Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-03-16 / 11. szám

PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű fiig-^etlen hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 20 K, félévre 10 K, negyedévre 5 K. Egyes szám ára 40 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) „Szemeik vannak és nem látnak, füleik vannak és nem hallanak" — mondja a bálványokról a zsoltárköltő. Olyanok voltak a párisi békekonferenciának csúfolt, de a legyőzöttek letiprására, gúzsbakötésére és kirablására összegyűlt győzelemtől részeg nagyhatalmak vezérei, mint ama bálványok. Nem akarták hallani a fegyverben tartott népmilliók hazavágyó sóhajtását, az éhségtől összerogyó aggastyánok, nők és gyermekek halálos nyöszörgését, nem akarták látni a koplalástól összeeső százezrek kiaszott testeit. De vihar támadt, irtózatos villámok cikkáztak: saját katonáik dörögték fülükbe: „Nem türjük tovább, hogy a nőket, gyermekeket, aggastyánokat éhhalállal lakoltassátok. Nem tudjuk nézni, hogy proletártestvéreink szemünk előtt ezrével éhen felforduljanak." És a párisi „békekonferencia" nagyfejüinek süketsége elmúlt, látása visszatért és muszájból emberségesebb álláspontra helyezkedtek az eddig olyan keményszivüek. Épen olyan még Magyarország több városában, köztük Pápán is az úri osztály egy része, mint ama bálványok. Nem akárnak sem látni, sem hallani. Nem tudnak felejteni és nem tanulnak, mint a Bourbonok. Nem hallják, hogy dübörög alattuk a föld. Nem akarják észrevenni, hogy a néptömegek milliói öntudatra ébredtek és hangosan ordítják: „Nem türjük többé egy törpe kisebbség zsarnokságát fölöttünk. Követeljük, hogy a világ sorsának intézésében a mi akaratunk érvényesüljön. Nekünk több jogunk van az élethez, mint a társadalom testén élő heréknek. Végre emberhez méltóan akarunk élni és ki akarjuk mi is venni részünket az élet örömeiből." Hiába dugják be füleiket, ezek a hangok többé nem fognak elcsendesedni. Hiába mondja a süket: „Nem hallom a dörgést". Azért mégis dörög. A megszállott területeken az intelligencia már meghallotta a dörgést és megértette a kor hivó szavát. Ott a hivatalnoki osztály testtel-lélekkel csatlakozott a szociáldemokrata párthoz. Vele együtt sztrájkol és áldozza fel exisztenciáját, nyugalmát, hogy kicsikarja az ántánttól a megszállott területek felszabadítását. Ott megérzik, hogy — amint a legsovinisztább magyar újság, a Pesti Hirlap találóan kifejezte — Magyarországban a szociáldemokrácia és a magyarság egy, hogy hazánk sorsa elválaszthatlanul összeforrott a szociáldemokráciával. Még elfogulatlanul gondolkodó polgári agyak is belátják, hogy nagy* szerencsétlenség lenne az országra, ha a szociáldemokrata párt a közelgő nemzetgyűlési választásokon kisebbségben maradna. Ha a különböző, az ellenforradalmi szándékot még most leplező, de titokban az ellenforradalmat előkészítő pártok jutnának többségre, nálunk is olyan fejetlenség, zavarok, vérontások állandósulnának meg, mint Németországban. Akkor aztán még álmodni sem lehetne arról, hogy a megszállott területeket visszaszerezzük, sem azt, hogy évekig nyugodt, békés életet élhetünk. Mert hogy a külföldön javunkra fordult a hangulat, azt a berni konferencia magyar szociálistáinak és annak a ténynek köszönhetjük, hogy míg a csehek, románok és szerbek a megszállott területeken nagy katonai hatalommal sem tudják a rendet fenntartani, addig mi a szociálista szervezettséggel katonai hatalom nélkül is féken tartjuk a háborgásra esetleg kész elemeket. A szabad terület intelligenciájának, főképpen a hivatalnoki karnak saját és az ország érdekében legelemibb kötelessége, hogy testtel-lélekkel a szociáldemokrata párthoz csatlakozzék. Ezzel ^biztosíthatja az ország nyugalmát, békéjét és saját anyagi boldogulását. Befolyást nyerhet a saját és az ország sorsának intézésébe, tömeges belépésével letompíthatja az ottan mutatkozó szélsőségeket és egyes túlzott, a munka teljes felvételét akadályozó munkabérköveteléseket. * * * Szerdán este felé a pápai szociáldemokrata párt nagyszabású tüntető felvonulást rendezett az ellene folyó titkos aknamunkák miatt. Minden törvénytisztelő és rendszerető ember helyteleníti a rendzavarásokkal és huszítással kapcsolatos zajos felvonulásokat. Azonban nincs a terrornak olyan erőszakos faja, melynek jogosultsága ama piszkos hazugságáradat, rágalom pocsolya, lélekvásár és aljas lelkiismeret-rémítés ellen elvitatható volna. Csudálatos, hogy a szociáldemokrata párt vezetősége féken tudta eddig tartani a nép dühét, mely a végsőkig fokozódott az ellene leggaládabb módon folytatott harc miatt, mellyel a néptömegek kezéből ki akarják ragadni a forradalom vívmányait. Le kell szögeznünk azt a tényt, hogy a szerdai felvonulásnál egy bagolyvárból rálőttek a tömegre. Azok az urak maguknak tulajdonítsák a kárt, melyet a tüntetők jogos felháborodásukban és haragjukban nekik okoztak. * * * Képmutatásuk jellemzi harci módszerüket. A fórumon, lapjaikban azt hirdetik, hogy ők is kívánják a latifundiumok és főpapi százezer holdak felosztását, a nincsteleneket pedig titokban elrémítik attól a szándékuktól, hogy földet kérjenek, mert. — azt súgják fülükbe — olyan rémítő terheket raknak a vállukra a földdel, melyeknek súlya alatt összeroskadnak. Milliószámra terjesztett röpirataikban siratják a hitéletet, mely tönkre fog menni, ha az egyházakat „kifosztják" és elveszik óriási földbirtokaikat (amiért ők úgyan kárpótlást kapnak. De ezt elhallgatják). Befeketítették a termelőszövetkezetek eszméjét, úgy hogy mindenkinek elvették kedvét ilyenbe való belépéstől. Pedig az ország élelmezését csak abban az esetben lehet biztosítani, ha a termelőszövetkezetek a nagy birtok-komplexumokat szakértő gazdatisztek vezetése alatt az eddigi, vagy még annál is racionálisabb módon veszik művelés alá. Ha tehát a jövő évben az ország népe Ínséget fog szenvedni, a gálád izgatók lesznek ezéft felelősek. * * * A Földreform-Bizottság figyelmébe. Imeretes, hogy a közoktatásügyi minisztérium minden népiskolának 15— 20 hold földet akar juttatni, hogy a mezőgazdaságban kellőleg kiképzett tanítók tudásukat gyakorlati módon az okszerű gazdálkodás, a többtermelés szolgálatába állítsák és a nép széles rétegeinek e téren is tanítómestereivé váljanak. Tanácsos lenne, hogy a pápai Földreform-Bizottság e célra a városhoz közel fekvő telket