Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-10-10 / 41. szám

XXX. évfolyam. I v Papa, 11)20 október 10. N^V* 11. szám. Közérdekű Fiig-g-etlen lietilnp. s Megrjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 50 K, félévre 25 K, negyedévre Í2'50 K. Egyes szám ára \ korona. Laptulajdonos es kiadó t POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a főiskolai könyvnyomdában (Petőfiutca) és Stern Ernő könyvnyomdájában (Fő-tér). Nem csüggedünk I Büszke fájdalommal és daccal viseljük a keresztet. Országunk megcsonkítva, százféle betegségben vergődik, természeti kincseink, erőnknek forrásai nagyrészt idegen kézen, testvéreink milliói ellenséges járomban s akármerre nézünk, mindenütt a balsors kezének nyomait látjuk. Köröskörül az elveszett paradicsom, itthon a ma ezernyi gondja, a kinzó kérdések végeláthatatlan sora, nyomasztó szegénység, gyötrelmes bizonytalanság, megalázó függés, rettentő zűrzavar mindenben, tanácstalanság, tehetetlen megkötöttség, zaklató nyugtalanság, sivár önmarcangolás és ideges hánykolódás. Mi mindezekre azt mondjuk: nem zugolódunk, nem jajveszékelünk, nem esüggedünk, hanem kiálljuk a megpróbáltatást, bármilyen kemény lesz, bármit mér ránk, bármivel sujt még bennünket. Kimondhatatlanul sokat szenvedtünk, de minden sóhajtásunkat, minden fohászkodásunkat, minden panaszunkat és minden zokogásunkat túlharsogja ez a két szó: Nem csüggedünk! Nem csüggedünk! S ahogyan ez a két szó elnyel minden más hangot, épen úgy eltörpül megrendíthetetlen bizakodásunk mellett minden fájdalom, minden szenvedés és minden ellágyulás. Mérték nélkül, érdemtelenül, kíméletlenül és nyomasztó erővel zudulnak ránk a sors csapásai jobbról és balról, kívülről és belülről, a meglepettségnek e pillanataiban még nem tudunk helyesen tájékozódni, nem tudjuk helyzetünket megismerni, nem tudjuk, hogyan emelkedünk föl lesujtottságunkból, de azt az egyet tudjuk, mert kell tudnunk és hinnünk, hogy ebben a példátlanul kegyetlen förgetegben is megálljuk a helyünket. Magyarok vagyunk. Ez azt jelenti, hogy ezer esztendő óta szenvedünk. Azt jelenti, hogy a sors akaratából üllő vagyunk, amelyre szakadatlanul lesújtanak a megpróbáltatások kalapácsütései. Azt jelenti, hogy erővel és furfanggal, nyiltan és alattomosan törnek az életünk ellen. Magyarok vagyunk. Mi vagyunk az a nép, amely egy évezred óta szolgálja és védelmezi a Nyugatot a keleti veszedelmek ellen és mi vagyunk az a nép, amely a Keletnek tovább adta a Nyugat civilizációjának áldásait. Tengerektől-tengerekig hány csatatéren ömlött már szent ügyekért magyar katonák vére és szerte az egész világon hol nem ismerték meg a magyar tehetség, magyar tudomány, magyar szorgalom és magyar ügyesség alkotásait! Várjuk, akad-e nemzet, amely értünk szót emel, amely tiltakozó kézzel állítja meg az országunkat darabokra szaggató dulást? Akad-e nemzet, amelynek még van emlékezőtehetsége, hogy gondoljon érdemekre, megfontoltsága, hogy hivatásunk eszébe jusson és lelkiismerete, hogy megvédjen bennünket a fosztogatóktól és azoktól, akik életünkre törnek. Tudjuk ezeréves multunkból, hogy Európának szüksége van Magyarországra, a nagy és erős Magyarországra s ezért várjuk, hogy most megvédjen bennünket. Várunk és remélünk. Hiába várunk? Meglehet. A győztes nagy nemzeteknek még káprázik a szemük, még nem látják, mit müveitek elvakult gyűlöletükben és diadaluk mámorában ; a kis martalóc népek pedig egészen ki akarnak fosztani. Lehetséges tehát, hogy Európa egyhamar nem