Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-07-11 / 28. szám

Közérdekli fiig-g-etlen hetilap. t=) Megjelenik minden vasárnap, Előfizetési árak: Egész évre 50 K, félévre 25 K, negyedévre $2*50 K* Egyes szám ára í korona. Laptulajdonos cs kiadó t POLLATSEK FRIGYES, Hirdetések • és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos u. 21. szám alatt. Kultiváljuk az éledet! Dolgozni két karunkkal, dolgozni eszünkkel, ez a magyar jövő feladata. És íérmelni minden irányban annyit, amennyit csak birunk. És meg nem állni ezen az úton lelkünk szakadtáig! De ehhez élet, minél több s minél egészségesebb, minél szívósabb élet kell. Éppen ezért óvjuk, védjük; erősítsük az életet. Kultiváljuk az életet, teremtsünk fizikai kulturát! Ma jobban van szükség minden egyes lélekre, mint valaha. Hiszen egy irtózatos háború után vagyunk. Mig künn a halálmezőkön nap-nap után bőséges aratása volt a hálálnák s veszteségeink milliókra rúgtak fel, idebenn a sok nyomor, a nélkülözés, éhínség és pusztító járvány szedte áldozatait sorainkban. S mennyi köztünk a kórral örökösen vivódó ember, mennyi a szegény nyomorék, kik nyomorúságukat Volhynia mocsaraiból, az Isonzó felhőkarcoló vidékéről hozták haza, halálig tartó kinzó örökségül. Oly mérvű a veszteségünk, mint tán soha az ezer év vészes forgatagában. Nem lehetünk tétlenek az élettel, a sarjadó élettel szemben. Ha békeidőben 450 ezer halálból átlag 45 százalék, számokban 202 ezer, az öt éven aluli gyermekekre esett, ma ezt a rengeteg számot nem birjuk el. Ez biztos haíálba visz népet, nemzetet. Óvjuk, védjük tehát az életet! Ezt harsogjuk ma, holnap, holnapután, mindig, végiglen a fülükbe! Védjük, óvjuk, élesszük az életet! A hosszas szenvedés elernyesztett mindnyájunkat. Erőt vesztettünk, amit pótolni kell. Elgyengültünk, új erőre kell kapnunk. Ne takarékoskodjunk, ne fukarkodjunk! Jó módot kell teremtenünk elsősorban és amilyen gyorsan csak lehet, idebenn. Irtsuk a nyomort s az önzézt, amely az éhező, a szegény ember életét már békében is átlag csekély 28 évre mérte a jómódú ember 54—56 évével szemben s amely a főváros nyomorgó kerületeiben 1000 emberből 30-at ragadott el, szemben a jómódban élők 14 emberével. Mit várjunk az anyáktól, kiket az élet kereke s a nyomor keserve elsorvaszt s a gyermeket a halál torkába taszít? Mit várjunk a munkástól, kit éhező fizikuma állandó lázongásban tart úgy önmagával, mint környezetével s ki, mint az álmatag ember, szédeleg ide-oda napi munkája utján ? Ne legyen ez az ország a „koplalók országa!" Tápláljuk az életet! Az örökös nyomorékságra új, szebb, tökéletesebb, egészségesebb, a görög ernberid-eálhoz közeledő nemzedékre kell törnünk „egészséges testtel, egészséges lélekkel!" Nemzedékre, mely örülni tud az életnek, melynek lelke bátor, elszánt, melynek fizikuma irthatlan, munkabíró, fáradhatatlan, amely a lehetetlent is akarja s a legyőzhetetlennel is rezdülés nélkül szembenéz. Óvójuk, tápláljuk az életet! Óvjuk, tápláljuk, erősítsük az életet! Erősítsük, edzzük tervszerűen, mintaszerűen. A kicsi korban kezdjük, iskoláinkban folytassuk s a társadalmi életben ápoljuk és terjesszük az eszmét, amely célra semmi áldozatot se sokaljunk. Egészséges tornasport kell ide minden vonalon. A „Stadion" szimbólum legyen, melyhez az egész