Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-10-12 / 41. szám

konszolidációnak árt, ami lenyomja a kék pénz értékét is. Hogy a postapénzt, a magyar államnak jelenleg saját pénzét ez a művelet még inkább rontja, ránk nézve annál rosszabb, de a spekulációra, amely összes értékeinkkel függő helyzetbe igyekszik szorítani bennünket — csakhogy annál dúsabb talaja lehessünk a nemzetközi kizsákmányolásnak — annál kedvezőbb lesz a helyzet. Látjuk, mit művelnek a valutapiacon, ahol harmadrendű valőrökkel rombolják a magyar pénznek még meglevő értékét. Ez ellen a kormánynak védekeznie kell. Meg kell tiltani, hogy a boltok kirakataiba tett bóvli áruért kék pénzt kérhessen a kereskedő, arra hivatkozva, hogy a külföldnek maga is azzal fizet. A behozatalnál szigorúan mérlegelni kell, hogy mire van a belföldi fogyasztásnak valóban szüksége s annak valutáris fedezetéről, vagy kompenzációjáról gondoskodjék maga az állam. A kereskedő ellenben minden pénzt egyenlő értékben legyen köteles az így szerzett áruért elfogadni. Ez már maga is javítana a helyzeten. A közönség hamarosan rájönne arra az igazságra, hogy a belföldi forgalomban a postapénznek voltaképpen nagyobb is az értéke, mint a kék pénznek, amely mögött immár nem áll az egykori monarkia katonai tekintélye. Ezzel szemben a postatakarékpénztár pénze, amelyet a nemzeti kormány hoz forgalomba, a jövő pénze, mert fedezete az ország feltámadó nemzeti érzése, a nemzeti hadsereg rendfenntartó ereje és az országnak ebben biztosított termelő képessége. KARCOLAT a mult hétről. Kezd javulni a helyzet! Rendes körülmények között — értem még a háború előtt — a heti krónika rovatát a politika nem befolyásolta, szóval teljesen politika-mentes volt, de úgy a háború, nemkülönben a proletárdiktatúra, valamint jelenleg a folytonos bonyodalmas politikai áramlatok nagyban elősegítik a társadalmi bonyodalmakat és akadályokat gördít a régi társadalmi rend helyreállítására és ezzel kapcsolatosan a heti krónikás működését és a helyes útirány megtartását akadályozza. Erre a helyzetre jeleztem és vezettem be a heti krónika bevezetését, hogy „kezd javulni a helyzet*, amennyiben a politikai helyzet napról-napra kezd tisztulni és amint „hirlik", rövid időn belül a megszámlálhatatlan politikai pártok között „a blokk" megegyezés létre jön, ami azután azt is jelenti, hogy ha egyelőre nem is a rendes kerékvágásba, de közeledünk egy állapothoz, mely megnyugvást keltő lesz és a krónika a politika befolyásától is meg fog szabadulni és hivatásának megfelelő alakjában fog számot adhatni a hét krónikájáról. Különben mozgalmas élet van városunkban. Ezt a mozgalmat az Olaszországból hazatérő hadifoglyainkra vonatkoztatjuk. A hazatérő hadifoglyaink ugyanis a csóti fogolytáborban kötelesek leszerelni és így naponta városunkban átvonulóban vannak és ezzel nemcsak a forgalmat, hanem egy kicsit az élénkséget is emelik. Azért jeleztem, hegy egy „kis" élénkséget, mert hát a hazatérő foglyaink nem élénkségről, hanem szomoruságrol panaszkodnak. Panaszkodnak a fogadtatásról és sok mindenféléről és meghallgatva őket, a fájdalmas érzés arra a nemes akcióra indította lakosságunkat, hogy a legmesszemenőbb humanitás gyakorlásával fogjuk a harctéren és fogságban átélt szenvedéseiket lehetőleg enyhíteni. Az akció megmozdult és már a helyes útra van terelve úgyannyira, hogy ezentúl nem lesz okuk irigyelni a velük hazatérő osztrák hadifoglyokat, kiket a keresztülvonuló osztrák határokon és állomáshelyükön dédelgették és becézgették, mert ebben a bánásmódban a megindult akció révén ők is részesülni fognak. Főleg nagy volt az elkeseredésük a sokféle pénznemek miatt. A fogolytábor körüli falvakban, ahol egy kis élemet akartak magukhoz venni, csakis „kék pénz" ellenértéket követeltek tőlük. Honnan vegyenek, ha nincs 1 Éhesen kellett begyalogolni Pápára, itt azután ennek a pénztorturának nem voltak kitéve, de azért nagyon rosszul esett nekik, hogy a komámés a nénémasszony nem respektálta az ő szenvedésüket és nélkülözéseiket. Ezek az anomálik ellen, mint halljuk, szinte intézkedés történt s ezentúl hadifoglyainknak ez érdemben sem lesz okuk panaszkodni és a heti krónikával együtt azt fogják hangoztatni hogy: — „Kezd javulni a helyzet!" Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a proletárdiktatúra alatt temérdek erkölcsi és anyagi vért vesztett. Az hirlik, hogy Pápa városa a Direktórium által okozott anyagi sebeket főlyoszámlákkal kénytelen gyógyítani. Az hirlik, hogy a polgármesternek van elég alkalma a sok bajok felett gondolkozni. