Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-01-19 / 3. szám

PA PA. I M •• 0 Z L 0 \ V Közérdekű fügf^etlen hetilap, b Meg-jelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 20 K, félévre 10 K, negyedévre 5 K. Egyes szám ára 40 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban ós Nobel Annin könyv- ós papirkereskedésében. Közelből és távolból, j (Jegyzetek a hétről.) Pápán egyes jószívű emberek nagy összegeket adományoztak a háboru-okozta sebek begyógyítására, bár sokan nem teljesítették e tekintetben kötelességüket, sokan pedig csak csekély hányadát adták annak, amit adhattak volna. De ha minden gazdag ember egyúttal jószivü is volna, ha az adakozók kétszer-háromszor annyit áldoztak is volna a „jótékonyság" oltárán és azok is követték volna példájukat, kiknek neve kimaradt az ajándékozók lajstromából: akkor sem tudtak volna a háboru-ütötte sebek tizedrészére sem balzsamot ragasztani, akkor is maradt volna elég elégedetlen, akinek legelemibb szükségleteit sem lehetett volna kielégíteni. Ebből látható, hogy az úgynevezett „jótékonysággal" nem lehet a társadalom bajait orvosolni, hanem csak társadalmi és törvényes intézkedésekkel és berendezkedésekkel, mert a „jószivü" adakozók sohasem tudnak annyit adni, amennyire a szűkölködők óriási seregének szüksége van. Ma már a szűkölködőknek is érzékeny bőre van és kellemetlenül érinti őket, ha lyukas cipőjükön befolyik a hideg viz és a sár, ha hasadt ruhájukon befúj a hűvös téli szél, a hideg, fűtetlen szobában sem szeretnek ülni. Gyomruk is úgy van alkotva, hogy naponként kétszer-háromszor megkívánja a meleg ételt. Mindezt pedig a legnagyobb szabású jótékonyság sem tudja a szűkölködők nagy seregének nyújtani. Különben is egészségtelen társadalmi viszonyokra vall az, ha a társadalom óriási tömegeket adományokból kénytelen eltartani. Ezzel a társadalom magának a sirját ássa meg, mert a nagy adományokkal, legyenek azok magánvagy állami jellegűek, a munkátlanok seregét növelik, midőn oly sok munka áll el végzetlenül. Amely társadalom nem a munka alapján épült fel, annak el kell pusztulni. Ahol nem szántanak, nem vetnek, ahol a gépek dolgozó híján hosszabb időre megállanak és berozsdásodnak: ott nem lesz kenyér, nem lesz fűtőanyag, nem lesz ruha, ott előbbutóbb teljes anarchia áll be, ott el fog pusztulni sok kulturérték és temérdek emberélet. Ne higyje senki, hogy a romokból számunkra új élet fog kisarjadozni. A fel nem szántott földből csak gaz szokott kinőni, de nem éltet adó kalász. Azért nem tömeges adományozásra van szükség, hanem a társadalom rázkódtatás nélküli, fokozatos átalakulására és olyan társadalmi berendezkedésre, melyek mindenki számára lehetetlenné teszik a munka nélkül való megélhetést, melyek mindenki számára minden időben biztosítják a megfelelő munkaalkalmat és munkájánakteljes ellenértékét. Akkor egy ép kezű és ép eszű ember sem szorul a társadalom alamizsnájára, mert munkájával mindenki meg tudja szerezni bőséges élelmét, tisztességes ruházatát, egészséges lakását és minden más testi és szellemi szükségletét. Ezt az állapotot azonban csak a munka és fogyasztás egyöntetű, helyes, tudományos alapon nyugvó szervezésével lehet elérni. * * * Az anyag-, áruhiány, munkanélküliség és munkakerülés mind a régi rendszer által felidézett háború következménye. Sok tudós és nem tudós ember állítja, hogy időközönként ki kell törni a háborúnak, tömegmészárlás nélkül az emberiség, a társadalom nem tud meg lenni. Igen egészségtelen társadalom az, mely csak úgy tudja nyomorult életét tengetni, ha tagjai egy részének életét és munkája produktumát elpusztítja. Mily hitvány, önző élet az, melyet a tömegek halálával kell megvásárolni! És mi jár nyomában ! Az a rész, melynek sikerült nagyobb huncutsággal, nagyobb gazsággal ellenfelei közül több embert meggyilkolni, vagy tervszerűleg az éhhalál küszöbére küldeni, a gyászoló, kiéheztetett ellenfél megmaradt részét, mely csak kényszerűségből, önvédelemből harcol, elnyomja, porig alázza és elzárja a megélhetés forrásaitól. Az elnyomás reakciót szül, az elnyomott emberben mindig élénkebbé válik a nyomás alól való felszabadulásnak vágya, ami újabb tömeggyikolásban nyilvánul. Ne hivatkozzék senki arra, hogy eddig békében élünk. A mi emberöltőnkben, egy ötvenhárom-hatvan éves ember életkorát számítva, az utolsó, mely és fegyverszüneti szerződés ellenére, a világ csúfjára még mindig folyik, már a harmadik tömegmészárlás. Hát ez a hires minta-társadalmi rendszer, melynek örök időkre, való fenntartásáért annyian imádkoznak és küzdenek, melyet szentnek tartanak és melynek összeomlásától annyian reszketnek! * * * Az elnyomóknak természetrajzához tartozik az a szokásuk, hogy az elnyomottak tömegét tudatlanságban nevelik fel, mert mihelyt az elnyomottaknak kinyilik a szemük és megízlelik a tudás fájának gyümölcsét, lerázzák hátukról az elnyomókat. Most ezer bajunkat a tömegek nagy részének tudatlansága fokozza. Ha a nép oly kitűnő elemi oktatásban részesült volna, mint a német, akkor a térképre tekintve megnyugodnék a változhatatlanban, mert mindenfelől ellenségek veszik körül az országot, akkor belátná, hogy ahol kevés a kínálat és óriási a kereslet, ott mindenütt nagy a drágaság. Belátná, hogy a kereskedők már saját kárukra igen sokat, 50—60 percentet engedtek az árakból, noha igen kevés árujuk van raktáron, új árukat pedig a jogbiztonság hiánya miatt hosszú kerülő utakon sem rendelhetnek, mig a földmivesek semmit sem engedtek az árakból, holott nekik sokkal több eladni valójuk van, mint a kereskedőknek. Csudálatos, hogy az élelmiszerek drágasága miatt mégsem panaszkodnak, csak a runázati cikkek drágasága fáj nekik, pedig ha az összes ruházati cikkeket a békeáron eladnák is, akkor sem lehetne a pápai közönség tizedrészét sem vele felruházni. Mi maradna akkor a szegény fosztogatóknak? Úgy tesznek, mint a kisgyermek, kinek kérő szavára az anya azt mondja hogy nincs kenyér a házban, a gyermek pedig mindegyre sir és százszor: ismétli: kenyeret! De ha nincs, honnan vegye az anya a kenyeret? Azt felelik erre: „Miért van drága pénzért?" Azért van drága pénzért, mert kevés van, ha normális áron adnák, már régen nem volna egy darab sem. Micsoda ürügyet találnának akkor a zugolódásra ? Honnan venné bármilyen áron az, akinek az