Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-04-06 / 14. szám

toálettben és kopott ruháju munkások szépen, barátságosan megfértek egy­mással és mind egyforma érdeklődés­sel hallgatták a kitűnő előadó meggyőző igazságait. Másik szimptoma. Közös sorsok osztályosai, akiket eddig a volt uralkodó osztály nyomása távol tartott egymástól, most helenkint összejönnek, beszélgetnek sorsuk javításáról, az új világrendszerbe való elhelyezkedésük módozatairól. Azok, akik eddig vasvilla-tekinteteket vetettek egymásra, most szeretettel megférnek közös téren és Péter és Pál most már gyönyörűen árulnak egy gyékényen. Hát melyik világrend jobb és szebb, amelyik az embereket egymásra uszítja, vagy amelyik összehozza? Várhelyi Izsó. Színház. Szombaton, vasárnap délután és este „Gróf Rinaldó* ment. * Hétfőn a „Francia négyes", Biró Lajos komédiája került szinre. A „Csak felnőtteknek", „Leányoknak nem való" felírású reklám telt néző­teret vonzott. De ez a közönségcsalogató ezúttal nem volt üres reklám, mert a darabban tényleg van pikantéria, csakhogy rendkívül finom, diszkrét pikantéria. Aki rajta megütközött, igazán nem érdemli meg a felnőtt cimet és e kedves mulatságos estét. A nagypapa szerepét Pesti Kálmán adta előkelő nonchalanceszal. Vajdáné a szerző intencióinak megfelelőleg a szemforgató, szenteskedő, ódivatú nagymatnát nagy sikerrel jellemezte. Kovácsics Margit a már modernebb szellemű, elnéző, erélyes, gyermekei boldogsága fölött féltékenyen őrködő mamát rendkívül rokonszenvessé tette. Antal Nusi jól eltalálta úgy a szülei ellen lázadó lány hirtelen kitörő harag, mint a szemérmes szerelem hangját. A hirtelenül megbetegedett Benkő Ilona helyett beugró Dalnoky Tessza játékán nem látszott meg a beugrás készületlensége. Császár és Máté kitűnőek voltak. Kedden, Vajda Lajos estéjén, „Túl a nagy Krivárion", Farkas Imre nagysikerű operettje szerepelt a műsoron. A kedvelt komikus iránt számos hive virágesővel, igen sok virággal és sokszor megismétlődő zugó tapsviharral fejezte ki szeretetét. Ezen este Kállay Jolán tiszta hang­gal énekelt. Sikerült estéje volt Benedek Jolán­nak is, kit a közönség csengő hangon előadott énekéért és szép táncáért nyilt szinen meg­tapsolt. Szerdán a „Trylbit" adták, melyet Dalnoky Tessza választott ki jutalomjátékául, ezzel jelez­vén, hogy szive inkább vonzza a komoly mű­fajokhoz, mint az ugra-bugrálós darabokhoz. A hipnotizált médium merev mozdulatainak élethű imitálásával teljesen lekötötte a zsúfolt nézőtér figyelmét. Jelenései közben gyakran beállott a nézőtéren az a halálos csend, mely minden tapsviharnál jobban jelzi a nagy sikert. Tisztelői egész virágerdővel halmozták el. Pesti Kálmán Svengálit tok ambícióval adta, de inkább egy vidékies izü, külső hatásra számító Lucifert állított elénk, mint egy pénzszomjas hipnotizőrt. A feldúlt idegzetű hipnotizőr agóniá­jának és összeomlásának ábrázolásában azon­ban mesteri volt. E jelenete után háromszor hívták a lámpák elé, ami Pápán példátlan sikert jelent. Máté, Cilley, Császár, Bihary, Margittai, Vajda, Vajdáné és Kovácsics szerepeik gondos feldolgozásával és tehetségük javával emelték az előadás színvonalát. Csütörtökön proletárelőadás volt. A prole­tártestvérek 1, 2, 3, 4, koronás beléptidíjért igen jó előadásban gyönyörködhettek: A Boszor­kányvár került szinre, előtte az építőiparosok jóhirnevü dalárdája két szép proletárdalt adott elő, melyet az óriási számú közönség zajos tapssál honorált. Majd Császár lépett a függöny elé munkászubbonyban és Gyagyovszky „Az utca" c. szép proletár versét lelkeket átjáró hév­vel adta elő. Csak ez után kezdődött az ope­rett előadása, melyet a közönség nagy figye­lemmel és érdeklődéssel kisért és sokat tapsolt Dalnoky Tesszának, Antal Lajosnak, Vajdának és Császárnak. Pénteken a régi jó „Gül Baba" volt mű­soron. Kitett vele magáért a társulat. Olyan gondosan elkészült az előadásra, mintha csak premiérről lett volna szó. Dalnoky Tessza Gábor diákja feledhetetlnnül kedves alakítás volt. Bájos megjelenése, érzéssel teli' játéka, szép táncai sürü tapsokra ragadták a közönséget. Benedek Jolán, aki játékban is szépen fejlődik, Leila áriáit elismerésre méltóan énekelte. Az est zajos sikeréből derekasan kivették még részüket Pesti Kálmán, Antal Lajos s főként Heltai direktor, aki Mujkó cigány szerepében természetes hu­morával gyakran megkacagtatta a hálás publi­kumot. KARCOLAT a mult hétről. A fődolog az egészség! Mindazok, kik figyelemmel és körültekintő érdeklődéssel figye­lik a mostani bonyodalmas helyzetet, azoknak arra a következtetésre kell jutni, hogy „sohasem volt még úgy, hogy valahogy ne lett volna". Sokan vannak ugyan, akik el vannak keseredve és talán méltán, de hát az az ő bajuk, mert ha bele tudnák magukat