Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-03-16 / 11. szám

jelöljön ki, hová a tanítók a gyermekekkel naponkint nagy időveszteség nélkül elmehessenek dolgozni. A kormány intencióinak csak úgy felelne meg a bizottság, ha a tanítóknak kijáró 2 hold kertföldet szintén ennek közelében mind egymás mellett jelölnék ki. Ily módon alkalmat nyújtanának a tanítóknak és tanároknak termelőszövetkezet létesítésére és a gazdaságban dolgozó gyermekek fölötti állandó felügyeletre, mert az egymás mellett fekvő kertek haszonélvezői és művelői közül mindig volna néhány a telepen. E célra legalkalmasabb volna az óriási kiterjedésű kaszárnya területe és a szomszédos földek. Az előbbire úgy sem lesz a jövőben szükség. * * * Szerdán megalakult Pápán a Károlyipárt. Elnökévé Hajnóczky Bélát választották meg. Bár mi világnézetünknél fogva egyetlen polgári pártban sem bízunk teljesen, mégis örömmel üdvözöljük a pápai Károlyi-párt megalakulását, mert mindig őszinte pacifista politikát folytatott, mert a forradalom létrejöttében részt vett és mert szívvel-lélekkel küzd a haladás eszméiért. Reméljük, hogy úgy mint a központban, Pápán is meg fogja a szociáldemokrata és a Károlyi-párt az együttműködés szálait találni. Várhelyi Izsó. Színház. Szombaton este Szigligeti Ede népszínműve, a „Cigány" került szinre. Pesti Kálmán Zsiga cigány hálás, de nehéz szerepében excellált. Az apai fájdalom és halottnak vélt fia viszontlátásának örömének kifejezésére szivekbe markoló hangokat talált. Maszkja is kitűnő volt. Benkő Ilonka erős drámai tehetsége különösen az őrültség jeleneteiben és a kitörő fájdalom nyilvánulásaiban mutatkozott. Császár Gyula a régi, búskomor dalok hivatott tolmácsolójának bizonyult. Dalnoky Tessza (Évi) gyengéd, érzelmes volt németes szentimentalizmus nélkül. Varga Ferenc, Érczkövy László és Kovácsics Margit igen jól oldották meg művészi feladatukat. Az utolsó felvonás komoly jelenetét egész tönkresilányították a tollfosztással kapcsolatos mókák, melyek a közönség figyelmét elvonták a főcselekménytől és a darab komolyságát kacagásba fullasztották. Vasárnap és hétfőn „Jogot a nőknek" c. operettnek nevezett szellemtelen tákolmány kisértett a színpadon. Szövege egy középszerű önképzőköri „műnél", zenéje pedig kezdőknek irt zongoragyakorlatoknál unalmasabb. Ráadásul a színészek egy része szerepét sem tudta, ami nem is csuda, mert nagy önlemondás kell ilyen bárgyúság betanulására. Annál nagyobb elismerés illeti Vajda Lajost, Benedek Jolánt, Antal Nusit, Benkő Ilonkát, Dalnoki Tesszát és Sarkady Gusztávot, kik szerepeiket gondosan betanulták és sikerült alakításukkal igyekeztek- a darab rikító hiányait eltakarni. Dalnoky Tessza és Érczkövy László ügyes táncát és Vajda hazafias pointtel végződő Marsiellesét a gyér számú közönség zajos tapssal honorálta és megismételtette. Kedden Bródy Sándor 3 felvonásos színmüve, „A tanítónő" adott alkalmat Antal Nusinak kiváló drámai előadói képességének demonstrálására. Sok olyan tanítónőt kívánunk e szerencsétlen országnak, mint amilyent bemutatott. A megalázottság, a megsértett női büszkeség, a keserű elmélázás, az életben való korai csalódottság, az emberi képmutatás és galádság megvetése, az egészséges, érzelgősségtől mentes szerelem kifejezései mind váratlanul meglepően és mégis természetes igazsággal törtek elő lelke mélyéből. Császár Gyula (ifj. Nagy István) nagy ambícióval játszotta a parlagi gavallért. Bámulatos szemléletességgel értette meg velünk, hogy alakul át a nőcsábító ledér, hetvenkedő, elbizakodott és büszke paraszt úr szerény, könyörgő, önmagát megalázó szerelmessé, ki meghajlik egy kiváló lélek nagysága előtt és kinek lelkében lassan-lassan nemesebb hajlamok bimbója kinyilik. Sarkady Gusztáv igen rokonszenvesen alakította az öreg papot. Ha sok ilyen pap volna, kevesebb viszálykodás lenne az emberek között. Vajda Lajos (Öreg Nagy István) és Kovácsics Margit (nagyasszony) a millióikra büszke, nyakas milliomos paraszt házaspár jellemző vonásait kitűnően kiemelték. Benedek Jolán, Máté és Érczkövy kisebb szerepeikben igen jók voltak. Szerdán este a „Boszorkányvár", Milöcker Károly operettje került szinre. Kállay Jolán (Coralie énekesnő) játéka igen kedves volt, mint mindig.' Énekét nem méltathatjuk, mert még mindig rekedt, bár hangja már valamivel tisztábban csengett. Antal Lajos kitűnő ízléssel és nagy hatással énekelte Milöcker néhol operaszerű dallamait. Császár játéka és éneke a legfejlettebb izlésü néző igényeit is kielégítette. Dalnoky Tessza és Vajda sok tapsot kaptak. Benedek Jolán Marcsa áriáit szabatosan adta elő. A rendezés nagy ügyességre és szakavatottságra vall. A kiállítás is sokkal gondosabb