Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-10-12 / 41. szám

Közérdekű független hetilap. i=j Megrjelenik míadeo vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 30 K, félévre Í5 K, negyedévre 7'50 K. Egyes szám ára 80 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos u. 21. szám alatt. Az olasz hadifoglyokért. Városunk polgármestere lelkes hangú felhivásban fordul városunk közönségéhez, olasz fogságból hazatérő foglyaink érdekében. Meg vagyunk győződve, hogy polgármesterünk ezen lelkesítő felhívása lakosságunk körében megértő visszhangra fog találni. A lelkes felhívást hazafias szemponból egész terjedelmében leadjuk: „Az olasz kormánnyal történt megállapodás szerint az Ölaszorzságban elhelyezett hadifoglyaink a legrövidebb idő alatt haza szállíttatnak. A hadifoglyok 1500—2000-es turnusokban jönnek haza és valamennyien a csóti táborban lesznek ieszerelve, honnan otthonukba fognak visszatérni. Hadifoglyaink, kik sok nélkülözés és szenvedés után jönnek vissza hazájukba, joggal elvárhatják, hagy a város közönsége is kimutassa irányukban háláját és szeretetét, hogy nélkülözhetetlen szükségleteiről gondoskodjék, éreztesse velük azt, hogy itthon vannak, szeretet,, melegség, gondoskodás vár reájuk. Az az elkeseredés, ami a már eddig is hazaszállított hadifoglyok körében a fogadtatás és gondoskodás hiánya miatt mutatkozott, ezt szükségessé is teszi, nehogy az elégületlen elemek elkeseredésükben ellenségeink táborába szegődjenek, a közrend megbontóivá váljanak. Az élelmi és ipari cikkekben mutatkozó készlethiányok miatt a hadifoglyokról való gondoskodás csak társadalmi úton biztosítható, mert hiszen feleslegéből mindenki könnyen bocsáthatja rendelkezésre azt, amivel hadifoglyaink pillanatnyi szükségleteit kielégíthetjük. A fogadásra és szeretetadományok összegyűjtésére a jótékony nőegyletek közös bizottságának vezetésével egy segélyző-bizottság alakult meg, amely tagjai utján házról házra való járással össze fogja gyűjteni az önként felajánlott élelmezési és ruházati cikkeket, illetve akiknek ezt adni módjukban nem állana, azoktól pénzbeli adományokat fognak kérni. * Pápa város lelkes, hazafias közönsége számtalanszor tanújelét adta már jó szivének, emberszeretetének s épp ezért a siker reményében teljes bizalommal fordulok a város lakosságához azzal a kérelemmel, hogy a bizottság működésének hathatós támogatásával és adakozásával a nemes és emberbaráti cél elérését előmozdítani szíveskedjék". * Eddig a felhívás. Városunk polgármesterének ezen hazafias szellemtől áthatott felhívását helyesléssel és örömmel fogadjuk, mivel meggyőződést szereztünk arról, hogy hazatérő foglyaink nem oly fogadtatásban részesülnek, melyet keserves nélkülözések után kiérdemeltek és nagyon is szükségesnek tartjuk, hogy lakosságunk egyes rétegeit hazafias kötelességünk teljesítésére figyelmeztessük. Volt alkalmunk ugyanis Olaszországból hazatért foglyainkkal érintkezni, kik elkeseredetten panaszkodtak azon rideg fogadtatás és bánásmód ellen, melyet lakosságunk részéről k oytelenek voltak tapasztalni. A hazatérő foglyok fájó érzéssel beszélik el, hogy milyen különbséggel fogadják Ausztria határán a velük együtt fogságból hazatérő osztrák foglyokat. Minden nagyobb állomásnál lelkes és ünnepies fogadtatásban, élelmiszerekkel való ellátásban