal, hogy: — Küszöbön a karácsonyi ünnep! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a közvilágítást váltakozó és bizonytalan árammal látja el. Az hirlik, hogy Pápa városa a teherautó biztosítására két bivalyt fog beszerezni. Az hirlik, hogy a polgá rmester ajegutóbbi közgyűlésen beigazolta, hogy enged magával kikukoricázni. Az hirlik, hogy a rendőrkapitányi hivatalban a bejelentő hivatal felállítását már előlegezték. Az hirlik, hogy a rendőrök minden tekintetben formában vannak. Az hirlik, hogy a városházánál az erélyes kezelésnek nagy látszata van. Az hirlik, hogy a legutóbbi városi közgyűlésen milliókkal dobálództak. Az hirlik, hogy a legutóbbi közgyűlésen néhány képviselő lecsúszott. Az hirlik, hogy 'a legutóbbi közgyűlésen néhány képviselő önmérgében truccolt. Az hirlik, hogy a közélelmezési hivatalban a rosszmájú emberek részére orvosságot tartanak készletben. a Az hirlik, hogy Pápán az árvizsgáló bizottság purifikáló munkát végez. Az hirlik, hogy Pápán a fényűzési adó nem sok fényt takarít meg. Az hirlik, hogy Pápán a legtöbb házasságokat a disznótorokban kötik le. Az hirlik, hogy Pápán egy fiatalember éjjeli zenélés közben hófúvást kapott. Az hirlik, hogy Pápán egy fiatalember kosztra akart nősülni. Az hirlik, hogy Pápán egy fiatal leánynak oldaligéretekre tettek ajánlatot. Az hirlik, hogy Pápán a Rücskös-bálra az összes jegyek elfogytak. Az hiriik, hogy Pápán a dollároknak nagy szaga van. Az hirlik, hogy Pápán az öreg Mikulás sok rongyos cipőre akadt. Az hirlik, hogy Pápán egy vőlegényjelölt tavaszi kiutalást kapott. Az hirlik, hogy a darutollas legények karácsonyi fordulóra lettek kiutalva. Az hirlik, hogy a libatollas legények utóbbi időkén erősen moziznak. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai fásult érzelmekről panaszkodnak. Az hirlik, hogy a Traj-daj asztaltársaság egy különítménye felszámolás alatt áll. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban a havazás nagyban csökkenti a letéti forgalmat. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban sok fiatal embert kisajátítottak. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője minden éjjeli őrjáratot keresztez. HÍREK. „Csonka Magjaronzág — nem ország, Igésa Magyarország — mennyország." — Személyi hirek. Németh István, dunántúli református püspök, e hó 15-én városunkban tartózkodott s elnökölt a k®llégiumban tartott érettségi és lelkész-pótképesítő vizsgán. — Dr. Császár Elemér egyetemi tanár ugyanakkor szintén itt volt az érettségin mint a kormány képviselője. — Dsida Ottó, tankerületi, főigazgató mult csütörtökön városunkban időzött és részt vett a református főgimnáziumban tartott pót érettségi vizsgálaton. Másnap székhelyére Győrbe visszautazott. — A polgármester útja. Dr. Tenzlinger József polgármester a héten Budapesten volt, részt vett a városok kongresszusán, eljárt különböző minisztériumokban a város ügyeiben s a tegnapi napon visszajött. — Vármegyei közgyűlés. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 14-én Hunkár Béla főispán kormánybiztos elnöklésével tartotta évnegyedes közgyűlését. A gyűlés iránt kevés érdeklődés mutatkozott, a rossz közlekedésü vasutak miatt vidékről alig egy páran jelentek meg. Ezek közt volt a város megbízásából megjelent Csoknyay Károly főjegyző, aki a külön pápai adókivető bizottság felállítása érdekében jelent meg, ami azonban — mint kiderült — a nélkül is fel volt véve a javaslatba. Adófelszólamlási bizottság azonban csak egy lehet, a pénzttgyigazgatóság székhelyén, tehát Veszprémben. A napirend előtt a vármegye törvényhatósági bizottsága elhatározta, hogy a jelenlegi kormánybiztos-főispán érzelmeire való tekintettel végleges főispáni kinevezése iránt felír a kormányhoz. A Pápa város részéről jóváhagyás végett felküldött ügyek változtatás nélkül jóváhagyattak — A lisztszállítás korlátozása. A magyar közélelmezési minisztérium az országban űzött nagyarányú lisztüzérkedések sürgős megakadályozása céljából elhatározta, hogy a legcsekélyebb mennyiségű liszt szállítását, még tíz kilogrammon alul is szállítási igazolványhoz köti. Aki szállítási igazolvány nélkül lisztet szállít, az kihágást követ el és lisztjét elkobozzák.