élni a változhatatlan hely­zetbe, amint hogy végeredményben bele kell, hogy törődjenek, akkor nyugodtan várhatnák a fejleményeket, melyek ha egyelőre még nem biztatók, de az idők folyamán — amint azt eleve hirdetik és jelzik — egy jobb jövő remé­nyét vannak hivatva biztosítani. Szóval, bele kell nyugodni. Amint bele nyugodtunk és' vártuk türelemmel a borzalmas háború végét, mely sokkal borzasztóbb eshető­ségeket vonhatott volna mag^ után, époly türe­lemmel kell a mostani viszonyokba magunkat beleélni. Mert hát a háború tartama alatt ki voltunk téve annak, amint tényleg egyes váro­sok és helységek ki voltak téve, hogy ellen­séges hordák pusztítottak és tomboltak, gyil­koltak és tönkretettek exisztenciákat, rommá lőttek falvakat, hát bizony-bizony inkább tűr­hetjük a mostani átmeneti helyzetet, mint ha azok sorsára jutottunk volna, akik ezt keresztül élték. Teljes megnyugvással elmondhatjuk, hogy „mit ér az élet, mit ér a kincs, ha egészség nincs". Ha egészség nincs, akkor hiábavaló minden* erőlködés és létjogosultság. A tapasz­talat fényesen igazolja, hogy egy beteg ember, kinek élete már hajszálon függ, szívesen oda adná vagyonát, utolsó ruhadarabját is, csak mentsék meg az életnek, mert hát inkább fel­áldozza mindenét, hogy csak az életét biztosít­hassa. Nézetem szerint ezzel a tudattal várjuk az eseményeket. Inkább tűrjünk és szenvedjünk saját vérbelink között, mint idegen benyomások alatt. Ez a tudat vezéreljen bennünket és az legyen jelszavunk ebben a mostani válságos helyzetben, hogy: — A fődolog az egészségi Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa teljesen új formába lett öntve. Az hirlik, hogy Pápa városa nyugodt lelkiismerettel várja a további fejleményeket. Az hirlik, hogy a polgármester saját hatás­körében tovább mozog. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány a helyzet­nek megfelelőleg intézkedik. Az hirlik, hogy a rendőrök vörös jelzővel lettek ellátva. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában a közmegelégedés zászlója lett kitűzve. Az hirlik, hogy Pápán a kereskedők zárt helyiségekben várják a fejleményeket. Az hirlik, hogy Pápán a vörös szin divatba jött. Az hirlik, hogy Pápán a rendeletek „mindenki'-hez vannak intézve. Az hirlik, hogy Pápán sokan kiváltságos helyzetbe jutottak. Az hirlik, hogy Pápán a szesztilalom az egész vonalon bevált. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat fényes egységekkel zárja le a heteket. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat néhány tagja felejthetetlen napokat élvez. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat néhány tagja a jutalom játékát megszeretné újrázni. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat összes tagjai a viszontlátás reményében búcsúznak eL Az hirlik, hogy a darutollas legények vörös gárdát alakítottak. - Az hirlik, hogy a libatollas legények a szerelmet kommunális elvekre fektetik. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágon egylet tagjai szódavizes alapra vannak fektetve. Az hirlik, hogy a Traj daj asztaltársaság egyelőre letétbe van helyezve. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövész­árkaiban az elsőbbségi jogot nem respektálják. • Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban a ki­és bejáratok korlátozva lettek. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesz­tője a zárórát utcai járással hosszabbítja meg. A pénzintézetek közzététele. A pápai összes pénzintézetek aláírásával a következő „Hirdetmény"-t kaptuk: Alulírott pénzintézetek a Forradalmi Kor­mányzótanács XII. számú utasítása értelmében a következőket tesszük közhírré: 1. Mindenki, akinek folyószámlája vagy más betétje van, a pénzintézetnél 14 nap alatt személyazonosságát igazolni tartozik. Ötezer koronánál kisebb összegeknél a jelentkezési határidő harminc nap. A rendelkezés az illető­nek saját nevére vagy más, akár létező, akár költött néven vagy bármely megjelöléssel vagy jelszóval elhelyezett betétre kiterjed. A magyar postatakarékpénztárnál fennálló csekkszámlák tulajdonosai, amenyiben követelésük a kétezer koronát meg nem haladja, felmentetnek a személy­azonosság igazolásának kötelezettsége alól. A személyazonosság igazolása arcképes igazolvánnyal, okiratokkal, tanukkal vagy bár­mely hitelt érdemlő módon történhetik. Községek lakói személyazonosságukat a betétkönyv hátsó borítéklapjára vezetett rövid szövegű, az elöljáróság aláírásával é$ a község pecsétjével ellátott bizonyítvánnyal igazolhatják. Ha a betét tulajdonosa nem lakik a pénz­intézet székhelyén, illetve fiókjának telephelyén, úgy addig, amig alkalma lesz személyazonossá­gát a pénzintézetnél igazolni, vagy amig további intézkedés nem történik, a pénzintézettel a

Next

/
Oldalképek
Tartalom