Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-02-02 / 5. szám

papai koiho\v Közérdekű fitg'getlen hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 20 K, félévre 10 Ií, negyedévre 5 K. Egyes szám ára 40 fillér. Laptnlajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES, Hirdetések ós Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Annin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Már a háború alatt többszőr sürgettük, hogy vonjanak be a közellátás és népruházás helyi szervezeteibe szakértő, nem érdekelt iparosokat és kereskedőket, akik értenek a dolgokhoz, akik legjobban tudják, mire van szüksége a fogyasztó közönségnek, ismerik a bevásárlási forrásokat, az áruk békebeli és mostani értékét. Történtek is ez irányban némi intézkedések, csakhogy ritkán állítottak kellő helyre oda való embereket. Az új szellem némi javulást hozott e tekintetben, de ez az új szellem nem támasztott elég erős vihart, mely a vidéken a régi embereket, a haladás titkos, vagy nyilt ellenségeit, el tudta volna söpörni. A régi emberek pedig a régi szellemben dolgoznak. Mindenki tudja, hogy a ruházati cikkekben való nagy hiány legnagyobb bajaink közé tartozik. Ha nem is lehet egyelőre ezt a bajt egyszerre megszüntetni, de enyhíteni lehetne rajta, ha mindkét részről körültekintéssel, tapintattal járnának el és ha ki tudnák magukat vonni a terrortól való felelem hatása alól és ha mellőznék a sok tanácskozást és el tudnák magukat határozni a gyors cselekvésre. Hogy milyen kárt szenved a közérdek a sok jóakaratú hosszú tanácskozásból, töprengésből és megfontolásból, arra szolgáljon illusztrálásul a következő, városunkban megtörtént eset. Egy helybeli, általánosan szolidnak és szociális érzéktinek ismert, közszeretetnek örvendő kereskedő felfedezett egy forrást, honnan 500 vég jóminőségü férfiszövetet szerezhetne, melyből igen csekély haszonra méterét 70 koronáért adhatta volna. E szövet méterének ára két hónappal ezelőtt 300 korona volt. Ő bemutatta az illetékes helyen a szövetet és a számlát. A népruházati bizottság elnöke, ki különben a gyors cselekvés embere is, aki az új éra óta fáradhatlan buzgóságávál, finom szociális érzékével és találékonyságával rendkívül fontos és nagy szolgálatokat tett városunknak, méltányosnak és hasznosnak vélte a kereskedő ajánlatát. De ő kötelességszerüleg és a józan ész követelményeinek megfelelően szakemberek elé terjesztette a dolgot. Azok addig szaglászták, vizsgálgatták a dolgot, mig az illető nagykereskedő másnak adta el a szövetet és így a pápai közönságnek csak egy vég jutott belőle. Az Istenért urak,, tanácskozzanak kevesebbet és cselekedjenek gyorsabban ! így van ez az árvizsgáló bizottsággal is. A mostani bevásárlási árak ismerete nélkül és a terror hatása alatt állápítják meg az árakat. Mi ennek a következménye? Arra kötelezhetik a kereskedőket, hogy a raktáron levő árukat veszteségre eladják, de arra nem kényszeríthetik, hogy veszteségen kiárusítandó új árukat rendeljenek. Legalább a szolid kereskedő nem rendel. A most is minden áron nyerészkedni aKaró titokban annál drágábban fog eladni, mert megszabadul tisztességes versenytársa konkurenciájától. Veszteségből nem lehet megélni, sem az 50—80 százalékos hadinyereségadót fizetni, sem 800 koronás havi fizetéseket a segédeknek adni. A terror a kitűzött célnak éppen ellenkezőjét éri el, megbénítja a tisztességes kereskedelmet, fokozza az áruhiányt és növeli a drágaságot és a terrorizálók a jogbiztonság helyreállításának megakadályozásával nyugtalanságukat és elégedetlenségüket maguk táplálják. * * * Lelkiismeretlen emberek tudatos hazugságokkal és ferdítésekkel most izgatják a- tömegeket, hogy saját önző hatalmú céljaikról eltereljék a közfigyelmet. Undok célzatossággal szítják a társadalom egy része ellen a gyűlöletet. Rámutatnak arra, hogy a háború már elmúlt, a drágaság mégis meg van. Azzal izgatnak, hogy addig nem lesz itt béke, mig a kereskedők békebeli árakon nem adják az árakat. Hát igaz. Drágaság van. A drágaság nem tagadható. A drágaság senkinek sem tetszik, csak az eladók egy részének, akik többnyire nem kereskedők. De miért nem mutatnak rá arra is, hogy a földmives a háborúban 20 ezer koronát kapott egy ökörért és nem sokára megint 15—16000 K-t fog érte kapni? Miért nem mutatnak arra, hogy az áruk árának magassága az életviszonyok nehézsége által okozott munkabérek nagyságával van összefüggésben? Mi nem akarunk gyűlöletet kelteni az őstermelők ellen, egyáltalában szeretnők ezt az érzelmet: gyűlölet a szivekből gyökerestől kiirtani, ezt a szót: gyűlölet a köznyelv szótárából kitörülni. De ők se akarják a gyűlöletet hazug ráfogással a társadalom másik osztálya ellen lángra lobbantani. Az a tűz, melyetszítanak, a gyujtogatók házára is átcsaphat és a gyujtogatók is benn éghetnek. Izgatás helyett intsék híveiket türelemre. íme folynak már a béketárgyalások, újjászervezik haderőnket. A béke tisztázni fogja helyzetünket. Az újjászervezett haderő helyreállítja jogrendünket. A határok megállapításával lesz szenünk, helyreáll forgalmunk a szomszédos országokkal. Ezzel és a jogrend helyreállásával a kereskedő ismét bátran rendelhet árukat, mert Ausztriában és Csehországban már megindultak a gyári üzemek, zakatolnak a gépek, öntik az árukat. Nemsokára lesz tehát áru elég, az áruk bősége maga után vonja a ruházati cikkek árának esését, erre a munkás is engedni fog a munkabérből, a földmives is olcsóbban adja majd akkor az élelmiszereket. A kedélyek feszültsége és izgatottsága enyhülni fog. Csak még néhány havi türelem, akkor aztán helyreáll a teljes, igazi, nyugodalmas béke, — ha csak majd azok, kik izgatásból élnek nem dobnak új gyujtóanyagot a kedélyekbe. A mult héten tüntető népgyűlést tartottak a kollégium tornatermében a vallástanítás mellett. Magyarországban teljes sajtó- és gondolatszabadság uralkodik, tehát a rendezőknek teljes joguk volt a népgyűlés összehívására, bár e népgyűlés nem a népből indult ki és a népből kevesen vettek benne részt (csak azok, akiket kivezényeltek), mert a népnek most más gondja van. De nekünk is jogunk van ezen időszerűtlen, hajánál fogva előrángatott témáról véleményünket kifejezni. Senki sem akarja sem a vallást, sem a vallásoktatást bántani. A jelenlegi kormány, vagy ennek utódja, de reméljük a jelenlegi, majd annak idején, ha a közállapotok rendes, nyugodt mederbe terelődnek, az iskolákat államosítani fogja. Minden kakas úr a maga szemétjén. Az