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány a kihágásokat d méltányosáig záradékával látja el. Az hirlik, hogy a rendőrök sorsa annyira javult, hogy most már csak visszamenőleg panaszkodnak. Az hirlik, hogy a nyomozó osztály nyomatékosan dolgozik. Az hirlik, hogy a letartóztatott kommunisták a dicsőséges multat kárhoztatják. Az hírlik, hogy Pápán a román megszállást kiböjtölték. Az hirlik, hogy Pápán az esetleges tüzifainséget döbröntei szénnel fogják gyógyítani. Az hirlik, hogy Pápán az élelmiszerek árát nehezen tudják lokalizálni. Az hirlik, hogy Pápán a nemrég beállott dohány- és szivarjárvány nemsokára megszűnik. Az hirlik, hogy Pápán sok embernek izgatott kedélyhangulata visszavárólag csillapodik le. Az hirlik, hogy Pápán sokan a saját árnyékuktól ijednek meg. Az hirlik, hogy Pápán a kereskedők és iparosok „pangón" járnak. Az hirlik, hogy Pápán a papírpénzt „színe" után értékelik. Az hirlik, hogy Pápán az estéli korzón legtöbben kötött érzelmekkel sétálnak. Az hirlik, hogy Pápán a hazatérő foglyok a gyomrukat egy kissé felszerelik. Az hirlik, hogy Pápán a grófi kastély nem sokára vissza lesz grófosítva. Az hirlik, hogy Pápán sok régi egyetértésnek kellemetlen szaga van. Az hirlik, hogy a darutollas legények a vértanuk napjában régi legénységükre emlékeztek vissza. Az hirlik, hogy a libatollas legényeknek sokszor a lábukba száll a bátorságuk. • Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai közül sokan képzelt betegek. Az hirlik, hogy a Traj-daj asztaltársaság a szesztilalomtól irtózik. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban a „volltreffrek* napirenden vannak. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban a Iesipuskásokat hamar lefülelik. Az hirlik, hogy Csót községben a hazatérő olasz hadifoglyokat nem belátással, hanem ki-látással fogadják. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője az éjjeli álmát nem tartja időszerűnek. HÍREK. — Vértanuk ünnepe. Méltó komoly kegyelettel áldozott október hó 6-án városunk 48—49-iki szabadságharcunk hős vértanúi emlékezetének. A plébánia templomban d. e. 9-kor rekviem volt, mely után Meisel József apátplébános mondott szép hazafias beszédet. Az istenitiszteleten jelen volt a helybeli katonai tisztikar Lubiensky János gróf tábornokkal élén, továbbá a hatóságok és az iskolák is. Ugyancsak 9 órakor a református templomban is gyászistenitisztelet volt, melyen dr. Vass Vince theol. akadémiai tanár mondott magasszárnyalásu, lélekemelő könyörgést. — Két nagyobbszabásu nyilvános ünnep is volt e napon. Délelőtt 11-kor igen nagy közönség jelenlétében a ref. főiskolai képzőtársulat tartotta meg ünnepélyét, melyen a Himnusz eléneklése után Horváth Endre főgimn. tanár tüzes, hazafias érzéstől áthatott szép beszédet tartott. A műsor további folyamán Horváth Lajos pályadíjat nyert lendületes ódáját Tóth Endre szavalta el hatásosan, az énekkar Tóth Lajos tanár kipróbált vezetésével nagy tetszés mellett énekelt. Csizmadia Dániel sikerült szavalata után a t ; Szózat zárta be az ünnep műsorát. — Este 7 órakor a bencés gimnázium tornatermét zsúfolásig megtöltő közönség előtt a helybeli ker. szoc. párt rendezett igen tartalmas emlékünnepélyt, melynek keretében Szilcs Dezső, a párt ügyv. elnöke mondott tartalmas és szép emlékbeszédet. Költői szavakban áldozott a hősök emlékének Blazovich Jákó tanár is s az ünnepet méltóan zárta be Szalay Lajos párttitkár beszéde. A megjelentek áhitatos érzéssel megnyitóul a Szózatot, záradékul a Himnuszt énekelték. — Piispökszentelés. Városunk kiváló szülöttének, dr. Hanauer Á. István váczi püspöknek ünnepélyes püspöki felszentelése folyó hó 5-én ment végbe a veszprémi újjáépített székesegyházban, melyben ez volt az első ptispökszentelés. A felszentelés szertartását dr. Rott Nándor veszprémi megyéspüspök végezte, kinek segédkező püspöktársai Radnai Farkas beszíerczebányai és Kránitz Kálmán felszentelt püspökök voltak. A felszentelésen a váczi egyházmegye Baksay Károly káptalani helynök vezetésével küldöttségileg képviseltette magát, hasonlókép képviselve volt a budapesti központi szeminárium, melynek az új püspök lelkiigazgatója és a budai Szent-Imre kollégiumé, melynek évek hosszú során át igazgatója volt. Jelen voltak a lélekemelő szertartáson az ú\ püspök legközelebbi rokonai, a pápai Hanauerés Karlovítz-családok tagjai. — A románok kivonulása. Mire e sorok napvilágot látnak, a Dunántúl már egészen tiszta lesz a románoktól, sőt igen valószínű, hogy a fővárosból való kivonulásukat is megkezdik, hogy azután nyomon folytatódjék a Duna és Tisza közének s a Tiszántúlnak kiürítése is. Győrbe, mint múlt számunkban jeleztük, múlt szombaton vonultak be a magyar csapatok és pedig a nyugatmagyarországi gyalogezred 3. zászlóalja Bánó őrnagy parancsnokságával. A bevonult magyar katonaságot ünne-