adja meg azt a segítséget, amelyre országunknak szüksége van. Mi történik akkor? Mi akkor sem fogunk elcsüggedni! Mi nem Európa kedvéért vagyunk a világon, hanem a magunk jóvoltáért, a magunk céljaiért. Ha mindenki magunkra hagy bennünket, akkor is kiállunk minden megpróbáltatást, mert van hozzá erőnk és mert az a mi akaratunk. Mi valamennyien, akik magyaroknak születtünk és itt éltünk jobb időkben, magyarok maradunk és itt akarunk élni a nemzet legsötétebb esztendeiben is. Vállalunk minden terhet, amit a sors a vállunkra rak, szembeszállunk minden veszedelemmel, elviselünk minden szenvedést ; dolgozni fogunk, küzdeni fogunk és nyomorogni is, de á harcot nem adjuk föl soha! A magyar férfi jellemének acélosságával, tisztaságával és hűségével fogunk dolgozni és küzdeni, hogy megváltsuk tőlünk elszakított testvéreinket az idegen rabságból és visszaszerezzünk Magyarországnak mindent, amit elvettek tőle. Tudják meg mindazok a népek, amelyek megcsonkítottak és koldussá tettek bennünket, hogy zsákmányukat visszaragadjuk tőlük, bárhogyan őrizzék is, mert mi abban a küzdelemben, amelyet vagyonunk és igazságunk érdekében folytatni fogunk, sem ellankadni, sem elcsüggedni nem fogunk soha. M. i. Színészet Pápán. Általános a panasz közönségünk körében, hogy egyes előadások vontatottan mennek, a szereplők nagy része készületlenül lép a színpadra, szerepükben bizonytalanok és ezáltal az előadások nívóját hátrányosan befolyásolják. Mi készséggel honoráljuk ezen panaszokat amennyiben mi is több ízben kifogásoltuk ezen hiányokat, de mindazonáltal figyelembe kell vennünk számos oly körülményt, melyeknek leszögezése után nagyban csökkentik ezen felhangzott és jogos panaszok erkölcsi értékét. Ha figyelembe vesszük, hogy a színtársulat minden egyes darabot új betanulással hoz színre és mint újonnan szervezett társulat még az összjáték nehézségeivel küzd, némi fordulattal és méltányossággal még elismeréssel kell fogadnunk a főbb szereplők ambícióját, kik ily elflad tsokat produkálnak, mini az eddigi előadások lefolytak. Közönségünk ugyan ezen megjegyzésünkre azt vá'aszolhatja, hogy pénzéért megkövetelheti a precíz előadásokat és ebben mi is teljesen egyetértünk ezen követeléssel, de ez esetben számos oly körülmény játszik közbe úgy a színigazgató rohamos szervezkedése, mint más egyéb akadályok, úgyannyira, hogy egy kis jóindulattal és méltányossággal ezen hiányok felett napirendre térhetünk, már abból a szempontból is, hogy időzött már városunkban számos színtársulat, melyek sokkal nivótalanabb előadásokat produkáltak, mint jelenlegi. De máskülönben azt is figyelembe kell vennünk, hogy a jelenlegi sziniévadban oly díszes színpadi berendezés és gyönyörű díszletek állnak rendelkezésre és ha még hozzávesszük a katonai zenekart, mely kellékek az előadásoknak már magába véve félsikert jelentenek, egész nyugodt lelkiismerettel mérsékelve látjuk azon panaszokat, melyek közönségünk körében elhangzanak. Heti referádánkat adjuk a következőkben: Szombaton „Cigányszerelem" operett került színre. A darab egy kissé vontatottan ment, de a közönség mindazonáltal tetszésének több ízben sürü tapsokban adott kifejezést, melyből bőven kijutott Fenyő Nellinek (Zórika) és Tömöry Nusinak (Ilona). Buday a cigány szerepében kellemes baritonját, Sajó pedig mint Jonel csengő tenorját érvényesítette. Polgár és Zsolnay Manci duett ének- és táncszámaikkal tetszést arattak. Szalóky Dezső és Egyed humoros alakításukkal általános derültséget keltettek. A