Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-09-14 / 37. szám

7 Közérdekű fiig^etlen hetilap. i=] Megrjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak t Egész évre 30 K, félévre J5 K, negyedévre 7 50 K. Egyes szám ára 80 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos u. 21. szám alatt. miniszterelnök Pápán. A fővárosi sajtó már napokkal ezelőtt hirül adta, hogy Friedrich István, a magyar kormány elnöke, aki történelmünk legválságosabb óráiban kezébe vette a hatalmat, politikai hitvallásának nyilvános elmondhatása céljából el fog látogatni a Dunántúl néhány nagyobb városába. A miniszterelnök a dunántúli városok meglátogatására a két napi ünnepet használta fel. A miniszterelnök vasárnap délután indult el a fővárosból külön vonaton Székesfehérvárra, ott részt vett a népgyűlésen onnan Szombathelyt látogatta meg és Szombathelyről érkezett hétfőn délben városunkba. Eljött ide közénk, hogy az élő szó hatalmával és közvetlenségével tegyen tanúságot maga és azon álláspont mellett, melyet a legközelebbi jövő mindennél súlyosabb kérdéseivel szemben elfoglal. Városunk közönsége lelkes fogadtatásban részesítette a miniszterelnököt. Volt valami felemelő reményekre jogosító momentum, mellyel Pápa közönsége a magas vedéget fogadta. Ez a fogadtatás fényes bizonyítéka annak, hogy a mi kimondhatatlan szenvedéseken átvergődött népünk görcsösen ragaszkodik a maga nemzeti jövőjéhez és mindenkihez, aki azt akarja, azt igéri, hogy ezt a jövőt magyarrá, széppé és boldoggá kívánja tenni. A miniszterelnök ezt akarja, és ezt ígérte ittléte alkalmával Pápa város népének. Megérkezés és fogadtatás. Hétfőn délben 3A1 órakor futott be Szombathely felől a különvonat, melynek mozdonyán két nemzeti szinü zászló lengett. A vasútállomás perronján szorongott a város polgárságának színe-java. Ott voltak a város közhatóságainak összes vezetői, a kisgazdák impozáns küldöttsége és az összes egyesületek kiküldöttei. Tomboló és szűnni nem akaró éljenzés fogadta a miniszterelnököt, amidőn a teremkocsiból kilépett. Kíséretében voltak Haller István propagandaügyi miniszter, Bartos János, vármegyénk kormánybiztosa, Szakács Andor miniszteri tanácsos, a sajtóosztály főnöke, Horváth Dénes őrnagy vezetése alatt a szegedi gárda tisztjei, ísopeszku román őrnagy, öradiszteanu román hadnagy, akiket Holbán parancsnokló román tábornok rendelt ki a miniszterelnök kíséretébe és mister Mouny angol hirlapiró. Az éljenzés csillapultával elsőnek Bartos János kormánybiztos üdvözölte a miniszterelnököt. Majd dr. Tenzlinger József, városunk polgármestere lépett elő, aki a következő szavakkal fogadta a kormány elnökét: Nagyméltóságú Miniszterelnök Ur! Öntudatosan, büszke örömmel, mély tisztelettől áthatott szeretettel üdvözli Pápa város magyar népe Nagy méltóságodat. A háború, de különösen a forradalmak által előidézett rombolásnak sajnosan tökéletes munkája után vállalkozott Nagyméltóságod és kormánya arra, hogy szegény, szerencsétlen hazánk újjáépítését megkezdje, a tönkre tenni szándékolt ideálokat az emberek lelkében újra életre keltse és helyreállítsa azokat a mérhetetlen károkat, amiket e borzalmas állapotok az emberek vagyonában, de még inkább erkölcsi világában előidéztek. Vajha az a kitörő lelkesedés, törheteilen bizalom, ami Nagyméltóságod személye és kormányának munkája iránt országszerte megnyilatkozik, adná meg ez alkotáshoz szükséges erőt, a közelmúlt szenvedései ébresztenék fel az emberekben annak felismerését, hogy csak egységes tömörülés mellett lehetséges hazánkat megmenteni, hogy csak a lángoló, minden áldozatra kész hazaszeretet érzésének szabad ma az emberek elhatározásait és cselekedeteit irányítani. Ebbe a keretbe minden, a hazáját igazán szerető magyar embernek bele kell illeszkedni, ennek az érzésnek minden egyéb tekintetet alá kell rendelni, mert a megvívandó nagy küzdelmek errőforrásai csak a hazaszeretet és a valláshoz való hűséges ragaszkodás erkölcsi tőkéi lehetnek. Ezt az erőt bocsátjuk mi is Nagyméltóságod és kormányának rendelkezésére és Isten áldását kérjük sokat szenvedett, szegény hazánk megmentésére irányuló munkájára. Lelkes éljenzés követte a polgármester üdvözlő beszédét. Ezután a következő sorrendben következtek az üdvözlő beszédek. A járás nevében Bélák Lajos főszolgabíró, a papság nevében Meisel József apátplébános, a ker. szociálista párt nevében Gyurátz Ferenc ny. püspök elnök, a kisgazdapárt nevében Kovács Sándor, az ipartestület részéről Hajnóczky Béla, a dohánygyár nevében Okolicsányi József igazgató, a dohány- j gyári munkásnők nevében Mészáros i Mariska, a Perutz-gyár munkásai képviseletében László Mihály, a téglagyár nevében Búza Antal, az építőmunkások nevében dr. Lakos Béla üdvözölte a miniszterelnököt. Mindezen üdvözletekre eggyüttesen felelt a miniszterelnök. Minden egyes kijelentésével lelkesedést keltett és percekig éljenezték. Kijelentése egyenes, határozott. Uj honalapításra vállalkozott — úgymond — az elmúlt megpróbáltatások után, a nemzeten áll, hogy ez a feladat sikerüljön. Az ország életharca folyik, épp azért helyén marad, amig a nemzet így kívánja, mert más fórumot illetékesnek el nem ismer. A miniszterelnök szavai után percekig zúgott az éljenzés, dörgött a taps. Az ováció végeztével fehér ruhás leányok virágcsokrokkal kedveskedtek a miniszterelnöknek, kiséretének és a misszió tagjainak. Az ebéd. A beszéd után a miniszterelnök kíséretével a pályaudvarral szemközt levő vasúti vendéglő kerthelyiségébe ment, ahol Pápa városa ebédre vendégül látta a miniszterelnököt és kiséretét. Az ebéden mintegy 40-en vettek részt. Cigányzene és kedélyes hangulat mellett folyt az étkezés, az Ízletes lakoma felszolgáltatása Pápai Péter vendéglős konyháját dicsérte. Az ebéd folyamán Gyurátz Ferenc, Haller István miniszter, Bartos János kormánybiztos mondtak pohárköszöntőket. Elutazás. Ebéd közben a pápai hölgyek az egész vonatot virágokkal feldíszítették, és amidőn a miniszterelnök kíséretével az indulásra készen álló különvonatba beszállt, virágok özönével lettek elárasztva. Zugó éljenzés közepette szállt be a miniszter a különvonat termes kocsijába. Cigányzene, kendőlobogtatás és éljenzés közepette robogott ki a vonat az állomásból, és a lelkes közönség mindaddig ott maradt az állomáson, mig csak a különvonat látható volt. Hirdessen a Pápai Közlöngben.