Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-02-02 / 5. szám

w állam is úr akar lenni a maga iskoláiban és a jövő nemzedéket teljesen az állam és társadalom érdeke szerinti szellemben akarja nevelni és e kis nemzet demokratikus összeforrasztását a Szeretet és a reális élet követelményei jegyében már az iskolában össze akarja forrasztani, e végből le akarja rontani azt a sok választófalat, melyeket sok elvadult, elvakított, vagy rosszlelkiismeretü ember már az iskolában gyerek és gyerek között emelt. Másrészt a lelkiismereti szabadság megköveteli, hogy az a sok ezer szabadgondolkozó szülő ne kényszeríttessék gyerekeit meggyőződése elleni tanokra oktattatni. E célból az állami iskolákból a vallástant kiküszöbölik. De a felekezeteknek és szülőknek senki sem fogja megtiltani, hogy a jgyermekeket vallástanra taníttassák. A felekezeteknek megtakarítják az iskolák fenntartására fordított óriási összegeket, ha ennek csak felét, vagy negyedrészét szánják a hitoktatásra, intenzivebben taníttathatják a vallástant, mint eddig tették. így csinálják ezt Amerikában, Olaszországban és Franciaországban. Ezekben az országokban a nép vallásosabb, mint a magyar nép. A vallást tehát egy cseppet sem veszélyezteti az egyház és állam elválasztása, ha papjai és hitoktatói elég buzgók. Különben is a vallásos nevelés súlypontja a családra esik. Ahol az apa és anya vallásosak, példájukkal a gyermekek kedélyén olyan állandó hatásokat hagynak, hogy azok nyoma ritkán múlik el. Ha pedig a szülők hitetlenek, a gyermekek sem lesznek hivők, bármennyit prédikáljon nekik a lelkész. Hisz látjuk, hogy egyugyanazon iskolából is vallási tekintetben milyen különböző elemek kerülnek ki. A buzgó, hozzáértő lelkész természetesen megerősíti példájával és oktatásával a gyermeknek a szülői házban nyert benyomásait, de erre mindig lesz alkalma a szülők és a felekezetek által felállítandó magánhittani tanfolyamokon is. Ne hivatkozzanak arra sem, hogy most a gyermek tanulja a hittant, mert fél a bukástól. Azokban az ismeretekben, melyeket a gyermek, a tanuló csak a bottól, vagy a bukástól való félelemből sajátít el, nincs köszönet. Mindenki tudja, hogy Pápán is vannak oly magánintézmények, hol a hittani ismereteket tanítják és amelyeknek látogatása nem kötelező, mégis elegen látogatják és a tanfolyamokon résztvevők nagyobb buzgalommal tanulnak, mint ott, ahova csak a kényszer hajtja a gyermekeket, A fődolog, hogy a tanító értsen dolgához és buzgalom és hivatásszeretet hevítse. Fölösleges dolog volt tehát ezt a tárgyat előrángatni, mert e tárgy nincs napirenden. Ha ők a hivatalos hittanoktatás mellett 500 embert tudnak összecsődíteni, mások meg ellene ötezret is összehozhatnak. várhelyi u»ő. Szinház. A sok fiatal katona, aki évek óta küzködött, bajlódott és nem élvezett semmit az életből, sok nénémasszony, aki egy pár csirkéért most is 4—5 támlásszék árát kapja a piacon, gondoskodik arról, hogy a földszint és a karzat jó része megteljék. így aztán majdnem minden előadás előtt kiakasztják a táblát ezzel a felírással: Minden jegy elkelt. A színészek meg jól betanult előadásokkal vonzzák a közönséget a színházba. Előfordult ugyan, hogy egy fiatal, gyakorlatlan színésznő jobb oldalán kereste a szivét és a jelenlevőkről azt mondta, hogy már elmentek, de az ilyen lapszus csak kivétel, általában véve a rendezés kifogástalan. Heti beszámolónk a következő: Szombaton a színházban „Modern estélyt" adtak, melyben a színtársulat összes tagjai résztvettek. Voltaképen kabaré-estély volt, kuplékkal, komoly- és vig énekszámokkal, táncokkal és orfeumbohózatokkal. Azonban az előzőleg itt járt truppok a kabaré fogalmát anynyira kompromittálták, hogy az igazgató igen okosan mellőzte a kabaré szót. A közreműködők csak néhányszor felejtették el, hogy színészek és nem brettli ártisták és kevesebbszer állították a jóizlést fejtetőre, mint elődeik. Igen bájosan csicseregte el Benedek Jolán a feminista-kupiét. Zajosan ünnepelték Kállay Jolánt, Heltai Hugót, Vajda Lajost, Dalnoky Tesszát, Érczkövy Lászlót és Heltainé Zombory Ilonkát jól pointirozott kupiéikért, illetve művészettel lejtett táncukért. Császár Gyula nem áldozta fel a jóizlést és a művészetet olcsó tapsokért, két hatásosan előadott szép műdalát mégis zajosan megtapsolták. Különösen sikert aratott Kállay Jolán magyar egyvelegével. Színre került két ízléstelen orfeumi színdarab: a „Modern Iskola" és a „Gróf", melyekben Vajda Lajos, Máté László, Kállay Jolán és Érczkövy László tüntették ki magukat stílszerű játékukkal. • Vasárnap a „Piros bugyellárist", Csepregi Ferenc népszínművét elevenítették fel táblás ház előtt. Zsófi szerepében