volt, mint Pateknél szokott lenni. Csütörtökön másodszor játszották a „Boszorkányvár"-at. Pénteken „Lion Lea", Bródy Sándor drámája került szinre meglehetősen telt nézőtér előtt. A címszerepet Dalnoky Tessza alakította nagy drámai jellemző erővel. Minden szava, mozdulata és gesztusa helyén való és a költő intencióinak megfelelő volt. Remek arcjátékával kitűnően érzékeltette a lelkében gyorsan viharzó szenvedélyeket. Máté László Konstantin hercege szintén kiváló alakítás. Méltóságteljes és leereszkedő, brutális és gyenged, féktelenül izzó szenvedélyű és lágyan olvadozó, az élethez görcsösen ragaszkodó, majd pedig arról rezignációval lemondó volt, mint ahogy a költő azt elgondolta. Vajda Lajos a rabbi szerepében ismét igazolta, hogy nem csak elsőrendű komikus, hanem kitűnő jellemszinész is, aki ép úgy tud a legtisztább művészi, mint a burleszk komikum eszközeivel hatni. Érczkövy László a bolond szerepét nagy hatással játszotta. Szombaton és vasárnap délután, este, hétfőn és kedden a „Pillangó főhadnagy" szerepel a műsoron. KARCOLAT a mult hétről. Úszunk az árral! Ha visszatekintünk a lefolyt háborús évekre, arra a konklúzióra jövünk, hogy városunkban a háború borzalmait a legnagyobb türelemmel, kitartással és bizalommal visdtük és tekintettel azokra a zavargásokra, tüntetésekre és bizalmatlanságok egész sorozatára, melyek országunk számos városaiban lefolytak, mi pápaiak büszkék lehetünk magatartásunkra és a városunkban levő állapotokra. Bár, ha reményünkben csalatkoztunk, amennyiben nem, mint győztes, hanem levert felek kerültünk ki a háborúból, még ezen szörnyű csapás hatása alatt büszkén elmondhatjuk, hogy megtartottuk higgadtságunkat és beletörődtünk stoikus nyugalommal a változtatlan sorsba. Hogy ezen nyugalmunkat megtarthattuk, nagyban befolyásolta azon körülmény, hogy városunk meg lett kiméivé az ellenséges csapatok megszállásától és amig a közeli szomszédos városokban — említve a legközelebbi Komárom városát —• a megszálló csapatok garázdálkodásairól és jogtalanságáról vettünk sajnálattal tudomást, mi pápaiak — mondhatjuk — vigadtunk az egész farsang alatt, mintha semmisem történne körülöttünk. Eddig a dolog csak rendbeiv volna, de utóbbi időben, mintha az ördög szállt volna belénk, nem akarunk a bőrünkben megférni. Minden áron veszekedést és gyűlölséget akarunk egymás között szítani. Nem elég szerencsétlenség reánk nézve, hogy idegen nemzetek, helyesebben fizefejezve, a megszállott csordák vérengzéseit és brutálitásait kell végig szenvedni látni, de saját önmagunk között akarjuk az ádáz gyűlöletet és harcokat provokálni. Ez hát nem jól van! Értsük meg egymást jóindulattal és jóakarattal. Választási harcok vannak küszöbön és ezek okozzák a a jelentkező veszélyt. Úgyis kevesen vagyunk már mi magyarok s ha egymás ellen indítunk irtó háborút, akkor már régen rossz lesz ez reánk , nézve. Úgyis elég szemrehányással illettek bennünket illetékei helyen, hogy nem fognak •velünk komolyan tárgyalásokba bocsájtkozni és most, amidőn már arra a magyar nép létjogosultságát elismerik és ellenfeleink rágalmait sutba vágták, most akarjuk ezen irántunk való jóindulatot a béketárgyalások küszöbén romba dönteni, ez merő öngyilkosság volna tőlünk és ép azért óvakodjunk az egymás elleni gyűlölet szítására és legyünk méltók ősi jogosultságunkra. Ha valaha, úgy a mostani idő az, amely összetartásra kötelez bennünket, karöltve kell megoldani minden ügyünket, mert ha nem így járunk el, akkor még a késői bánat sorsára fogunk jutni, amitől mentsen meg bennünket a gondviselés. Minden magyar embernek a mostani helyzetben csak egy jelszava lehet hogy: Értsük meg egymást! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a jövő fejlődés terére az előmunkálati engedélyt elvben megkapta. Az hirlik, hogy Pápa városa a választókerületek új beosztásával bizonytalan helyzetbe került. Az hirlik, hogy a Néptanácsnak jó eleve pünkösdi királyságot helyeztek kilátásba. Az hirlik, hogy a polgármesternek a kérnyszerhelyzetek egész tömegével kell dacolni. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány azt az . elvet vallja, hogy sok beszédnek sok az alja. Az hirlik, hogy a rendőrök az államosítás eszméjével már komolyan foglalkoznak. Az hirlik, hogy a városi csendőrség nem néz sem jobbra, sem balra, hanem „szembe rózsám, ha szeretsz". Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság új menetrend szerint közlekedik. Az hirlik, hogy a közélelmezési iroda alkalmazottjai a helyzethez alkalmazkodnak. Az hirlik, hogy a doháftyjegvirodában a fogyasztók részére legutóbb keserves jegyeket osztogattak ki. Az hirlik, hogy Pápán a szervezkedési láz járványszerüleg fellépett.