Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-04-06 / 14. szám

PAPAI kOZLOYÍ , Közérdekű fiig-g-etlen hetilap. t=i Meg-jelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 30 K. félévre Í5 K, negyedévre 7'50 K. Egyes szám ára 60 fillér* Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos utca 21. szám alatt. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétrőt.) Oly impozáns és méltóságos lefolyású népgyűlés, még nem volt Pápán, mint a mult vasárnapi. Olyan óriási néptömeg soha meg nem jelent Pápán semminemű összejövetelen. Ez a tengernyi nép mind a legnagyobb rendben, a legkisebb csendháborítás nélkül vonult fel, pedig egy szál vörös őr sem ügyelt a felvonulás közben a rendre. Megjelentek ugyan, mint szakszervezet, de nem hivatásos feladatuk teljesítésére, nem a fegyelem fenntartására. Nem volt erre szükség. Az öntudatos fegyelemhez szokott munkásság fegyelmezte önmagát. Mikor a népgyűlésre megjelent óriási tömeg, mely az egész, szép nagy terünket zsúfolásig megtöltötte, hogy már mozdulni is alig lehetett, fölvonult a vörös gárda is parancsnokai vezetése alatt, de nem akadt más dolguk, mint hallgatni a szónokokat, Muli Józsefet, Viczay Jánost, Molnár Árpádot, Németh N.-et, dr. Tenzinger Józsefet és Buxbaum Bélát. Abban is különbözött ez a népgyűlés minden előbbitől, hogy a szokásos éretlen közbekiáltások, melyek a figyelmet a főtárgytól elvonják, melyek a hallgatóság egy részét izgatják, teljesen elmaradtak. Csupán a helyeslés moraja és felkiáltásai hallatszottak, jeléül annak, hogy a nép óriási többsége a szónokokkal egyetértett, midőn a régi korszak tarthatatlanságát és az új idők eljövetelének szükségszerűségét bizonyították. Még egy dologban különbözött ez a népgyűlés minden eddigi pápai öszszejöveteltől. Ezen jelentek meg először teljes számban a szellemi munkások összes szervezetei a testi munkásokéival együttesen. A szellemi munkások ezzel demonstrálták, hogy a nagy egybeolvadási folyamat megindulását ők is átérzik, hogy nem ismernek különbséget testi és szellemi munkások között, hogy egynek érzik magukat fizikai dolgot végző munkástestvéreikkel. A fizikai munkások nevében Muli József hajtotta meg előttünk a testvéri szeretet zászlaját és nem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy az eljövendő időben a szellemi munkásokra, különösen a tanítókra, tanárokra sokkal fontosabb, intenzivebb és anyagilag is jóbban méltányolt és értékelt munka vár, mint a letűnt, korhadt, tarthatatlan világrendben. * * * Sokan kételkednek még mindig abban, hogy a kommunista alapon felépülő társadalomban az emberi élet boldogabb, szebb, virágosabb, őrömmel teljesebb, emberhez méltóbb lesz, hogy a nagy tömegek olyan életörömök részeseivé válnak, amilyenekről eddig sejtelmük sem volt! Pedig ezen új, gyönyörű életberendezés egyes programmpontjainak megvalósulását már most láthatják, ha nyiit szemekkel néznek és látnak és nem fordítják tekintetüket visszafelé az eltűnt félben levő világ romjaira, melyeket ők olyan szépeknek látnák, amelyek; pedig nem hasonlíthatók máshoz, mint egy bűzhödt, gyilkos miazmákat kigőzölgő trágyadombhoz. A trágyadomb tetején vékony rétegre volt ültetve egy csalékonyan szépnek látszó gyümölcsös- és virágos kert, melynek virágait és csümölcseit csak kevesen élvezhették, a nagy tömegnek a látással be kellett érnie. A visszafelé tekintők csak a virágos- és gyümölcsöskertet látják, de a bázisául szolgáló korhadt anyagokat rejtő trágyadomb rejtve maradt tekintetük elől, mert a legtöbb ember csak azt tudja meglátni, ami látására megtanították. Az új világrend egyik elsőrendű feladata, hogy a nagy tömegeket az élet igazi értékeinek és szépségeinek meglátására és élvezésére szoktassa.. A jövő társadalmában nem fogunk az líteán részegen támolygó és a kávéházakban a család fenntartására szükséges pénzt kártyán elvesztő és szórakozásból ezeket kártyával kifosztó embereket látni. Az új világrend hozzászoktatja a tömegeket finomabb, szebb, magasabbrendübb szórakozásokhoz, testi és szellemi élvezetekhez, melyek nem egyebek, mint az új munkához való kellemes erőfelfrissülés és erőgyűjtés forrásai. A proletárdiktátura még alig melegedett meg helyén, még ezer akadállyal és veszélyei kell megküzdenie és máris hozzálátott a szociálista világrend munkatervezet eme részleteinek megvalósításához, Mindent megtesz, hogy a néptömegeket nemesebb, kedélyt, lelket és szivet nemesítő szórakozásokra kapassa. Megnyitotta nekik a fővárosban a legelőkelőbb színházakat, melyek mindeddig úgyszólván csak a kiváltságosak, a vagyonosak számára voltak hozzáférhetők. Honnan vehette volna elő a szegény munkás az operaház, a nemzeti- és vígszínház drága belépő-díjait, neki meg kellett elégednie, ha néhanapján- megválthatta jegyét egy huszadrangu, a közönséget malacságokkal traktáló orfeumba. A Kormányzótanács mindent elkövet, hogy ezek a viszásságok eltűnjenek a föld színéről, hogy az emberek testedző sporttal erősíthessék magukat, fokozzák testi jól érzésüket, hogy a lélek az igazi irodalomban és művészetben találhassa meg gyönyörűségét, felfrissülését és szerezzen fogékonyságot minden jóra és szépre. E végből úgy a fővárosban, mint a vidéken a legszélesebb körű propaganda és másnemű tevékenység indul meg. A fővárosból tudományosan képzett, világos agyú előadókat küldenek ki, hogy felvilágosítsák a nép legszélesebb rétegeit. Pápán is fog a legközelebbi időben mindenkinek alkajom kínálkozni, hogy elméjét az új kor eszméivel felvilágosítsa és testi erejét neki tetsző sporttal fokozza. Ez utóbbi célra Renner népjóléti megbízott elvtárs a várkertben a helyi tanintézetek vezetőinek és tornatanárainak közreműködésével nyolc nagy sporttelepet jelölt ki. Most fogja igazán ez a volt arisztokratikus elzárt terület az egész pápai nép javát szolgálni. Ez is egy kis jellemző adat a szocializálás szükségszerű és kikerülhetlen eljövetele mellett. * * * Már is több örvendetes jelét lehet annak látni, hogy az teljövendő új világ szebb és jobb lesz, mint a régi. Hétfőn, dr. Dienes Valéria előadásán a városi színházban olyan óriási tömeg jelent meg, amilyent a színház ócska falai még nem láttak, mert ennyi népet sem a rendőrség, sem a tűzoltóság máskor oda be nem bocsátott. Egy-egy páholyban 10— 14 ember is szorongott. Ez az óriási néptömeg nem mulatni, hanem tanulni jött a színházba. Érdekes volt a közönség elhelyezkedése is. Egy-egy padban és páholyban gyári munkásnők, tanítónők, tanítók és ifjúmunkások, hölgyek finom