ország fizikai versengése szolgáltassa a lüktető" életet. Testedzés kell ide, mely az életet frissíti, acélozza, konzerválja, vidítja, ahogyan az angol katonát még a „vivódó front" mögött is vidította, acélozta, lelkét nagy, bátor, elszánt vállalkozásokra készítette elő s melyet Lloyd magához a világháborús mérkőzéshez hasonlított. Testedzés, mely a nemzet minden tagját áthassa s amelyhez az állam minden tagja önzetlenül adja filléreit s amely az ország minden zugát általjárja. Testedzés, életerősítés, amely a görög olympiádokat idézi fel egünk alatt s nemes önfeláldozó tettekre készítsen elő testet-lelket egyaránt. Testedzés, életkonzerválás, egyik kézben az ekeszarvával, a másikban a karddal, egyikben a szerszámmal, a másikban a fegyverrel, életerősítés, amely Toldi Miklós bajvivó kedvét, harci dicsőség utáni vágyakozását, félelmetes erejét s Botond buzogányos haragját lehelje bele a jövő nemzedékbe az elkövetkezendő időkre . . . Óvjuk, védjük, tápláljuk és erősítsük téhát az életet! Teremtsük meg az élet kulturáját! Színház. — Fővárosi művészek két estje. — A könnyű zene múzsája hétfőn és kedden két estére ismét belátogatott a pápai színházba. Dobrovits Márta, Komlóssy Emma, Mezey Ilonka, Dán Norbert, Latabár Rezső, Márkus Alfréd és Nádor Zsiga szórakoztattak bennünket, — még pedig jól. Első este. Galetta-Komjáthy egyfelvonásos operettje, a „kártyavár" nyitotta meg a.műsort. Tartalmatlan szamárság, bár zenéje invenciózus. Tényleg csak arra jó, hogy Nádor Zsiga, a konferánziér elmondhassa, hogy ez a leggyengébb számunk és a jók csak most következnek. Második szám gyanánt Dobrovits Márta, a „Városi Szinház" primaballerinája táncolt Chopin „E" moll keringőjére. Pompás mimikája és virtuóz spiccelése tapsokra ragadta a közönséget úgy, hogy számát meg is kellett ismételnie. Mezey Ilonka, a „Fővárosi Orfeum" primadonnája énekelt azután egy szeriőz és két vidámabb dalt nagy sikert keltve. Latabár Rezső (Télikert) tánckreáeiója következett ezután zajos sikert aratva, majd Nádor Zsiga, a „RevüSzinház" tagja énekelt pár ókori, de jókedvű kupiét. Utána Komlóssy Emma, a „Népszínház* egykor ünnepelt primadonnája lépett színpadra s „bár az idő eljár", hangért most sem kell a szomszédba mennie: koloraturája friss és csillogó, a pompás magyar dalokért sok-sok tapsot kapott. Utolsó előtti számnak a DobrovitsLatabár kettős mutatta be az 1920-as tangót nagy tetszés mellett, mig végül Dán Norbert (Star Film) énekelt, kinek nagy sikere volt — elegánciájával. Második este. Szintén egy egyfelvonásos operettel (Békeffi-Zerkovitz: „Farsangi mulatság") kezdték az előadást, mely értéktelenség és üresség tekintetében felveszi az első estivel a versenyt. Dobrovits Márta Grieg-balletje nagy tetszést váltott ki a közönség köréből. A követ* kező szereplő Dán Norbert volt, ki egy-két dalt énekelt — igen szép frakkban. Nádor kupiéinak, Dobrovits-Latabár tánckettesének nagy sikere volt, különösen megtapsolták Komlóssy Emma nagyszerű koloraturáját a „Gésák" áriájáért és Mezey Ilonkát pompás kupiéiért. Az utóbbit nem is akarták leengedni a szinpadról. , Az összes számokat Márkus .Alfréd, a Fővárosi Orfeum első karmestere kisérte zongorán jól, ahogy egy vérbeli karmester kísér. EGY

1 TANONC felvétetik Kis Tivadar könyvkereskedésében*