és segélynyújtásban van részük, mig nálunk a rideg fogadtatás ezzel szemben kettős fájdalmat ébreszt. De meg eltekintve ezen rideg fogadtatást, még saját pénzükért sem jutnak élelemhez. A helyzet ugyanis az, hogy a csóti fogolytáborban leszerelve a közeli Csót községben minden kérelmük dacára kenyeret, tojást, vagy bármily élelmiszert csakis „kék pénzért" hajlandók adni. Elképzelhető elkeseredésük, hogy — nem tekintve a fogságban elszenvedett nélkülözéseket — de a négy-öt napi fáradságos utazás után saját hazájukban is megtagadják az élelmiszer adását azon okból, hogy nem áll „kék pénz " rendelkezésükre. Hát hol vegyenek a fogságból hazatérő foglyok kék pénzt? A leszerelés alkalmával kapnak egy bizonyos összeget, de nem kék pénzben. Nem marad más hátra a foglyoknak, mint éhesen és fáradtan Csótról mintegy 16 kilométert gyalog megtenni Pápára, ahol azután már annyiban találnak jobb fogadtatásra, hogy pénzükért élelmezhetik magukat. Ez hát így nem jól van. Ép azért lelkes örömmel fogadjuk polgármesterünknek ez érdemben való felhívását, egyben kérjük járásunk főszolgabiráját, hogy az illetékes átvonuló községekben tegye meg a szükséges intézkedéseket, a jelzett anomáliák megszüntetésére. Ha semmi egyebet, de ezt megérdemlik sokat szenvedett hazatérő hadifoglyaink. A „kék" pénz. A postatakarék és a jegybank pénze között a spekuláció számítása és szeszélye diszázsiót hozott létre, ami egyre csökken ugyan a közönség belátása folytán, de még mindig tiz százalékot tesz ki. Hogy miért éppen ennyit, azt nehéz lenne megmagyarázni, mert hiszen az állam tekintélye és fizetőképességének várható helyreállítása áll jót a postatakarék pénzéért és ha ez fogyatékos, akkor azt meg kell éreznie a hiányosan fedezett osztrákmagyar bankjegyeknek is. Azért is logikátlan az eltérés, mert a fizetőeszközök kölcsönössége aíapján a belföldön a cirkuláló mindenféle bankjegy egymással szemben is fedezetül szolgál. Az igazi fedezet azonban a termelőképesség, amely vagy megvan, vagy nincs meg, akármilyen szinü is a bankópapir. Az tény, hogy a mai gazdasági helyzet, amidőn a termelésre sem kedv, sem mód nem sok van, nem kedvez egyik pénzünk tekintélyének sem; a különbség csak ott van, hogy a jegybank pénzét egyelőre a külföldi viszonylatokban is elfogadják, a postapénz vásárló képessége ellenben a demarkációs vonalnál véget ér. Ezt használja ki a spekuláció, amely talán politikai számításból is növelni igyekszik a diszázsiót, csakhogy a kormány helyzetét nehezítse. Ez a spekuláció a szovjet alatt is működött, de akkor mesterséges tőzsdei fogásaival inkább segíteni igyekezett Kun Béláéknak. Mondják, hogy egy azóta rehabilitált bankigazgató adta a bolsevikieknek azt a tanácsot, hogy a fehér pénz rohamos esését e pénz nagy tételű vásárlásával kell ellensúlyozni, a parasztokat pedig rákényszeríteni, hogy kék pénz helyett fehérrel vásároljanak, tehát szintén növeljék a fehér pénz keresletét. A számítás látszólag kockázatos volt, de börzeileg a részvénypiacon már kipróbált és célravezető. A fehér pénzből így nagy mennyiséget sikerült kiszivattyúzni a vidéki forgalomba is anélkül, hegy értéke nyomban a nullára esett volna. A közönség az efféle spekulációknak mindig csak naiv eszköze s ma sem tudhatja, hogy amidőn a postapénztől olcsóbban megválik, voltaképpen a politikai