Kállay Jolán olyan tűzről pattant magyar menyecskét alakított, amilyent a jó Isten legjobb kedvében teremtett. A féltékeny, habozó természetű Török Mihály uram, akit Máthé László elég jól állított be, nem érdemelt olyan helyrevaló asszonyt. Érczkövy László és Vajda Lajos fenékig kiürítették a Pennás és Hájas szerepeiben rejlő vaskos burleszkkomikumot. Császár sneidig őrmester volt, sneidigül beszélt és a régi, közismert dalok előadásával is le tudta kötni a figyelmet. Heltai káplárja igen jóízű alakítás. H. Zombori Ilonka és Margittai Margit (Panni és Kati) minden megjelenésükkel zajos derültséget keltettek. Sajátságos volt a szereplők egyforma hanghordozása. A parasztban is van i nvidualitás és nem minden paraszt beszél ugyanazon módon és hangsúlyozással. Hétfőn Jakoby dallamos melódiákban gazdag operettje, a „Szybill" került színre. A címszerepben Kállay Jolán igazán elemében volt. Alakítása a báj és kecsesség megtestesülese volt. Szépen előadott énekszámait az a mély, intim csend kisérte, mely a nagy sikerek fokmérője. Császár a tőle megszokott precizitással és hatással énekelt. Érczkövyt (Poire) tüzes temperamentuma többször túlzásokba ragadta, de ettől eltekintve igen sikerült estélye volt. Vajda Lajos kormányzója jobb volt, mint Endrődyé. Antal Lajos (Petrov testőrtiszt) igen előnyösen mutatkozott be, mint énekes. Antal Nusi, Dalnoky Tessza és Sarkadi Gusztáv igen jók voltak. Halmágyi Mihály lendületesen vezette az operett zenei részét. Az unalom szürke egyhangúsága terült el kedden este a színházon. Pedig premier volt: Gábor Andor vígjátéka, „A princ". Meglepődtünk rajta, hogy Gábor Andornak, a neves irónak és kedvelt humoristának nincs egy ötlete, egy szellemes mondata. Hosszú, unalmas párbeszédeket mondat el, ólomlábon járó cselekvénnyel. Az előadás hasonló volt a darabhoz: döcögős, vontatott. A szalón-vigjátéknak szánt darab levegőjébe még legjobban beleilleszkedtek Benkő Ilonka (a színésznő) és Máté László (a princ). A többieknek minden igyekezetük dacára sem sikerült hatást elérni. A princ nálunk csúfosan megbukott. Szerdán „Túl a nagy Krivánon" harmadszor gyönyörködtette a zsúfolásig megtelt szinház közönségét. Csütörtökön és pénteken „Császár és Császár", egy ismeretlen szerző bohózata került sorra. Ritkán kerül ilyen piramidális. ostobaság a színpadra, de azért a közönség nagy része egész este torkaszakadtából kacagott. Az előadás előtt már ki volt függesztve a „Minden jegy elkelt" feliratú tábla. Vajda Lajos (Császár György irnok) és Érczkövy László (dr. Kedves Miksa ügyvéd) vállain nyugodott az est falrengető kacagással egybekapcsolt sikere. Vállaik erőseknek bizonyultak. Érczkövy a közönséget mulattató buzgalmában sokszor igen messze elhagyja a jó izlés határait. Dalnoki Tessza és Érczkövy mesésen táncoltak. Máthé László (dr. Perec) hanghordozása jobb volt, mint eddig. Antal Lajos (Császár György komponista), Sarkady, Kovácsics Margit, Szép Rózsi és Margittay mindent megtettek az előadás sikere érdekében. v. i. KAR COLÁT a mult hétről. A helyzet határozottan javult! Nem voltunk rossz jóslók, amidőn folyton azt hangoztattuk, hogy helyzetünk nyomasztó ugyan, de azért reményteljes. És ezen feltevésünk be is igazolódott azzal, hogy utóbbi időben kedvező híreket bocsájtanak hozzánk azzal a leszögezéssel, hogy országunk integritását szem előtt fogják tartani és most a pesszimisták is beláthatják, hogy nem volt helyes az ördögöt a falra festeni és folytonos ijesztgetésekkel az ország hangulatát teljesen deprimálni. Mi bíztunk és reméltünk és amint a tények igazolják, nem csalódtunk. Az előzetes béketárgyalásokon kezdenek velünk komolyan foglalkozni és az eddigi eredmények arra következtetnek, hogy az elénk tárt sötét jövő hátterében kezd derengeni, sőt fhár világosságot is észlelünk, mely végeredményében bizonyos megnyugvást kelt bennünk azok áz ijesztgetések és bizonytalanságok után, melyekkel a rémhírterjesztők bennünket állandóan nyugtalanítottak. Már magában véve azon körülmény, hogy a jogtalanul megszállott területekről felsőbb utasításra kénytelenek az ellenséges csapatok a kijelölt demarkacionális vonal mögé húzódni, már magában véve kellő biztosíték arra, hogy az ántánt belátta, miszerint jogos volt felháborodásunk és tiltakozásunk ezen önhatalmú eljárás felett. Szóval kezdenek velünk komolyan foglalkozni és amint már említettük, az előjelek után ítélve mindazon jogtalanságok, melyeket ell énünk elkövettek, felsőbb, jobban mondva illetékes helyen jogorvoslást fognak nyerni, sőt rekompenzálást is helyeztek kilátásba. Ebben a formában várjuk most már türelemmel és biztató reménnyel a fejleményeket. L